I know I'm young, but...

33.

○Jimin pov.○

Nem hazudok, ha azt mondom, hogy legalább fél órája ülök a telefonom felett, miközben újra és újra elolvasom Yugyeom üzenetét.

Jeon Yugyeom
Gyere át, beszélni akarok veled

Szerintem két hét sem telt el azóta, mióta Jungkook a lakásomon járt, s tényleg nagyon sokszor megpróbáltam keresni őket, de egyszerűen nem mertem írni egyiküknek sem. Már csak azért sem, mert Jungkook letíltott engem, így őt semmilyen módon nem tudom elérni, azonban a bátyja ezt nem tette meg, én pedig azt hittem, elküldene a faszba, ha felkeresném őt. Most ki akar békülni velem ? Azok után, amit tettem ? Mi van, ha nem emiatt ír ? De miért keresne azért, hogy újra megverjen, vagy tovább alázzon ? Logikusabb, ha a dolgokat szeretné megtárgyalni velem. De vajon mi vehette rá erre ? Lehet azt akarja tudni, hányszor dugtam meg az öccsét, vagy hogy hányszor szopott le. Más esetben órákat töltenék azzal, hogy áradozom a fiúról, de azt hiszem nem ez lesz a legmegfelelőbb alkalom rá. Végül csak összeszedtem magamat, felöltöztem, és még egy kevés sminket is az arcomra kentem. De csakis azért, mert alig tudtam aludni egy ideje, úgy, hogy tudom, nem lesz több esélyem Jungkook mellett aludni. Nélküle valahogy nem megy. Szörnyen néztem ki, tagadni sem tudtam volna, teljesen összeestem, alig tudtam enni, és holt sápadt voltam. Viszont a kinézetem volt az utolsó, ami most érdekelt, az számított, hogy minél hamarabb oda érjek hozzájuk. Bármennyire is reménykedtem abban, hogy Jungkook is ott lesz, és legalább egy percre láthatom, tudtam, hogy ez nem így lesz. Kétlem, hogy látni akarna, és azt is, hogy Yugyeom megengedné, hogy lássam. Mély levegőt vettem, mikor már az ajtóban álltam, majd gyorsan bekopogtam, mielőtt megbánhattam volna. Nem kellett sokat várnom, azonban éreztem, hogy ő is megáll az ajtó túloldalán, mielőtt kinyitja előttem azt. Barátom ajkain egy szomorú, és egészen kínos mosoly lapult, látszott rajta, hogy feszeng, s ami azt illeti, most, hogy látom őt, én is. Sosem éreztem magamat kényelmetlenül mellette, bármit meg tudtunk beszélni, egészen addig, míg Jungkook és én ugyanabban a homokozóban kezdtünk el játszani. Egy szó nélkül félre állt az ajtóból, amit halkan megköszönve mentem el mellette, egyenesen a nappaliba, és le is ültem a kanapéval szemben, ő pedig velem szembe. Egy gyors pillantást vetettem a helyiség többi részére, hátha kiszúrom a fiút, ám nem jártam sikerrel. Még csak azt sem tudom, hogy a házban tartózkodik-e. Talán van esélyem egyetlen egyszer látni őt ma ?
- Szóval...- Megköszörülte torkát, egymás után többször is, és idegesen tördelni kezdte ujjait az ölében. - Azért hívtalak ide, mert Jungkook bíztatott, hogy béküljek ki veled. Mindent elmondott, hogy igazából ő volt az, aki...szóval igen, és igazából én is nagyon sajnáltam volna, ha megszakítjuk a kapcsolatot, amit csak mondom, megtettem volna, ha ő nem ül le velem beszélni. - Szemeimből csak úgy sugározhatott a döbbenet. Komolyan ezt tette értem, azok után, ahogy bántam vele ? - Haragszom, amiért a hátam mögött csináltátok ezt, hogy mindketten belehazudtatok a szemembe, de belátom; tévedtem, mikor mindent a nyakadba zúdítottam. Nem volt fair, hogy nem hallgattalak meg titeket, és azonnal téged hibáztattalak mindenért, ami történt, főleg, hogy nem is igazán kellett volna belefolynom ebbe az egészbe, mert nem én döntöm el, hogy az öcsém kit választ maga mellé. Viszont egyáltalán nem kérek bocsánatot azért, hogy megvertelek, mert igenis megérdemelted. Nem beszélhetsz így az öcsémről, nem érdekel, hogy milyen pózokban dugtatok, szóval ha ki is békülünk, legyél szíves soha többet nem említeni ezeket.
- Nézd, Yugyeom, tudom, hogy nem akarsz minket együtt látni, de most elmondom, hogy ettől nem is kell tartanod. Jungkook és én sosem leszünk egy pár. Istenemre esküszöm, hogy soha az életbe nem fogok vele összejönni. Ezt készpénznek veheted. - Őszintén fájdalmas volt ezt kimondanom, de úgy gondoltam, ő ezt akarja hallani, így a közelükben maradhatok, és még a fiút is láthatom. Azonban, egyáltalán nem az történt, amit vártam. Yugyeom teljes csendben bámult engem, ajkai elnyíltak egymástól, majd sűrű pislogások mellett megdörzsölte homlokát.
- Most miért mondod ezt ?
- Mert ezt akarod hallani. - Sóhajtottam fel, mire leintett kezével, és összeráncolta homlokát.
- Akkor most mond el az igazat. Igérem, nem fogok haragudni, bármit is mondasz. - Összeszorítottam fogaimat, s most először, végre kimondtam őszintén, amit érzek.
- Istentelenül szeretem, Gyeom.
- Akkor mi történt ? Miért nem voltatok egy pár ? Miért veszekedtetek állandóan ? Miért beszéltél úgy róla ?
- Azért, mert teljesen kikészültem. - Fakadtam ki. - Tudtam, hogy te nem támogatnád a kapcsolatunkat, mert ezt világosan a tudtomra adtad korábban, így csak még jobban ellenezni kezdtem én is ezt az egészet, mivel azzal sem tudtam megbírkózni, hogy ennyivel fiatalabb, mint én. Hidd el, hogy nem feküdtem volna le vele, ha tudom, hány éves, és igen, én is hibás vagyok, hiszen amint meg tudtam a korát, nem kellett volna hagynom, hogy a többi is megtörténjen, de nem tudtam ellenállni neki, érted ? Egyszerűen túlzottan vonzott engem az egész lénye, és nem tudtam uralkodni magamom, mikor a közelemben volt, főleg nem, mikor- - Ráharaptam a nyelvemre, hogy kényszerítsem magam; fogjam be. Most nem Taehyunggal beszélgetek, nem mondhatom ki ezeket ennyire nyíltan. Még csak most próbálunk kibékülni, én meg majdnem megint a tudtára adtam, hogy mennyire dögös az öccse, mikor az ölemen ülve elégít ki mindkettőnket. - Ellenséges voltam vele, mert arra gondoltam, hogy ez nem helyes, és féltem, hogy mi lesz, ha lebukunk előtted. Nem akartalak elveszíteni, és azt sem, hogy ti rosszban legyetek emiatt. Egyszerűen minden a kapcsolatunk ellen szólt, ezért már ösztönösen próbáltam tenni azért hogy Jungkook ne kedveljen engem.
- Jimin, én csak nem akartam, hogy bárki is kihasználja őt. - Sóhajtott fel letörten. - Még fiatal, és mikor elsőnek feltételeztem, hogy van valami köztetek, arra gondoltam, hogy Jungkook még nem elég idős ahhoz, hogy ilyesmit csináljon, te meg...ne haragudj ezért, de tudom, hogy előtte régen voltál már bárkivel is, és nem akartam, hogy Jungkookon éld ki magad, ha kanos vagy, csak azért, mert nem tudna leállítani, érted ?
- Azt hiszem...
- Figyelj, ha tiszta lappal indultatok volna, és elmondtátok volna, hogy mi történt az elején, ahogy azt is, hogy mit éreztek egymás iránt, nem elleneztem volna a kapcsolatotokat. Ha tudom, hogy szereted, bíztam volna benned...
- Szóval te...nem bánod, ha mi együtt vagyunk ? - Meglepetten néztem rá, amint felfogtam, hogy mit próbál nekem összehordani, hiszen érződött mindenen, amit mondott, hogy nem tudja, hogyan fejezze ki magát, de megértettem, ez egyáltalán nem egy könnyű téma. Vonallá préselte ajkait és megrázta fejét.
- Egyáltalán nem.
- Még akkor se, ha kilenc év van köztünk, és lefekszik velem ?
- Ha nem adjátok tudtomra, hol és hogyan csináljátok, akkor nem. - Egy pillanatra elfintorodott, mire elnevettem magamat, és azonnal rávetődtem, annyira feldobódtam. Akkor már csak annyit kellene tennem, hogy bevallok mindent a fiúnak ? A szóban forgó éppen akkor lépett be a nappaliba, mikor Yugyeom vigyorogva visszalökött a helyemre, s egy halk köszönés után az ajtó felé indult el, ám Gyeom utána szólt. - Hova mész ?
- Én...Yixinggel találkozom. Randira hívott. - Felelte, s csak egyetlen másodpercre találkozott tekintetünk, mikor elkapta az övét. Anélkül, hogy megvárta volna, hogy bármit is mondjunk, felkapta cipőjét és már ki is rongyolt az ajtón. Yugyeom kerek szemekkel fordította felém fejét, én pedig ugyanilyen értetlenül néztem vissza rá. Máris tovább lépett volna ?

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. A részek nem tudom milyen gyakorisággal fognak érkezni innentől kezdve, de igyekszem időben hozni őket🫶💜
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜