I know I'm young, but...

23.

○Jungkook pov.○

Nem csak, hogy Jimin nem keresett az elmúlt két napban, de még Yugyeommal is alig beszéltem. Vagy bezárkózott a szobájába tanulni, vagy egyáltalán nem is volt itthon, így én is máshol töltöttem az időmet. Tekintve, hogy egy hét van hátra az iskolából, most már nem kell a jegyeimmel foglalkoznom, mert minden le van fixálva. Az egyetlen nehézségem, ami az iskolához köthető, az Yixing, aki továbbra is időpontokat dob fel nekem, hogy találjon egy olyan napot, ami megfelelő számomra. Eddig azon a véleményen voltam, hogy nem szeretnék vele menni sehova, ugyanis ott van nekem Jimin, azonban, mióta rájöttem, hogy ez egyáltalán nem így van, ténylegesen elgondolkoztam azon, hogy adok egy esélyt a fiúnak. Talán nem kéne, de lehet elterelné a figyelmemet a férfiről.
- Akkor most elmész randizni Yixinggel ? - Kérdezte Eunbi, ahogy beértünk a nappaliba, s már nyitottam ajkaimat, hogy választ adjak kérdésére, mikor tekintetem össze akadt Jiminével. Mi a fenét keres itt ? Tudtam, hogy bátyámmal együtt tanulnak, de nem gondoltam, hogy majd ezek után ide meri tolni az arcát. Ajkaim résnyire nyitva maradtak, ahogy a szavak megrekedtek bennem, s szemeim egyszerűen csak rá tapadtak. Arcáról az értetlenség, s enyhe düh volt leolvasható, és már majdnem megfeledkeztem magamról, és rárivalltam, hogy mi a fenét bámul, ám Gyeom érdeklődö hangja kiszakított a képzelgésemből.
- Ki az a Yixing ?
- A srác, aki napok óta próbálkozik randira hívni Kookot. - Válaszolta helyettem Eunbi bátyám kérdésére, ki elismerően hümmögött, és közölte, hogy ha ilyen kitartóan próbálkozik, akkor ne hagyjam veszni ezt a lehetőséget, mert biztos nagyon tetszem neki és hűdéges típus lehet. Én azonban továbbra sem tudtam megszólalni, csak Jimin egyértelműen dühös tekintetét vizslattam, ahogy szemöldökét mérgesen összehúzza, és megfeszíti állkapcsát. Legyen csak mérges azok után, ahogy viselkedett velem. Vettem egy mély levegőt, és inkább elkaptam róla szemeimet, majd elindultam a szobámba, anélkül, hogy bármit is mondtam volna nekik. Nem fogok vele beszélni, ha annyira vissza akarna szerezni engem, már rég tett volna érte valamit, már pedig én nem fogok senki után futni. A tudatlanság meg eméssze csak fel, szenvedjen csak, ahogy én tettem miatta. Megérdemli, hogy kételyek között maradjon. Nem sokkal utánam Eunbi is berontott a szobámba, és vigyorogva dobta le a táskáját a földre, becsukta maga után az ajtót. - Láttad, milyen dühös volt ? Teljesen felforrt az agyvize. Majdnem kidurrant. Baszki Jungkook, tudom, hogy mit mondtam, de biztos vagyok benne, hogy nem vagy közömbös neki, csak nem tudja kezelni az érzéseit.
- Eunbi, ti erősködtetek, hogy ne adjak neki több esélyt. - Sóhajtottam fel neki dőlve a falnak. Ő felpattant az ágyam végébe térdeire érkezve, s izgatottan előrébb hajolt a tenyereire támaszkodva.
- Tudom, de mi lenne, ha elérnénk, hogy megmutassa, tényleg kellesz neki ?
- Mégis hogy akarod ezt kivitelezni ?
- Feldühítjük, geci, én mondom, be fog válni. Szépen elmész Yixinggel randizni, és jó hangosan bejelented, mikor ő is itt van, a lényeg, hogy a szeme előtt kell pasiznod. - Elgondolkodva kulcsoltam össze kezeimet. Ha még Eunbi is úgy látja, hogy van esélyem nála, akkor érdemes próbálkozni, nem ? Hiszen eddig megpróbált lebeszélni róla, és én is arra döntésre jutottam, hogy nem foglalkozom vele többet, de két nap alatt nem tudtam elfelejteni az érzéseimet, és most, hogy rokonom reményt keltett bennem...nem is tudom, talán megérdemelné a sokadik utolsó esélyt. Végülis veszteni már nem tudok semmit, és mi van, ha Eunbinak igaza van ? Lehet Jimin tényleg visuknozza az érzéseimet, csak titkolja előlem és így próbálja leplezni.
- Kimegyek valami üdítőért, addig gondold át még egyszer ezt az egészet. - Feleltem végül, mire hevesen bólogatni kezdett, s hagyta, hogy feltápászkodjak az ágyamról. Ahogy áthaladtam a nappalin, szándékosan nem nézelődtem, nem akartam elgyengülni azzal, hogy a férfin felejtem tekintetemet, ám épphogy csak beértem a konyhába, mikor csukódott annak ajtaja, s már meg is hallottam gondolataim főszereplőjét.
- Faszt mész te randizni valaki mással, remélem ezt te sem gondoltad komolyan.
- Megismételnéd ? Nem hallottam jól. - Hangom és arcom teljesen összhangban sugározta a nemtörődömséget, miközben továbbra is azon voltam, hogy valami üdítőt szerezzek magamnak. Tényleg elég erősen kellett koncentrálnom, hogy semmiféle reakciót ne mutassak, hiába ugráltam volna örömömben amiért a férfi egyértelműen féltékeny amiatt, hogy esetleg mással randizok. Ez azt jelenti, hogy számítok neki valamennyire, csak akkor tudnám, miért viselkedett velem úgy, mint egy utolsó szeméttel azon a reggel. Háttal álltam neki, hogy ne kelljen szemeibe néznem, s hallottam, ahogy felmordul halkan, majd megéreztem tenyerét derekamon, ahogy megfordít tengelyem körül, s csípőmnél fogva neki tol a pultnak, kezeivel pedig két oldalamon támaszkodik meg. Tekintete még mindig tüzes volt az idegességtől, mi végett majdnem elvigyorodtam, de igyekeztem tartani a közömbösségemet. Ha tudná, hogy megint én nyertem.
- Ne szórakozz velem.
- Én...- Elakadtam egy pillanatra, mikor meghallottam szavait, s bár eddig sikerült magamban tartanom az érzelmeimet, ezzel most sikerült kihoznia belőlem a dühöt, ami azóta is bennem van, és nem mondhattam el neki. -...Én ne szórakozzak ? - Háborodtam fel. Még az sem érdekelt igazán, hogy mi van, ha Yugyeom meghall minket. - Te voltál az, aki áthívott magához, hogy megdugjon, aztán ott hagyjon, mondván, hogy csak le kellett vezetnie a feszültséget. Bazdmeg, tudod te, mennyire szánalmasnak éreztem magamat ?
- De hát erre vágytál már mióta, miért-
- Fejezd már be. Ettől függetlenül, kicsit sem esett jól, hogy miután az éjszaka alatt vagy négyszer, négy különböző pózban megbasztál, reggelre eltűntél és csakúgy közölted velem, hogy bazdmeg, csak eddig kellettél.
- Jeongguk...- Hangját lentebb halkította, s bár elsőnek nem értettem, miért tette, de amint megéreztem arcomon végig száguldani egy könnycseppet, már tudtam. A francba, nem akartam elárulni, hogy ennyire rosszul viseltem. Kicsit hátrébb állt tőlem, s az arcom felé nyúlt kezével, hogy letörölje könnyeimet, de elfordítottam fejemet, hogy ne tudjon hozzám érni. Gyorsan megtöröltem arcomat, s megköszörültem torkomat, hogy normálisan meg tudjak szólalni. Nem akartam, hogy ennél rosszabb állapotban is lásson, hiszen még nincs itt az ideje, hogy bevalljam neki, mit érzek iránta. Nem jöhet rá magától, nekem kell elmondanom neki. Már ha nem szeretek ki belőle addigra a viselkedése miatt.
- Nem a te dolgod, hogy kivel mit csinálok. Ha el akarok menni randizni, akkor el fogok menni, neked pedig nincs beleszólásod. - Nem is vártam meg, hogy mondjon valamit, csak kikerültem őt, s visszasiettem a szobámba. Ahogy beértem, hátamat a csukott ajtónak támasztottam, és elszántan Eunbira néztem bólintva egy hatalmasat.
- Csináljuk.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜