I know I'm young, but...

41.

○Jungkook pov.○

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer Jimin párjaként fogok fetrengeni rajta a kanapénkon, anélkül, hogy amiatt kellene aggódnom, mi van, ha Yugyeom észre vesz minket. Most mégis az ölébe hajtva fejemet terülök el a bútoron, és élvezem, ahogy hajamat birizgálja ujjaival, míg én szabad kezével játszadozom.
- Most, hogy együtt vagyunk, és Yugyeom is megbékélt velünk, mi lenne, ha végre elmennénk együtt nyaralni ?
- Mármint kik ? - Ráncolta össze szemöldökét, s lehajolt, hogy nyomjon egy puszit a homlokomra.
- Hát mi ketten, Gyeom, és Taeyong. Gyeomienak egyszer már felvetettem, de azt mondta, várjuk meg, míg lemennek a vizsgák, azoknak pedig már vége szóval...
- Én bármiben benne vagyok, amit csak szeretnél.
- Ezt nem szívhatod vissza. - Kuncogtam el magam, mire rosszallóan megrázta fejét és megpöckölte orromat. Mondott volna még valamit, mikor éppen belépett a nappaliba bátyám, s hangosan feljajdult.
- Alig vagytok együtt pár napja és már látnom kell, ahogy nyálaskodtok együtt.
- Most nem is csinálunk semmit. - Kiáltottam fel felháborodottan, s felé vágtam egy párnát, amit elkapott, majd közelebb jött és bepaszírozta magát a maradék kis helyre a kanapén, de azért meglökdösött még, így szememet forgatva fentebb ültem, hogy Jimin ölébe ülhessek, mire ő azonnal összekulcsolta kezeit hasamnál. Yugyeom fintorogva mutogatott kettőnk között, és úgy tett, mint akin végig futott a hideg.
- Nem hiszem, hogy valaha meg fogom szokni a haverom és az öcsém látványát.
- Pedig muszáj lesz, mert nem tudsz levakarni róla. - Rántotta meg vállait Jimin, amin elmosolyodtam. Még szép, engem se lehet lekaparni róla. - Viszont éppen azt beszéltük, hogy elmehetnénk együtt valahova. Négyen.
- Ja, tudom, emlékszem is, csak közbe jöttek a kis incidensek is. Felőlem bármikor bárhova. Anyáékkal le kell beszélni, hogy azért tudjanak róla, de nekem jó. Tényleg, ők tudják, hogy együtt vagytok ?
- Hát...nem igazán. - Köszörültem meg torkomat kínosan. Az az igazság, hogy kicsit féltem attól, hogy nem nézik majd jó szemmel, hogy egy tőlem kilenc évvel idősebb fiúval vagyok együtt. Azzal sosem volt problémájuk, hogy meleg vagyok, de ezt a korkülönbséget már nem biztos, hogy elfogadják. Hát még ha meg tudják, hogy Yugyeom legjobb barátja. Természetesen nem hagynám el Jimint semmi pénzért, de számít a szüleim véleménye, s egyértelműen rosszul esne, ha elleneznék a kapcsolatunkat. Ráadásul még Jiminnel sem beszéltünk arról, hogy mikor mutatjuk be egymást a szüleinknek. Az övéiről a világon semmit nem tudok, mert sosem beszélt róluk, mondjuk huszonöt évesen biztos nem kéri beleegyezésüket, hogy összejöhessen valakivel. Egyáltalán be akar mutatni nekik ? Még csak most jöttünk össze, nem korai ez egy kicsit ?
- Szivem...Jól vagy ?
- Hm ? - Hümmögve kaptam fel fejemet párom hangjára, s ahogy újra visszatértem gondolataim közül, észrevettem, hogy végig bőrömet cirógatta. Azt sem vettem észre, hogy Yugyeom már nem ült itt velünk a kanapén. Jimin szembe fordított magával, hogy szemeimbe tudjon nézni, s újra feltette kérdését. - Persze, bocsánat, csak elgondolkoztam.
- Nem kell még elmondanod a szüleidnek, hogy együtt vagyunk. Tudom, hogy amiatt aggódsz, hogy idősebb vagyok. Kilenc év nem olyan kevés. - Húzta el száját és arcomra simította tenyerét. - Bocsi, hogy ilyen öreg vagyok. - Elkuncogtam magam megszólalásán, amiben ő is követett, s derekamon elhelyezkedő karjával közelebb húzott magához. Incselkedően mellkasára simítottam tenyeremet, hogy körbejárhassam kezemmel felsőtestét.
- De ez az öreg olyanokra képes, amire más nem.
- Ez egy felhívás akar lenni valamire ? - Vonta fel szemöldökét kérdőn, mire beharaptam alsó ajkamat, s megrántottam vállaimat.
- Talán, annak is mondhatjuk.
- De nem itt és most. - Jelent meg ismét Yugyeom a laptopjával, s most ő vágott hozzánk egy párnát, jelezve, hogy távolodjunk el egymástól. Szememt forgatva sóhajtottam fel letörten és szálltam ki párom öléből, ki csak kuncogva megpaskolta a fenekem.
- Olyan ünneprontó vagy.
- Inkább leszek az, mint traumatizált. - Elmotyogtam még egy-két kedves jelzőt rá, majd inkább arra fókuszáltam, hogy találjunk egy megfelelő szállást és egy jó időpontot négyünk számára. Rendkívül élveztem már most a keresgélést úgy, hogy tudtam, Jimin is ott lesz velem és együtt fogjuk tölteni az időnket. Már annak is rettenetesen tudtam örülni, ha velem aludt egy éjszaka, már pedig az elég sokszor előfordult, ugyanis alapjáraton ő egyedült élt, így nem látta akadályát annak, hogy még több időt töltsön nálunk, mint eddig és igazából én se. Na meg Yugyeom se. Úgyhogy bár bátyám minden ilyen este bekopogott az ajtón, hogy nem akar felkelni semmire - ugyanis sosem unta meg ezt a poént - egyszerűen csaknarra tudtam figyelmet fordítani, hogy Jimin ott fekszik velem szembe. Ahogy most is. Szemem elől hátra tűrte tincseimet, ám ott tartotta kezét, s ujjaival cirógatva fejemet, játszadozott a hajammal. Ilyenkor szinte megszólalni nem tudtam, annyira elvesztem benne és a tanulmányozásában, hogy nem érdekelt semmi más. Jimin közelebb férkőzött hozzám, majd amint elég közek volt már, ajkaimra tapadt, s lágyan csókolni kezdett.
- Tudod, most bepótólhatnánk, amit kint elkezdtünk.
- De hát...Yugyeom a másik szobában alszik, fel fog kelni-
- Nem fog, ha csendben leszel. - Mormogta, majd felnyomta magát és felém mászott teljesen, miközben csípőjét leengedte az enyémre. - Menni fog ? - Hevesen bólogattam kérdésére, de aztán kénytelen voltam hátravetni fejemet, annyira jól esett, ahogy közben összedörzsölte alfelünket. Mosolyogva hajolt nyakamra, s kezdte csókolgatni bőrömet, amit hátravetett fejjel tűrtem, hogy még jobban hozzám férjen. Ott simogattam hátát ahol értem, majd felső alá vezettem mancsaimat, egyre fentebb húzva az anyagot, egészen addig, míg át nem bújtattam fején, ő pedig leengedte kezein azt, s eldobta a pólót a szoba egy pontjára. Ezután szépen engem is megszabadított a ruháimtól, és újra visszafektetett az ágyra, ám nem tétlenkedtem sokáig, rögtön utána letoltam róla minden ruhaneműt ameddig csak tudtam, a többit pedig ráhagytam. - Eddig igazán jól bírod. - Kuncogta el magát, mire mérgesen fújtatva néztem rá.
- Mintha te nem lennél hangos.
- Annyira biztos nem, mint te. Hát nem emlékszel ? Segítsek feleleveníteni ? - Hajolt hozzám közelebb, miközben egyik kezével lenyúlt, és egy mozdulattal farkamra kulcsolta kezeit. Kénytelen voltam számra tapasztani kezemet, ugyanis biztos vagyok benne, hogy nem egy apró hang távozott volna belőlem, ám nem hagyott nyugtot számomra, mozgatni kezdte rajtam kezét, majd nem sokkal később sajátját is hozzáfogta, így már neki is muszáj volt ajkaira harapnia. Nézni őt, ahogy szemei elé hulló hajával, száját tépve élvezkedik felettem, miközben mellettem támaszkodó karján kidaganak erei, s hasfala is megfeszül, egyszerűen csak lehengerlő. Bármennyire is próbálom nyitva tartani szemeimet, és őt bámulni, az érzések miatt még sem tudom ezt megtenni. - Vedd el onnan szépen a kezedet, hadd fogjam be a számmal a tiédet.
- A kurva életbe. - Nyögtem fel, ám szinte azonnal meg is éreztem ajkait az enyéimen. Szenvedélyes csókot kezdeményezett, nyelve rögtön számba férkőzött és már ezzel annyira elvette az eszemet, hogy lábaimat derekára tekertem s magamra húztam, hogy teljesen rajtam feküdjön és minél jobban érezzem őt. Egyáltalán nem érdekelt, hogy mi van, ha bátyám meghall minket, most csak az volt fontos, hogy Jiminnel együtt vagyunk és bűntudat nélkül lehetúnk egymáséi.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Sajnálom ezt a hatakmas késést, hibák előfordulhatnak💜
Most már hamarosan véget ér ez a történet, szerintem 1-2 rész van már csak hátra, és az a helyzet, hogy nem tudom, bele tudok e kezdeni egy következőbe azonnal!! Igyekezni fogok, és megírni a részeket, de ha el is kezdek egy másikat, valószínű, hogy nem hetente érkeznének a részek, hanem kicsit több időt venne igénybe, ezt még rendesen átgondolnom, de nyugodtan írjátok le róla a véleményeteket, mert kíváncsi vagyok rájuk🫶
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜