Haegeum

Stay with me

Jimin bőre megborzongott az érintéstől. Yoongi a csókjaival a hálószobába terelte, de megálltak a tolóajtónál. A sarok felé nézett, hogy ellenőrizze a fekhelyet. Azt a picike mindenét! A redőny leeresztve, az egyetlen fényforrás az éjjeli lámpa melegsárga fénye volt. A párnák nagyobbnak tűntek, a paplan vastagabbnak. A pamutszövet gyöngyházfénye egyik saját ágyneműjére sem emlékeztette. A paplan alatt nem láthatta a yo-t, de az egész fekhely magasabbnak tűnt, mint korábban volt. A frissen vikszolt parkettán két, szintén hófehér és vastag törölköző feküdt.

– Ki szeretnéd próbálni? – Jimin szeme megcsillant a félig leengedett szemhéja alatt, szélesen mosolygott, újabb csókért tartotta a száját.

– Még nem. Csodálni akarlak – zümmögte Yoongi a fülébe. Lassan ismét a szájára hajolt, hosszú percekig csak a csókolózás hangja hallatszott a házban, aztán Jimin ismét levegőhöz jutott.

– Tényleg? – suttogta Yoongi ajkaira.

– Aha. Olyan rég láttalak. Le kell ellenőriznem, hogy mindened a helyén van-e.

– Nem engem lőttek le. – Jimin nagyot nyelt. A csontos ujjak a póló alá csúsztak, egyre feljebb araszoltak a mellkasán. Yoongi megemelte a póló szélét, az ajkával közrefogta a csokoládészínű mellbimbót. Jimin a hátát az ajtókeretnek vetette. A karjait felemelte, úgy vonaglott a teste, mint a rúdtáncosoknak a füstös lokálok mélyén. – Túl rég értél hozzám.

Yoongi Jimin testén lejjebb haladt a kényeztetéssel. A hüvelykujja – mint egy véletlenül –, beleakadt a könnyű pamutnadrág derekába, a csípő érzékeny bőrét cirógatta, de nem húzta le Jiminről a ruhadarabot; leguggolt és a textilen keresztül csókolta az ágyékát, mélyet szippantott a pézsmaillatból.

– Azt látom – suttogta Yoongi. Jimin meggörnyedt, alig tudta türtőztetni magát. Az öröm előhírnöke átnedvesítette a nadrágját. Yoongi arcára simított, legszívesebben már ott az ajtóban letépte volna magáról a ruhát.

– Nem fogom semeddig sem bírni – nyögte, a csípője előre lendült. Csak pár mozdulat kellene a beteljesülésig.

– Dehogynem. – Yoongi meglazította a nadrág kötőjét, és Jimin makkjára fogott. Az ujja megcsúszott a sikamlósságon.

– Tönkre teszel! – Jimin megint megemelte a csípőjét, de Yoongi ujja olyan szorosan tartotta, hogy egyetlen millimétert sem mozdult rajta. A vágy kezdett kínzóvá válni.

– Á, soha nem szoktam olyat csinálni – nevetgélt Yoongi.

Lehúzta Jimin nadrágját, majd odébb rúgta a parkettán. A kimonó is a földre hullt, de nem sokáig heverhetett ott. Yoongi levette Jimin pólóját, majd visszaadta rá a kimonót. Az anyagot az ujjai közé fogta, megcirógatta vele Jimin bőrét. Selymet a selyemnek, a fiatalember sziszegett a gyönyörtől; a hűvös anyag a forró péniszét nyugtatta.

– Ez nem ér.

– Dehogy nem. – Yoongi az ujjbegyeivel simította Jimin mellkasát, majd áttért a hátára, lassan csúsztatta le a dereka felé, hosszasan elidőzött a félgömbökön, aztán letérdelt a parkettára. Jimin az ajtókeretbe kapaszkodott, csípője előre lendült. Megérezte Yoongi nyelvét a lába közt.

– Ez nem ér! – Jimin szuszogva nevetett a plafon felé. Az édes kínzás újra kezdődött.

Yoongi a comba belső felétől kezdte a kényeztetést, csak az ujjbegyét használta, a nyelve Jimin ágyékán táncolt, de még mindig nem vette kezelésbe a péniszét. A korábban csókolt helyre ráfújt, Jimin hangtalanul nevetett, a térdei megrogytak, alig tudta magát tartani az ajtókeret mellett. Yoongi mosolyogva figyelte, ahogy a két kavicsot rejtő érzékeny bőr a hideg levegő hatására megráncosodik, és összehúzódva megemelkedik.