Haegeum

Csillámpor

Álomból álomba sodródott. Olyan régi dolgok bukkantak fel alvás közben az agyában, amiket már rég elfeledettnek hitt. Képek a gyermekkorából, álmában megfogta a saját kezét, hogy ne legyen annyira magányos, mint amilyen azokban a korai években volt. Ott állt felnőttként a saját gyermekkori mása mellett, és letörölte az arcáról a könnyeket.

Új álomban találta magát. Az első randevúját látta a barátnőjével: a lánnyal jó is volt meg nem is. Nem tudta megmagyarázni a miérteket. Talán nem szerette igazán? Akkor még nem ezt hitte, de amikor kibújtatta a lányt a ruhájából és az ölébe simult, túl lágynak érezte a testét. Kissé olyan érzés volt, mint egy tóba ugrani meztelenül. A víz körbe ölel, bejut a test minden résébe, cirógat, de egy idő után hűvössé válik, az ember fázni kezd, és ki kell belőle mennie a partra. Várnia kell a forró napon, hogy ismét átmelegedjen és megint bele tudjon ugrani a tóba. De mi van akkor, ha semmi vágyat nem érez ehhez a fajta szórakozáshoz, és inkább egy férfival beszélgetne a kavicsos tóparton?

Aztán a Homo Hillen találta magát, Itaewonban, az első olyan partiján. A tánctérre áramló rózsaszín, illatos füstön keresztül érződött a körülötte táncolók tesztoszteron illata, és ő végre, otthon érezte magát. Ez hiányzott az életéből. A férfitestek ritmusra vonaglottak, a körülötte lüktető erős energia magával rántotta abba a titkos szertartásba, amit csak ők, a társadalomban rejtőzködően élő mások élhettek át, de hetero férfi meg nem érthetett. Az első csók – kemény, mint a szikla. A második már lágyabb, de nem erőtlen – azonnal beleszeretett. Attól kezdve, ezt a férfitípust kereste: legyen kissé alacsonyabb nála, bájos az arca, de a megjelenése ne legyen nőies. Ne legyen sziklakeménységű a teste, de a víz lágyságára sem vágyott többet. Legyen a támasza, és ölelje. Ha a mindennapok súlyát már nehezen viseli, tudja a vállára hajtani a fejét, és nála megpihenni. Tudjon nevetni. Merjen sírni. Legyenek határozott elképzelései az életről.

Arra nem számított, hogy a halálról is határozott elképzelései lesznek. Már csak Jimint látta. Olyan ruha volt rajta, mint a raktárházban, de fekete helyett fehéret viselt. Az összes reflektor rá irányult, a teste neonfénnyel ragyogott. Ő a porban fekve figyelte: Jimin kibiztosította a fegyverét és lőtt. A keze nem remegett. Az előtte térdeplő fekete alak eldőlt, ahogy a test földet ért, semmivé foszlott, fekete por maradt utána. Aztán Jimin elindult feléje, a fényár vele együtt lépett. Mellé térdepelt, a hófehér ruhán az élénkvörös vérpettyek rózsaszirmokká változtak, még a virág illatát is érezte, megszédült a töménységétől. Jimin lehajolt hozzá a karjaiba vette, ringatta, a fülébe súgta: Yoongi, szeretlek.

Ulfar, Yoongit figyelte.

– Fel kellene ébresztenünk.

– Mélyen alszik. Gondolod, hogy szükséges? Le tudod róla így is venni. Majd visszajövünk máskor, és beszélünk vele. – Moobon, Yoongi fölé hajolt, az arcát figyelte; halvány mosoly suhant át rajta, majd elégedetten szusszant. – Álmodik?

Ulfar megpaskolta Yoongi jobb vállát, aztán az arcát.

– Beszélni akarok vele, most. Látni akarom, ahogyan örül.

– Ez önzőség.

– Úgy van. Az vagyok. Jár nekem ennyi a sok aggódás után. Társak vagyunk...szóval, felébresztem és kész. Majd alszik délután és éjjel. Az elmúlt másfél hetet is átaludta, lényegében. Helló, hétalvó! Nézd, ki van itt!

Yoongi behunyt szemmel mosolygott. Hallotta a feje fölött zajló beszélgetést. Már percekkel korábban ébren volt, mint az ajtó kinyílt volna. Az álom véget ért, Jimin alakja szertefoszlott, de az a kellemes csillámporos érzés ott maradt vele. Úgy gondolta, ha kinyitja a szemét, túl hamar tér vissza a valóságba, az a jó érzés is el fog párologni, nem csak Jimin álombéli teste. Milyen gyönyörű volt és tökéletes! Az akciójuk is az volt, szépen megkomponált, pontosan kivitelezett, lélektanilag ütős. Szívesen kihallgatná a Park vállalat dolgozóinak beszélgetését, miket mondhatnak Jiminről. Biztos csak jót. Az akcióban résztvevő emberek egyenesen isteníthetik. Azt az oldalát, amit neki mutatott, más biztos nem láthatta. Esetleg csak a bátyja és az apja.