Szegedi porfelhő

17-Zivatar

-OTLre. -koccintottuk össze a poharainkat.

-Egi. -húzta le az a GG a pálinkát aki időközben Egerből idekeveredett a srácokkal együtt. -Geci ez rohadt finom. -töltött egy újabb kört.

-Nagyapám tud valamit.-mondta büszkén Túró.

- Az ősi magyar vér.-kiabálták be néhányan.

-Na új album mikor várható az úrnőtől. -ült le mellém ercsé.

-Nyáron. -öleltem meg mosolyogva.

-Majd szarrá hallgatom. -kacsintott rám. -Na és mizu? Megvagytok Kicsivel?

-Persze tök jól megvagyunk. -mosolyogtam még mindig.

-Az a lényeg. Végre megtaláltátok egymást. -ivott egy korty vodkát.

-Gyerekek Sold Out a Porfelhő -ordított fel Szeba.

-Geci meg van. -szerintem ha pár pohárral többet ivott volna már meg akkor fix sírna. Nem mintha nem lett volna az előző Ekhoe buli is sold out. De tudom, hogy ez azért többet jelent neki.

-Ha Andris keres akkor megtudod neki mondani azt, hogy kint vagyok? -Néztem a mellettem ülő srácra aki csak bólintott.

Órák óta próbál elérni engem anyukám. Bár tudja ha koncert van akkor nem veszem fel neki. Így akkor általában nem is keres csak ha valami nagyon fontos. Így gondoltam vissza hívom. Angliába nincs még oly annyira késő, hogy ne legyen fent.

-Szia Anyu. -köszöntem neki mosolyogva.

-Buliba vagy? -kérdezte mindent sejtően. Hát igen hiába vagyok az erkélyen szerintem a bentről üvöltő embereket így is lehet hallani.

-Csak ünnepeltetjük a szülinapot meg magunkat meg az 50. Akvát. Mond nyugodtan.

-Nem akarom elrontani a kedved ha buliztok. Majd akkor holnap elmondom.

-Mégis miért rontanád el a kedvem. Anya mi történt? -kérdeztem idegesen. Nagyot sóhajtva néztem magam elé. -Anya válaszolj.

-apád meghalt. -mondta ki végül. Egy másodpercre teljes sokkban álltam ott. Fájt. Bármit is tett én akkor is kötődtem hozzá.

-Geci. -ennyit tudtam kinyögni. Fájt volna mást mondanom. Nem is tudtam volna mást mondani.

-Te is érzed mi? -kérdezte.

-Kurvára. Bocs anyu de most kell egy kis fű, hogy ezt feldolgozzam. Bocsánat tényleg. Sajnálom.

-Szana nyugi megértem. Andris ott van?

-Persze.

-Oké. Csak vigyázzon rád. Szeretlek picim.

-Én is anyu. -tettem le a telefont.

Amilyen gyorsan csak tudtam másztam át a fürdőszobába. Sírtam remegtem a földön feküdtem. Aztán egy újabb erőt vettem magamon, hogy a telefontokomból sok hónap után újra elő vegyem. Nadrág szegéjét lejjebb húztam majd apró sebeket kezdtem el magamnak ejteni. A vér lassan csorgott le az oldalamon. Nem is akartam vele foglalkozni csak hagytam úgy ahogy van. Lassan feltápászkodtam. Újra kiléptem a számomra most elég távol álló világba. A zene hangosan szólt. Mindenki üvöltözött üvöltözött és ivott már eleget ahhoz, hogy egy kisebb mértékben már áradjon belőlük a pia szag.

-Szia Picim. -ölelt át Andris.

-Olyan büszke vagyok rád.

-Jaj szívem hagyjad ez mind a te érdemed. -Puszilta meg a hajam. -Valami baj van? -kérdezte aggódva mikor közelebb bújtam hozzá.