Szegedi porfelhő

27- 1+1=3

-Nem nekem ez nem megy értsd meg. Faszom. Nem tudlak sose úgy szeretni mint te engem mikor érted már meg. -állt fel az asztaltól. Hangja is kicsit magasabb lett. Ennyit a nyugodt konci utáni kajálásról -Kurvára megértem azt hogy neked gecire szükséged van rám. Mert igen nekem is kurvára hiányzol és minden egyes másodperce kibaszottul veled akarok lenni. Te illatodat akarom csak érezni. De geci. Én nem így vagyok felépítve. Én csak bántalak bazmeg. -ütőt egyet az asztalra mire egy kicsit meg is ijedtem. Sőt nagyon. Elég ritkán láthatom őt ilyen idegállapotba. -Vágod én nem ilyen vagyok. Én meg te az nem csak két személy számomra basszameg. Oké vagy te az egy meg vagyok én kettő és itt megkéne állnia a történetnek de nekem ott a fű pia és a koncik meg a zenélés ami az egész faszomba bele szól.

-Mert nekem szerinted nincs ott? -kérdeztem vissza.

-Nem nem értesz. Azt próbalom elmagyarázni, hogy nem csak te vagy az életembe. Vagyis nem csak te vagy első helyen. Másnéven ha lelépsz tudlak pótolni csak hiányzol érted.

-Túlságosan is. -forgattam meg a szemem.

-Ezért nem akarok semmit se adni kettőnknek. Én nélküled és élni tudok csak gecire károsítom magam.

-Szóval nagyobbra tartod a fűt mint engem. -emeltem fel én is a hangom. Bár a sírhatnék elég rendesen belém állt egy fél perc alatt.

-Nem pont így gondoltam.

-Pedig ezt mondtad. -vettem ki a zsebemből egy kis tasakot. Úgy érzem kell ez most nekem. Itt helyben azonnal.

-Ahj geci tényleg nem így értettem. Faszomat már. Mindegy a lényeg a lényeg. Mi a faszt csinálsz? Geci Szani. Legalább egyszer hallgass végig tisztán.

-Minek, hogy utána megkapjam hogy a  fű többet ér mint én. Andris minek hallgassalak meg. Válaszolj. Miért? -kezdtem el zokogni miközben bankkártyámmal folyamatosan törtem szét az anyagot.

-Mert még mindig szeretlek. Csak nem látom azt, hogy mi bármikor is újra ketten tudnánk lenni. Mindennek van oka bazmeg.

-Ja tudom. -borultam bele a porba. Csak felszívtam nem számít hány csík is lehetett az valójában. Remélem most fogok túladagolás miatt meghalni. Hogy én mennyire szar ember lettem. Ez már a hónapban hányadik mikor azért kell izgulnom, hogy nem adagoltam e túl magam? És ez mind egy srác miatt ? Hát geci jó hülye vagyok. 

Másnap reggel fáradtan keltem. Andris mellettem ülve simogatta az arcom ami miatt halvány mosoly került az arcomra. Miután beálltam semmire sem emlékszem és talán ez igy is van jól. Bár tudom össze vesztem vele. De bazmeg szeretem. És leszarom, hogy én neki hányadik vagyok az életébe. Csak tegnap már ki volt a faszom konci után és már ez miatt is képes voltam vele összeveszni.

-Ennyire utálsz? -kérdezte mosolyogva mikor arrébb csúsztam kicsit. -Nekem nem úgy tűnt tegnap.

-Te is kurva jól tudod, hogy a világomat nem tudtam.-néztem felé fáradtan. -Mennyi az idő?

-12.

-Az már túl késő ahhoz, hogy reggelizzek. -Ásítottam egy nagyot. -Valamit csináltam az este? -néztem rá mire csak megrázta a fejét.

-Ki voltál k.o-zva mint állat. Így is azon aggódtam folyamatosan, hogy ne most halj meg. -húzott közelebb magához, hogy egy puszit adhasson a homlokomra.

-Szóval jó kislány voltam igaz? -hajtottam fejem a hasára.

-Az voltál. -simított a hajamba .

-Akkor jó. -mondtam egy halvány mosollyal. -Fáj? -kérdeztem halkan míg az oldalán lévő sebre simítottam. Néhány napja Latyo belé állította a  pillangót. Aminek a story timeját persze nevetve hallgattam végig. De ahogy láttam Andris fájdalmát egyből megremegett a kezem.