Szegedi porfelhő

42- Páratlan

-Azta kurva de szép. -ugrottam le az utolsó lépcső fokról ami még pont a partra vitt. 

-Tényleg szép. -mosolyodott el Andris is miközben napszemüvegét felvette.
-A naplemente milyen szép lesz majd itt.

-Ja. -sóhajtottam egyet. -Kérsz? -nyújtottam felé a cigim amiből el is vett 1et.

-Szani. -fogta meg a kezem miután ő is meggyújtotta. -Köszönöm. -mondta halkan.

-Ugyan. Ha tudnád mennyit gondolkodtam mit ajándékozhatnék egy olyan srácnak akinek mindene megvan.

-Hát igen elhiszem hogy nehéz volt. -Mondta büszkén. -Hisz tényleg van egy szinte tökéletes életem. Már csak egy családot szeretnék veled. Ennyi a vágyam az életbe. -suttogta ajkaimra. Család? Wow. Hogy Andrisnak ilyen komoly tervei vannak a jövőnkre nézve. Hisz persze én is gondoltam rá. De egyáltalán nem sokat. -Tudom jól, hogy te is gondoltál már rá. -türte a fülem mögé egyik tincsem.

-Hát ja csak előbb karrier pénz gang és csak aztán. Amúgy is túl fiatal vagyok.

-tudom tudom. Csak néha jó bele gondolni. -húzta apró mosolyra a száját mikor ledobta az árnyékba a cuccainkat. -Lenne egy kis Andris. Aztán menő focista vagy kosaras lenne belőle. Attól függ melyikünk magaságát örökli.

-Nagyon vicces. -forgattam meg a szemem. -Aztán ha majd nem jön be neki ugyan olyan büdös drogos lesz mint mi.

-Ja valami olyasmi. Meg majd viszi tovább az OTLt.

-Ha meg kis Szanink lesz akkor meg kis hercegnő és nem egyáltalán nem engedem el sehova. Mindent megkap amit csak akar és megverem azokat akik bántják. -mondta nyugodtan. Csak egy halvány mosollyal néztem rá. Aranyosnak tartottam azt, hogy így gondolkodik a családunkra.  

-Azt amíg anyuci meg apuci fellép addig meg szigorúan Misikénél. Vagy valaki olyannál aki otthon ül.

-Megbeszéltük. -pacsizott le velem.

-Csak még várjunk egy kicsit. -néztem fel rá mire csak bólogatott. -Nem kell még annyira az a gyerek neked hidd el.

-Nem persze, hogy nem. -guggolt le hozzám, hogy megcsókoljon. -Azért még élni akarom én is az élétem. -nyomta el a cigijét. -De persze szigorúan csak veled.

-Reméltem is. -Fújtam nevetve az arcába a füstöt.

-Édesem. Hidd el. Csak te és senki más. -dobta le lazán a pólóját. -Már mindent átgondoltam. Már mindent kitaláltam.

-Nem úgy volt, hogy nem gondolsz a jövőre?

-Hát bogaram megváltoztam. Amióta elvontad tőlem a szert azóta nincs mi megöljön fizikálisan. Maximum te tudnál. Vagy ha Latyo megint belém állítaná a pillangót.

-Hát persze. -nevetettem el magam.

-Na megyünk? -kérdezte izgatottan mikor látta, hogy én is elszívtam a sajátomat.

-Jól van. -adtam meg végül magam.

-Fhu ki ez a bombázó. -puszilta meg a fejemet. -Fogadjunk edzetél.

-Hát meg lehet. -vigyorogtam rá. -Ih te ez rohadt hideg. -álltam meg egyből mikor megéreztem egy kicsit is a vizet.

-Szívem ne butáskodj már. Ez az egyik legmelegebb tenger rész.

-Aha persze. Andris. -sikítottam fel mikor felvett engem. -Ne kérlek.

-Nem hideg.

-Attól még vannak benne ilyen cuccok. -kapaszkodtam meg mindig belé.