Szegedi porfelhő

54 -végtelen álmok

Néhány napja haza jöttünk Angliából. Ma pedig úgy éreztem muszáj vagyok Andrist elrángatni magammal. Az már más kérdés mennyire nem szeret velem plázába jönni. Aminek hangok is ad ha úgy van. De hát ilyen ez.

-Nem lehet az, hogy te elmész plázázni. Elviszlek. Utána 3 óra múlva érted megyek. Jó legyen 4 mert ismerlek. Addig meg átmegyek valakihez.

-Én arra gondoltam elmehetnénk moziba utána.

-Jó de akkor legalább ilyen fenszibe vágod. -karolta át a derekam.

-Jó az lesz. -csókoltam meg.

-Azt hittem már sose jön. -húzott maga után.

-Türelmetlen. -forgattam meg a szemem. 

-Lehet. -csókolt meg vadul. A lift oldalának nyomva túrt a hajamba. -Ilyenkor jövök rá milyen jó döntést hoztam akkor mikor vettem neked néhány szoknyát. -nyúlt hatalmas ujjaival alá.

-Andris. -szakadtam el tőle egy pillanatra. -Bárki megláthat.

-Izgató mi? -vigyorgott rám.

-Tircs András. -néztem rá mérgesen.

-Jó na. -engedett el. -Majd este befejezem. -suttogta halkan a fülembe mikor ellépet mellettem.

-Menjünk vissza. Nem bírok addig várni.

-Jaj babám. -kezdett el nevetni.

-Andris.

-Mi az? -nyomott mosolyogva a falhoz. -Élvezted az előbbit? -kérdezte mosolyogva miközben végig simított a lábamon.

-Úgy érzem újra elkell kezdenem szednem a fogamzásgátlót.

-Hát nem ártana szívem. -lépett el tőlem. -Akarsz vezeti? -lobogtatta meg előttem a kulcsot.

-Komolyan mondod?

-Babe egyszer láttalak vezetni akkor is legyőzted Latyot. Bár Lagyo egy buzi.

-Nem is tudok parkolni. Az, hogy a gázt tudom nyomni nem azt jelenti, hogy vezetni is tudok.

-Akkor kérem vissza a kulcsot. Meghalni azért nem akarok.

-Nagyon vicces. -forgattam meg a szemem. -Amúgy is te ajánlottad fel.

-Csak vicceltem. -nyújtotta ki a nyelvét.

-Persze persze.

A plázába nem sokáig tartózkodtunk. Andris legnagyobb örömére. És miután lepakoltuk azt a kevés dolgot is amit vettünk rákellett jönnöm, hogy geci sok sétára van a mozi. Na mindegy ha már megígértem Andrisnak akkor átsétáljuk a fél plázát. Ezek után persze képes volt valami hülye horrort választani és élvezni azt, hogy mennyire félek tőle. A szenvedésemen meg még képes volt  nevetni is. Na szép. Mindenkinek ajánlom, hogy ilyen barátja legyen. Hát nem geci jó?

-Mi az kicsim. -karolt át mikor mérgesen néztem rá. -Annyira borzalmas nem volt.

-De. Az volt. -néztem rá nagy szemekkel. -Azóta is félek mivan ha történik velem valami akkor ha egyedül sétálgatok.

-De hála isten nem kell egyedül sétálgatnod.

-De veled együtt is elrabolhatnak.

-Na azt próbálja meg bárki is. Esküszöm holnapra az egész családját gyászolni kell. -puszilta meg a fejem tetejét. -Ebből meg lopok egy kicsit. -vett el egy kicsit a popcornomból.

-Haza megyünk megnézzük a my little ponnyt?

-Még jó, hogy nem bogyó és babócát.

-Jó akkor valami romantikus filmet.

-Legyen. -egyezett bele végül. -De szerintem jobb lenne neked is ha én adnék neked egy kis romantikát.

-Andris. -pirultam el egy másodperc alatt.

-Mi az? -mintha nem lenne egyértelmű. Úgy utálom mikor ezzel húzza az agyam. Rosszabb ilyenkor mint egy értetlel kis gyerek. -Tetszik az ötlet mi?

-De csak egy kis pia és egy romantikus film után. -néztem fel rá.

-Legyen. -csókolt meg. -Na végre gec azt hittem már sose érünk a kocsihoz. -kezdett el panaszkodni. -De nem baj addig legalább volt időnk kitalálni az estét. -kacsintott rám.

-Legalább. -csókoltam meg miután én is beültem.

-Volt időm legalább kitalálni, hogyan fogom kielégíteni a vágyaid. -mondta mosolyogva majd szenvedélyesen megcsókolt. Csak vigyorogva szakadt el tőlem. Tudja mennyire ki tud ezzel készíteni. Mégis minden egyes pillanatban ezt teszi velem. Tudja jól, hogy egy apróbb érintés vagy egy hosszabb csók és már teljes mértékben az övé vagyok.

-Na és mire jutottál? -néztem a szemeibe. Úristen. Hogy lehet valakinek ennyire lágy és egyszerre agresszív tekintette. Úgy imádom baszki.

-Az maradjon az én titkom egyenlőre. De majd megtudod. -emelte fel a kezem, hogy wgy puszit adjon rá. -Látom készülsz a Januári OTLre. -mondta mosolyogva mikor meglátta, hogy zöld körmeim vannak.

-Ha már én nem léphetek fel. -forgattam meg a szemem. Ez miatt talán kicsit még mindig haragszom rá. Mivel ő csinálja a mostani OTL bulit. És én nem vagyok meghívva.

-Bocsi szívem de ezt úgy megálmodtam. De amúgy is. Szalaival is van közös zenéd. Velem is. Tehát leszel színpason ne aggódj. --hajolt hozzám, hogy megcsókoljon.

-Tudom tudom. -Mosolyogtam rá. -Sőt a múltkori után már Latyoval is van.

-Hát az jó múltkor volt de ja. -mondta mosolyogva.

-Attól még jó kis muzsika lett. -indította el a kocsit. Majd a parkoló házból kiérve már mentünk is haza. 

A város még a karácsonyi kivilágításában ponpázott. A táj csak suhant el mellettünk míg a Duna felett száguldoztunk. A rádióból szólt valami német rap zene. Amiből semelyikünk egy szót se értett de a vibe legalább megvolt. Csak élveztük az életet. Nevettünk mikor összenéztünk és sok idő után talán most először élveztem is az életet. Lehet ez csak a nyelvemen pihenő LSDnek volt köszönhető. Az is lehet annak, hogy egy másodpercre elhittem szabad vagyok. Boldog is voltam tán ami meg még furábban hatot. Olyan régen éreztem ezt, hogy képes lettem volna zokogva kiugrani az autóból. 

-Andris. -szólítottam meg halkan míg kikapcsoltam az éppen aktuálisan pörgő zenét. -Nem megyünk el valamerre? 

-Merre kicsim? 

-Mindegy. Csak most olyan jó így veled kettesben. -simogattam meg azt a kezét amivel a lábamat fogta. 

-Ahogy a hercegnőm kívánja. -kanyarodott el hirtelen. Majd az egész városon átszáguldva jutottunk ki az autópályára. -Mit szólsz ahhoz ha egyenesen magamhoz viszlek. 

-Angliába? 

-Tatabánya. Sose mutattam meg neked hogy hol is nőtem fel. -mondta mosolyogva. -És bár igen tudom sötét van meg hideg de a kocsiból is eltudom mutogatni. -simogatta meg a kezemet. 

-Szeretlek. -motyogtam magam elé halkan. Nem is gondoltam volna, hogy meghallja. De ő csak kuncogva rázta meg a fejét. 

-Én is szeretlek tökfej.