Szegedi porfelhő

36 - Nővérem

-Szia hugi. -ölelt meg bátyus miután megtaláltam őt a konyhába. Épp tekerte a csárt amit ma fix elfogunk szívni.

-Csáó. -mondtam fáradtan. Majd leültem vele szembe.

Fekete egy nap ez a mai. Laura miatt. És hogy ki is ő. Mészáros Laura 3 évvel hamarabb látta meg a nap világot mint én. Együtt nőtünk fel hiszen ő volt a nővérem. Bár ő sose zenélt mégis kurva sok köze volt a srácokhoz. Vagyis inkább Gyubenhez. Bár hivatalosan sose voltka együtt. Kavartak. Együtt laktak. Együtt töltöttek minden egyes napot amit csak tudtak. Tényleg csak hivatalosan nem voltak együtt mivel a nőverem megfogadta magának, hogy sose fog senki mellett elköteleződni.

Laura egyik napról a másikra eltűnt. Vagyis a többiek így tudják. Mi viszont átéltük a poklot. Egyszerűen csak megunta az életet és a túl világot választotta. Így megölte magát. Mindenki úgy tudja csak összevesztek bátyussal és ezért lelépet. Senki se tudja az igazságot. Ahogy azt sem, hogy ő a nővérem. Pontosabban 2 ember tudja még rajtunk kívül az eltünése okát. GG és Szalai. Bár ők is csak a Zootiez miatt. Mikor Gyuben már nem tudta magába tartani azt a sok fájdalmat.

Bennem is volt egy ilyen időszak. Mikor is zenélni kezdtem. Majd egyik napról a másikra csak azt vettem észre körülvesz engem ugyan az a társaság mint amelyről ő órákat áradozott. Amit nekem is muszáj volt megtapasztalnom az ő állítása szerint.
Ezért is kerültem ide. Hisz halála előtti napokon bemutatta nekem bátyust akivel még azon a napon kurva jóba lettem. Min csodálkozunk hisz együtt piáltunk.

-A szokit csináljuk ma nem? -kérdeztem halkan mire csak bólintott. -Fura, hogy megint eltelt egy év.

-Mindig ezt mondod.

-Tudom. -nyeltem nagyot. -Csak vágod olyan elbaszott az egész. Hiányzik meg minden. De közben meg egyre jobban ezzel élek. Már mint nem beszélhetek róla ugye senkinek. Így nem is gondolok rá annyira.

-Ja vágom. De hugi ez természetes. És talán jobb is, hogy nem beszélsz senkivel erről.

-Tudom csak fura. Mert otthon Andrissal mindent elmondunk egymásnak.

-Mond el neki. -fogta meg a kezemet mosolyogva. -Tudom mi van benned. Ezért is mondtam el GGnek meg Szalainak.

-Ha képes leszek beszélni erről. -hajtottam le a fejem.

-Na csajos menni fog az. Amúgy is beszívsz és mindent elmondasz ha olyan kedved van. -nyújtott felém egy Ct amit egyből elfogadtam.

-Geci. -jutott eszembe amit múltkor Andrissal beszéltem. -Megígértem, hogy nem szívok többet. -néztem az égő csárra.

-Hát hugi. -gyújtott meg ő is egyet. -Ezt benézted. -kezdett el nevetni.

Igazából az egész napunk így telt. Kanapén feküdve elevenítettünk meg régi emlékeket. A gyerekkorom. Gyuben és az ő kapcsolatát. A híres mondatait amit talán még me is mosolyogtatunk. Illetve az ő emlékével. Ilyenkor mindig olyan közel érzem magamat hozzá. Mintha ő is itt lenne. De ahogy kimegyünk a temetőbe újra csak realizálom, hogy kurvára nem erről van szó.

-Mikor voltál itt utoljára? -kérdezte halkan miközben ő is leült mellém.

-camp elött. -sóhajtottam egyet miközben megforgattam a virágot a kezembe.

-Néha jó csak úgy kijönni ide. Itt ülni és gondolkodni az élet nagy dolgain.

-Ja tudom. Itt szoktam zenéket írni. -néztem rá mire csak egyetértően bólintott.

-Laura amúgy mindig is azt akarta, hogy Kicsivel legyél. -mondta pár perc múlva mire csak rákaptam a tekintettem.

-Már mint?