Szegedi porfelhő

20 -Otthon

-Mekkora egy fasz. -értett velem egyet a legjobb barátnőm, Emma. -Azóta se hívott fel? -kérdezte kíváncsian.

-Csak mondanod kellett. -néztem a telefonomra. -hallgatlak. -vettem fel unottan. Talán még flegma is voltam. De én komolyan átgondoltam mindent amit én most kifogok ejteni a számon.

-GecI mi a faszom. Baszod miért lépsz csak úgy le Angliába hetekre. A nélkül, hogy egy kurva szót mondtál volna.

-Most komolyan még én tartozom magyarázattal? -ittam bele a vodkába ami mellettem volt. -Baszod te csaltál meg. Nekem meg kell egy kis nyugalom. 

-Igen tudom kicsim. Faszom. Ugye megvagy?

-Tekintve arra, hogy Angliába egy full random spoton vagyok ahol éppen vodkát iszogatok szerintem megvagyok.

-Bazmeg. Annyira sajnálom.

-Na legalább most is van bennünk valami közös. -kezdtem el röhögni. Igen talán már határozottan sok alkohol is volt bennem, hogy röhögök ahelyett, hogy sírnék.-Tudom bunkóság lesz ez az egész. Gyuben is szánalmasnak nevezett.

-Szakítani akarsz? -Andris nem is olyan hülye. 

-Ja.

-Nem Szani geci ezt nem teheted velem. -kérlelt engem. Valahogy pedig magam ellé képzeltem a könyörgő arcát. A gyönyörű barna szempárt. A csókolni való ajkait. Nem nem és akkor sem. Hisz neki nem voltam elég. Kellett mellém más. Kellett neki egy ribanc aki leszophatja ha unatkozik mikor egy olyan buliba van ahová engem nem hívtak meg mondván, hogy zárt körű fiús buli.

-Tényleg bocsánat. De nekem ez nem fog menni így a jövőben. Nem lennék hű magamhoz ha eltudnék siklani e felet. Nem érezném magamat elégnek ez után.

-Szani te tökéletes lány vagy. Egyszerűen nem tudtalak megbecsülni sajnálom. Remélem találsz valakit aki annyira fog szeretni mint ahogy én téged. -rakta rám a telefont. Nekem pedig akkor esett le az egész. Nem lesz már több közös esténk, nappalunk. Nem fog már több dalt írni rólam. Nem lesz már soha többet olyan, hogy konci elött átjönne hozzám.

-Szakítottunk. -Mondtam ki halkan. -Geci.

-Ne már. Pedig olyan jók voltatok együtt. -ölelt meg Em.

-Baszod kurva szar. -feküdtem rá a púlóveremre ami a földre volt kiterítve. -Andris az életem részévé vált. Tökre szeretem. Vágod az elmúlt időben elkezdtem elmondani neki mindent.

-Tud a nővéredről? -csak megráztam a fejem. Erről nagyon kevés ember tud. Emma nyilván tudja. Illetve Gyuben GG és Szalai. Bár ők más miatt. A nővérem hasonló ember volt mint én. Egy full random buliba találkozott bátyussal. Együtt is voltak, vagyis nem na mindegy.-De figyelj. Egy kis fű, pia néhány buli és hidd el jobban leszel. -vett elő egy kis csárt.

-Köszönöm, hogy vagy nekem. -mondtam mosolyogva.

Néhány óra múlva indultam csak meg haza fele. Full beállva és talán anyukám nem is látott még sose így. Csak fáradtan ültem le az egyik bár székre. Vagyis először majdnem mellé ültem de hamar sikerült ezt az egészet korrigálnom.

-Sajnálom. -néztem anyukámra aki csak megrázta a fejét.

-Csak ne lássanak meg ilyen állapotban a tesóid. -sóhajtott nagyot.

-Nagyon mérges vagy rám? -kérdeztem halkan.

-Nem. -vágta rá egyből. -Kicsim ez jelenleg csak természetes. -adott egy puszit a homlokomra. Pont úgy mint mindig Kicsi tette mikor büszke volt rám valami miatt. Geci.

-Szakítottam Andrissal. -mondtam ki egy kis csönd után. De amint kimondtam újra darabjaimra estem szét.

-Hogy, hogy? -ölelt meg anyukám.

-Megcsalt. -mondtam zokogva. -De én szeretem. Anya én szerettem őt.

-Tudom szívem. De azért jogosan szakítottál vele.

-Igen csak most fáj. Tegnap nagyon szarul volt. Pont úgy mint én most és ez csak is miattam van. Én szakítottam.

-Hé szívem figyelj. Egy szakítás nehéz. Van, hogy sose lépünk túl. De olyan is van, hogy néhány nap alatt már semmi az egész. Tudod mikor elváltam apukádtól végérvényesen én is nagyon sokat sírtam ám. És mai napig nem tudom kiverni a fejemből a mosolygós képét.

-Még mindig szereted aput?

-Persze. Ezért is fáj, az ahogy bánt velem. Illetve az, hogy már soha többet nem kereshetem fel.

-Tudom. Én is utálom ez miatt magam.

-Anya éhes vagyok. -jelent meg Martin.

-Egy pillanat kincsem. Addig menj vissza játszani.

-Felmegyek inkább a szobámba. -mosolyogtam halványan anyukámra.
-Nagyon hálás vagyok érted. -mondtam halkan miközben magamhoz öleltem őt.

-Szana. -szólt még utánam. -Együtt lesztek ti még. -mosolygott rám. -Amúgy is én tökre bírom Andrist.

-Igen erre rájöttem.

-Ja meg még annyi ha cigizzel nyiss már egy ablakot. -szólt utánam mire csak bólintottam. Bár leinkább a szervezetemnek jelenleg egy kibaszott nagy alvásra van szüksége.

És valami hasonló módon telhetett az összes többi nap is. Szívtam aludtam lelkiztem mindenkivel is. A tisztább napjaimon meg segítettem a gyerekeknek illetve anyának is. Persze bulizni is voltam. Ahol össze szedtem néhány madarat akikhez fel is mentem egy két menet érdekében. De Andrist senki se tudta bennem pótolni.
Úgy éreztem magam mintha sose tudnám elfelejteni mostantól őt. A alapból is szar helyzeten pedig az sem segített, hogy turnét vállalt így az elmúlt időben kurva sok koncert volt kint a storykban. Sorra a porfelhő dalaival. Illetve az Anglia. Persze az is szemet szúrt, hogy csináltatott magának néhány tetkót. Az is, hogy mostanában szinte mindig volt afteren. Illetve elvan eléggé tűnve a közösségi médiából. Ha látom is akkor azt nem ő ossza meg hanem mindig más. Vagy csak akkor rak ki bármit is ha offon van vagy épp stúdiózik. Kubak pedig szinte folyamatosan vele van a Park miatt. Így nála is csak őt látom. Ahogy félmeztelenül próbál és közben mosolyogva konstatálja, hogy barátja éppen videózza őt. Új közösüket pedig állandóan feldobja a spotify.

Utálom, hogy ennyire nem ért semmit az a sok elszívott csár. Geci miért ver hevesebben a szívem még mindig ha rá gondolok vagy hallok felőle? Miért szeretem őt annyira. Hisz átvert megcsalt. Miért beszélgettünk néha full random? Főleg ezekben a hajnali flessekben mikor túl őszínték vagyuk és fix valami szer hatása alatt is állunk. Miért ajánlottam fel, hogy maradjunk barátok? Ennyire könnyen túl lépett volna? Tényleg csak én reagálom túl az egészet? Csak én nem tudok úgy tekintwni mint egy barát? Ez ugye elfog múlni egy kis idő múlva? Istenem csak add meg, hogy legyen egy olyan nap mikor nem vele kellek és fekszem le a rohadt párnámra.

Könnyes búcsút vettem anyától az utolsó napon. Persze még gyors átmentem a legjobb barátomhoz elszívni néhány száll cigit. Aztán tőle is el kellett búcsúznom. Majd magától Angliától. Illetve a nyugodt életemtől. Azzal, hogy vissza jöttem szinte kezdőthet is a nyári darálás. Ami azt jelenti, hogy elég sokszor fogom látni Andrist. Amire tényleg nem érzem magam késznek. Pedig muszáj lesz. Nem hagyhatok ki még többet. Így is 3 hétig voltam távol. Lemondtam 5 bulit amit ősszel majd pótolnom kell. Hála isten Szeba megértette a szitut. Így minden faszán elvan intézve pont úgy mint az idegrendszerem és alapból a szervezetem.