Szegedi porfelhő

23 -Hiszti

Mióta nincs Andris azóta tök kellemetlenül érzem magam miközben a Valentinot adom elő. Főleg ha ráadásul együtt is adjuk elő. Erre pedig újra sor kerül ugyanis elkerülhetetlen, hogy a plázsi OTL-en ne legyen itt.

Mióta szakítottunk viszonylag sok idő telt el. De még sem érzem magam teljesen begyógyultnak. Bármikor ránézek képes lennék meghalni. Ahogy a színpadon van félmeztelenül és már nem is érdekli őt, hogy hány lány akarna vele baszni. Simán csak meghúzza őket aztán megy tovább a következő városba. Szinte rám se néz már. Mintha nem is emlékezne arra, hogy mi volt köztünk. Mintha a park óta minden változott volna. Pedig Csanáddal se sokat beszéltem. Mégis látom Andrison hogy mai napig zavarja ami ott történt. Viszont mikor iszogattunk akkor elég hamar újra visszajön hozzám. Nem mintha akkor smárolnánk vagy egymás karjaiba esnénk simán csak beszélgettünk mint két normális ember. De az estét akkor is máshol töltjük mások ágyában.

-Már nekem fáj ahogy ránézel. -nézett rám bátyus. -Ilyen vágyat még senkinek se láttam a szemébe. Baszod az esti csajajimnak nincs ilyen tekintettük.

-Bátyus nyugi tudom, hogy érted. -sóhajtottam nagyot. -Geci. -gyújtottam meg egy cigit.

-Miért nem mászol rá? Szerezd már vissza. -lökte meg a vállam bátorítóan. -Na gyere most bulizzunk egy jót. -adott a kezembe egy mikrofont. -Figyelj plázs. Je je je je. Gyere. -rohant fel Gyuben a színpadra majd a közös zenénknek a refrénjét kezdte el óbégatni. A közönség persze imádta. Nekünk meg ez az első olyan alkalom amikor is előadjuk az új dalunkat. Nem rég jött ki és inkább arról szól, hogy ezen a nyáron nem számít semmi.

-Szani. -szólt oda Andris miután lejöttem a színpadról. -Jössz egy kis csár?

-Felőlem. -ültem le mellé. A többiek fasz se tudja, hogy hol vannak. Vagyis gondolom a színpadfeljárónál buliznak. De őszintén nem figyeltem miközben jöttem le a színpadról.

-Milyen volt Anglia? -hát igen néhány napra most is kiugrottam. De reggel már itt is voltam így egy buliról se maradtam le.

-Szoki. Csak most majdnem a detoxba végeztem a második nap után.

-Na Szani azért vigyázz magadra. -gyújtotta meg a füves cigiét.

-Ígérem fogok. -néztem a szemeibe. Jézusom az a szempár. Csak mosolyogva vettem ki a kezéből a dzsot. Míg ő végig nézett rajtam. Basszus úgy megcsókolnál. Annyira hiányzik.

-Jössz? -kérdezte halkan mikor meghallotta a Te és Ént.

-Hova? -néztem rá kérdőn. Ahogy a kezére is ami értem nyúlt, hogy felhúzzon engem.

-Táncolni. -mondta lazán. -Na gyere. -vette ki a kezemből az égő cigit.-Emlékszel Szerbiában az első estére? -nézett felém miközben átkarolta a derekamat. A hideg is kirázott ahogy ujjaival benyúlt a pólóm alá. 

-Szóval most táncolni akarsz azért mert tudod, hogy ez az egyik kedvenc zeném? -karoltam át a nyakát. Ő csak mosolyogva tartotta nekem egy köre a cigit amiből el is szívtam a maradék részét.

-Táncolni akarok veled mert amikor együtt hallgattuk ezt a zenét döntöttem el azt, hogy én bármit megfogok érted tenni. -suttogta közénk a szavakat. Őszintén a szívem is megállt egy pillanatra. Hogy mit mondott? De hát elengedett nem? Hisz tegnap is mással volt. Meg az előtt is akkor túl lépet nem?

-Ha ez a legnagyobb vágyad. -húztam picit közelebb magamhoz. Bár már a számból nem volt olyan sok hátra. De nem mintha érdekelt volna, hogy az egyik BB albumos zene megy. Csak táncoltunk tovább egészen addig míg el nem mentük már egy kicsit komolyabb vizekre. Nem mintha zavart volna, hogy Andis kezei lejjebb vannak mint kéne. Csak az egész fura volt.

-Geci csak saját magam alatt vágom a fát. -engedett el. -Te már úgy se lehetsz többet az enyém most meg itt táncolok veled mert kurvára hiányzol. -túrt a hajába idegesen. -Bocs csak tudod ha ezt az egészet tovább folytattuk volna fix, hogy az ágyamba kötsz ki azt meg kurvára nem akarom. Vagyis akarom csak nem így vágod. -mondta zavartan.

-Akkor az ágyadba kötök ki. -néztem végig rajta.

-Kurva élet, hogy még van egy számom. -mondta mosolyogva.

Hülyéseg csinálok? Kurvára. Mégis vágytam Andrisra. Csak ő ismeri a testem annyira, hogy tudja mire van szükségem. Csak ő tudja, hogy szeretem. Talán pedig nem is kérdés, hogy vágyok is rá. Hiányzik tényleg és sajnos nem csak a szex. Hanem ő maga mint egy ember az életemben. Teljesen elvesztettem őt hetekkel ez előtt. 

-Hiányoztál. -lihegi ajkaimra pár hosszabb csók után.

-Talán egy kicsit nekem is. -hajtottam arrébb egy picit a fejem, hogy kényelmesen tudja a nyakamat csókolni.

-Kicsit? -kérdezte egy halvány mosollyal az arcán. -A helyes válasz a nagyon lenne. -nyomott a falnak így engem egy teljes börtönbe zárva.

Pillanatok alatt vetkőztetett le engem is ahogy magát is. Majd az ágyra ledöntve mászott fölém. Tudja jól, hogy ettől ki vagyok most még is megteszi. Agyamra megy ez a fiú.

-Megölöm azt aki ilyenkor keres. -morogta idegesen. -Pillanat. -kezdett el öltözködni. Pont ahogy én is. -Kurva életbe már. -suttogta halkan.

-Nem tudjátok hol van Ercsi? -kérdezte idegesen az ajtóba állva GG. Mellette Szeba telefonált.

-Miért kéne tudnunk? -kérdezett Andris vissza.

-Nem úgy volt, hogy szakítottatok? -tette le a telefont a főnök.

-De -döntöttem a fejem a falnak. -Mivan Csanival?

-Fasz se tudja. Csak gondoltam Andris tudja miután ő veszett vele össze úgy kb másfél órája.

-Ja hát azt mondta húz vissza Pestre. Viszont én ezt nem vettem komolyan. Reggel 5-kor indul az első vonat ami a Keletibe megy.

-Jó akkor megyünk állomás. -hagytak ott minket.

-Min vesztettek össze? -forgattam meg a szemem. Ugyanis van egy tippem.

-Egyet találhatsz. -mondta lazán. -Mondtam neki ha még egyszer megölel akkor én fogom őt amiből persze nem lesz köszönet.

-Nem vagy normális. -akadtam ki egyből. Tudtam, hogy miattam lesz ez. De nem gondoltam volna, hogy ilyen szinten. -Na jó én is megyek. Hihetetlen, hogy képes vagy ilyet tenni. Főleg úgy, hogy el lett mondva egy párszor, hogy én és Csanád kétszer lefeküdtünk azonban jóba vagyunk. -magyaráztam neki majd elhagytam a hotel szobáját.

Szebát felhívva bizonyosodtam meg arról, hogy Ercsé még mindig az állomáson van. Megyek én is Pestre. Szarok Andrisra. Arra, hogy megint csak egy baszásra kellenék neki amibe nyilván én hülye bele is mennék. Csanáddal egy vodkát iszogatva dumáltunk az estéről. Illetve a néhány hét múlva megrendezésre kerülő campről. Illetve a nem sokára megjelenő albumomról. Vonatra felülve pedig az irány az Pest volt. A jó öreg Keleti. Út közben már néha néha bealudtam. De sokat is nevettem a haverom baromságain. Minek nekem Andris ha van száz meg egy normális ember az életembe?