Váratlan megmentő ||Lando Norris FF.|| Befejezett

IV. Fejezet - Hidd el, megéri!

Egy bő fél óra volt a séta haza a szórakozóhelyről szóval nem volt vészes, közben beszélgettünk Landoval. Már most félek mikor ér véget ez az egész.

-Siessünk mert a sok pia már kiakar jönni belőlem! - Nevetett Lando és gyorsabban sétált.

-Jól van! - Siettem én is utána nevetve, közben a kulcsaimat vettem elő a táskámból. - De halkan legyünk majd!

-Jó! - Mosolygott rám majd bementünk a kapun. Az ajtóhoz mentem és halkan elfordítottam benne a kulcsot.

-Úgy érzem magam mint a rossz tinik akik éjjel jönnek haza részegen.. - Nevetett mögöttem halkan Lando. Rámosolyogtam és bementem az ajtón.

-Csöndben! - Mondtam halkan és megfogtam a kezét, felhúztam őt a lépcsőn a szobám felé. Izgalmas volt.

-Végre láthatom a szobádat. - Mondta kuncogva ahogy bementünk, becsuktam az ajtót mosolyogva.

-Ott a mosdó! - Mutattam az ajtóra, Lando be is sietett rajta. Levettem a cipőmet és a kis táskát a komódra raktam, összegumiztam a hajamat és az éjjeli szekrényre tettem a telefonomat. A plüsseimet gyorsan ledobáltam az ágyról, remélem nem vette észre őket mikor bejöttünk a szobámba.

-Meg is könnyebbültem! - Mosolygott mikor kijött a fürdőszobámból, oda is jött hozzám egyből.

-Nem vagy még fáradt? - Ásítottam egyet nevetve.

-Nem. - Mosolygott rám és levette a pólóját, nyeltem egyet.

-Nem akarom elrontani ezt a csodás napot és éjszakát de tudnom kéne mik a terveid.. - Néztem a szemébe.

-A terveim.. - Jött oda hozzám és eltűrte a hajam a fülem mögé, a szemembe nézett majd ajkaimra. - Azok vannak veled, elég komolyak! - Mosolyogva nézett ismét a szemembe. Annyira zavarba ejtett, hogy csak elmosolyodtam. - Én hiszek a sorsban és nincsenek véletlenek. - Tette a kezemet a tarkómra. - Na és te? - Mosolyodott el féloldalasan.

-Én csak annyit fűznék hozzá, hogy áldom azt a liftet.. - Nevetve öleltem át a nyakát és megcsókoltam őt, nevetve viszonozta csókomat és a pólómat lesegítve rólam az ágyra tolt ahova magammal húztam őt.

***

Reggel amikor felkeltem Lando szorosan mögöttem volt és a fülembe szuszogott, a redőny résein beszűrődő fényt néztem és hallgattam a madarak csicsergését. Lefeküdtem Lando Norissal. Önkéntelenül elmosolyodtam majd óvatosan lehámoztam magamról a kezét óvatosan és visszatakartam őt, kimásztam az ágyból és felvettem a köntösömet majd halkan kimentem a szobámból és becsuktam az ajtót.

-Szexeltetek? - Jött ki a szobájából Jess egyből.

-Neked is jó reggelt. - Nevettem és elindultam le a lépcsőn.

-Igen vagy nem? - Nevetett kíváncsian és jött utánam.

-Jess. - Néztem vissza rá a lépcsőről lelépve nevetve. Bólintottam egyet mire tapsikolt halkan.

-Jó reggelt! - Mondta anya mikor a konyhába mentünk a húgommal. - Lando? - Kérdezte egyből.

-Szexeltek. - Mondta Jess nevetve mire szemeim tágra nyíltak. Anya csak elmosolyodott halványan.

-A tévébe nem akarod bemondatni? - Néztem Jessre.

-Hát, nem sokára tuti benne leszel a tévében is. - Nevetett. - A neten már úgy is fent vagy. - Vont vállat.

-Mi? - Néztem rá miközben elővettem két bögrét.

-Tessék. - Nyújtotta felém a telefonját. - Olvasd el! - Mosolygott, elvettem tőle és a cikket kezdtem olvasni.

,, A tegnapi Brit Nagydíjon egy lány beszorult az egyik liftbe ahonnan Lando Norris nem mozdult ameddig ki nem mentették őt, ezek után a lány hatalmas szerencsében részesült ugyan is Norris társaságában bulizott ahol eléggé összemelegedtek és egy csók is elcsattant közöttük majd együtt távoztak a szórakozóhelyről. Ki lehet ez a lány? ,,

-Huha.. - Tettem le a telefont az asztalra. - Mondjuk arra nem számítottam, hogy ilyen gyorsan hírem lesz.. - Nevettem halkan.

-Miért, mire számítottál? - Szólalt meg Lando nevetve, megfordultam és ott állt a konyha ajtóban szerencsére felöltözve. - Jó reggelt! - Mosolygott anyára és Jessre.

-Szia! - Mosolygott Jess a szemöldökét emelgetve.

-Jó reggelt, Lando! - Mondta anya is mosolyogva, Lando oda jött hozzám és megcsókolt.

-Szóval mire számítottál? - Nevetve dőlt a pultnak.

-Hát, nem tudom.. - Nevettem halkan. - Kérsz kávét?

-Igen. - Mosolygott. - Két cukor, sok tej!

-Rendben. - Tettem a bögréinket a kávégép alá és bekapcsoltam.

-Na és mi a terv? - Kérdezte anya mosolyogva.

-Igazából péntekig szabad vagyok. - Nézett rám. - Szóval igazából nekem mindegy!

-Én délutánra már megyek dolgozni. - Mondtam miközben elővettem a cukrot.

-Vegyél ki szabadnapot vagy jelents beteget.. - Vont vállat nevetve. Megálltam a kanállal a levegőben amin a cukor volt.

-Nem tehetem meg, Lando ez a munkahelyem. - Néztem rá majd tovább kanalaztam a cukrot a kész kávékba, felöntöttem tejjel és felé nyújtottam.

-És meddig dolgozol akkor? - Kérdezte miközben a kávéba ivott.

-Én tutira nem mennék be.. - Nevetett Jess.

-Az te vagy.. - Mondta anya is. - Hope az előléptetésére vár jelenleg, nem hagyhat ki napokat.. - Nézett Landora.

-Igen, ez igaz és hajnal kettőig leszek szóval.. - Nevettem halkan.

-Nem gond, akkor érted megyek és nálam alszol. - Mondta Lando mosolyogva. - Ha van kedved persze.. - Tette hozzá halkan.

-Hát, ha neked megéri értem jönni hajnal kettőre akkor persze, hogy van kedvem! - Mosolyodtam el szélesen.

-Hidd el, megéri! - Nevetve húzott magához a köntösömnél fogva és megcsókolt ismét. Imádom ezt a pasit.

***

Landoval még munka előtt visszasétáltunk a szórakozóhelyre ahol a kocsit hagytuk éjszaka, most ő vezetett. Ő azért magabiztosabb volt. Annyira dögös volt vezetés közben, hogy legszívesebben rámásztam volna. Az éjszaka is annyira jó volt, gyengéd de még is vad. Elhozott a munkahelyre ahol a kint cigizők nagyon megbámulták a kocsit, pár kolléga szinte nyál csorgatva nézte az autót. Az öltözőbe mentem ahol egyből összesúgtak a többiek ahogy beértem.

-Sziasztok! - Mondtam.

-Szia, te kis mázlista! - Nevetett Katy. Vele annyira nem vagyok jóban. - Hogy szedted össze Norrist? - Kérdezte kíváncsian. Féltékeny gondolom.

-Nem olvastad el a cikket? - Vágtam neki vissza mosolyogva.

-Mit gondolsz meddig kellesz neki? - Mosolygott rám. - Ameddig itt van a városban, utána szépen elfelejt téged..

-Katy, én nem te vagyok. - Nevettem. - Engem nem felejtenek hamar a pasik.. - Vontam vállat.

-Ő elfog, te csak egy kis bolha vagy neki akivel elszórakozgathat. - Nézett a szemembe majd megfordulva kiment az öltözőből, a többiek mentek utána. Igazából mindenki fél ettől a ribitől bár nem tudom miért is.

Ha tetszett nyomj a vote-ra és ne felejtsd el olvasólistára tenni és akkor mindig fogsz kapni értesítéseket az új részekről ❤️‍🔥

Instagram: demona.white.wattpadiro

Facebook: Demona Wattpadíró White