Váratlan megmentő ||Lando Norris FF.|| Befejezett

VI. Fejezet - Végre kimondtad!

-Ha megettük mihez lenne kedved? - Nézett rám miközben a kávéjába ivott, én lenyeltem a falat gofrit amit éppen rágtam.

-Mik az opciók? - Néztem rá mosolyogva.

-Nagyjából bármi. - Vont vállat nevetve. - El is mehetünk bárhova, van magángépem.

-Azt mindjárt gondoltam. - Vágtam még egy falatot a gofriból nevetve.

-Voltál már Monacoban? - Ette meg az utolsó falat tükörtojását.

-Szerinted? - Nevettem halkan.

-Akkor elmegyünk oda. - Mosolygott. - Nagyjából egy óra alatt ott is vagyunk repülővel. - Vette elő a telefonját.

-És mit csinálunk ott? - Néztem rá pislogva.

-Felhívom Charlest, hogy ráérnek-e. - Mosolyogva tette a füléhez a telefont. Tovább ettem zakatoló szívvel. - Csáó! - Mondta a telefonba. - Átrepülnénk Monacoba, esetleg ráértek? - Kérdezte miközben evett, észre sem vettem, hogy bámulom őt amíg rám nem nézett. Elmosolyodott, én széles mosollyal ettem tovább inkább. - Szuper, akkor majd csörgök, ha leszálltunk. - Mondta és letette a telefont.

-Ráérnek? - Kérdeztem.

-Igen, szóval akkor ez jó lesz mai programnak? - Mosolygott.

-Igen! - Mosolyogtam rá.

-Előbb úgy néztél rám mintha elillannék egy pillanat alatt. - Mosolygott.

-Félek is tőle. - Nevettem.

-Nincs olyan szerencséd, édes! - Nevetett ő is. Remélem sosem lesz ennek vége.

***

-Sziasztok! - Intett nekünk Charles, elmosolyodtam ahogy Leo is velük volt. Annyira édes ez a kutyus.

-Sziasztok! - Mondta Lando is mikor oda értünk hozzájuk. Átölelte Charlest és adott két puszit Alexandranak is.

-Helló! - Mondtam mosolyogva.

-Szia, mi még nem találkoztunk! - Mosolygott rám. - Alexandra Malena Saint Mleux! - Nyújtotta a kezét.

-Hope Moreno! - Fogtam vele kezet mosolyogva.

-Jól megkomolyodtak itt a dolgok! - Mosolygott rám Charles.

-Hát igen! - Mosolygott Lando, én leguggoltam Leohoz és simogattam a hasát ahogy elvágta nekem magát.

-A yachtra megyünk? - Kérdezte Alexandra.

-Aha! - Mondta Lando, fel álltam és rá mosolyogtam majd mentem mellette. Lenéztem amikor megfogta a kezemet és összekulcsolta ujjaink. Biztos vagyok benne, hogy mindenfelé vannak lesifotósok akik már megörökítették ezt a pillanatot.

-Leo! - Sóhajtott Alexandra ahogy Leo lefeküdt és nem mozdult, felvette nevetve. - Te kis husis lustaság! - Puszilgatta meg.

-Na és meddig maradtok? - Kérdezte Charles.

-Meddig maradjunk? - Nézett rám Lando.

-Hát, holnap délelőttös műszakban leszek szóval este haza kéne menni. - Néztem rá.

-Mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem lenne munkád. - Nevetve karolta át a vállamat ahogy beértünk a kikötőbe.