Váratlan megmentő ||Lando Norris FF.|| Befejezett

VI. Fejezet - Tudod, az életemnél jobban!

Szinte semmi nem érdekelt, gyomorgörccsel vártam, hogy lemenjen az angol himnusz. Nyertem. A számat már véresre haraptam belülről, és még beszélnem is kéne az újságírókkal és a közvetítőkkel is. Megőrülök, hogy nem tudom mi van a szerelmemmel. Annyira tudtam, hogy van valami baja. Nem is tudtam őszintén örülni a győzelmemnek, halványan Maxre mosolyogtam majd Charlesra.

-Mi van, nem is örülsz? - Nevetett Charles. Nem szólaltam meg mert éreztem, hogy kínomban már sírni fogok.

-Lando? - Jött oda Max is. Megveregette a vállam. - Ügyes voltál, gratulálok! - Mondta.

-Kösz. - Böktem ki nehezen, lementem a pódiumról és elkezdtem rohanni a hátsó kijárat felé ahol csak mi mehetünk ki.

-Lando Norris elhagyja a pályát.. - Mondták a közvetítők. - Hova mehet ilyen sietősen?!

* Hope szemszöge *

Halk csipogásra keltem fel, körbe néztem és Lando apukája a széken telefonozott. Rám nézett.

-Hogy érzed magad, Hope? - Állt fel. - Szükséged van valamire?

-Nincsen. - Néztem körbe. - Jobban vagyok. - Néztem rá. - Ugye Lando nem adta fel a versenyt? - Kérdeztem halkan, Lando pont akkor rontott be az ajtón. A kezes lábasa is rajta volt és lihegett kissé meg fojt róla a víz.

-Hope.. - Mondta és oda jött az ágyhoz, megcsókolt hosszasan amit viszonoztam. - Mi a franc volt?! - Kérdezte aggódva. - Volt már itt orvos? - Nézett az apjára.

-Lando, jól vagyok! - Mondtam halkan.

-Francokat vagy jól.. - Húzta lentebb a cipzárját és vadul nyomogatta a nővér hívót.

-Jól vagyok, annyira túlságosan is aggódsz.. - Sóhajtottam nagyot.

-Hát nem érted meg, hogy kibaszottul szeretlek?! - Remegett meg a hangja. - Hope, az életemnek vége, ha te nem leszel a része! - Kiabált. - Miért nem szóltál, hogy nem vagy jól? - Nézett rám könnyes szemekkel.

-Verseny közben nem akartala...

-Te már napok óta szarul voltál.. - Vágott a szavamba, elcsuklott a hangja. - Az életeddel játszol, bébi.. - Szipogott. - Tudod te milyen háromszázzal versenyezni miközben tudod, hogy a nőnek akit szeretsz éppen szívrohama van? - Törölte meg a homlokát. Szinte letépte magáról a kezes lábasát.

-Sajnálom.. - Mondtam halkan. Lando csak maga elé bámult.

-Ennyit tudsz csak mondani? - Nevetett halkan. - Fáradt vagyok, kibaszott nehéz hajtani a versenyeken és akkor még veled is vesződnöm kell...

-Sajnálom, hogy a terhedre vagyok.. - Mondtam halkan.

-Ne gyere ezzel a gyerekes dumával, Hope. - Nevetett halkan. - Nem vagy a terhemre de érts már meg, hogy nekem mindennél fontosabb vagy..

-Áh, felébredt? - Jött be egy nővér. - Hogy érzi magát?

-Jól vagyok. - Mondtam. Lando engem nézett.

-Napok óta nem volt jól. - Mondta.

-Jönnie kellett volna két napja vizsgálatra. - Nézte a papírt. Az ujjaim tördeltem.

-Mi? - Kérdezte Lando. - Hope...

-Szabadedzésed volt, azt gondoltam nem baj, ha kések pár napot.. - Sóhajtottam. - Úgy gondoltam, hogy a verseny után elmegyek a kivizsgálásra..

-Ilyen nincs.. - Nevetve túrt a hajába. - Életem. - Jött oda hozzám és megfogta a kezemet. - Tudod, erről már beszéltünk de akkor beszéljük át újra! - Sóhajtott. - Rendetlenkedik a szíved mert emlékszel, elég komoly áram ütést kaptál.. - Nézett a szemembe. - Fontos, hogy folyamatosan vizsgáljanak!

-Tudom.. - Mondtam halkan. - De..

-Nincs de! - Mondta Lando. - Nem hagyom ki a versenyeket, nem kell ezen aggódnod de el kell jönnöd a vizsgálatokra. - Nézett a szemembe. - Oké?

-Jó. - Néztem én is a szemébe.

-Ígérd meg! - Sóhajtott nagyot.

-Ígérem és sajnálom! - Mondtam megbánva. Tényleg sajnálom. - Innentől figyelni fogok és komolyan veszem..

-És, ha rosszul vagy egyből szólsz mert nem játék ami veled van! - Tűrte el a hajamat. - Oké?

-Oké! - Mosolyodtam el halványan. Ő is elmosolyodott.

-Na, akkor én most visszamegyek a cuccaimért meg kimagyarázok mindent.. - Engedte el a kezemet. - Utána visszajövök mert úgy is itt maradsz. - Fújta ki magát.

-Visszamegyek veled, fiam! - Mondta Adam.

-Jó, elvárom, hogy a legjobb kezekben legyen! - Nézett a nővérre.

-Természetesen! - Mondta a nővér.

-Te pedig fogadj szót! - Csókolt meg. - Szeretlek, tudod!

-Igen, én is téged! - Mosolyogtam rá.

***

A videót néztem a laptopon Lando győzelméről, egyáltalán nem örült a győzelmének úgy ahogy kellett volna. Az arcát nézve összetört az amúgy is szar szívem. Nem tehetem ezt Landoval, megfosztottam őt az igazi boldogságától mert nem szóltam neki.

-Hope, megjött a kaja! - Szólt Lando, lecsuktam a laptop tetejét és kimentem a szobából. Princess rohant előttem. - Neked is van, ne aggódj! - Nevetve tette le a szatyrokat majd a hűtőt kinyitva adott kaját a kutyának.

-Kínai? - Néztem át a szatyrokat.

-Igen, elvileg tele van zöldséggel meg gyömbérrel ami jó a szívnek! - Mosolygott rám Lando.

-Olyan édes vagy! - Mosolyogtam rá, átöleltem a nyakát.

-Szeretlek és azt szeretném, ha jól lennél! - Nézett a szemembe.

-Azon leszek én is, hogy jól legyek. - Néztem rá. - Szeretlek én is! - Néztem a szemébe mosolyogva.

-Tudod, az életemnél jobban! - Tűrte el a hajamat és megcsókolt.

Ha tetszett nyomj a vote-ra és ne felejtsd el olvasólistára tenni és akkor mindig fogsz kapni értesítéseket az új részekről ❤️‍🔥

Instagram: demona.white.wattpadiro

Facebook: Demona Wattpadíró White