Váratlan megmentő ||Lando Norris FF.|| Befejezett

XIV. Fejezet - Jó kis lány

Áztattam magam a forró vízben, Lando benyitott halkan.

-Megjött a kaja. - Mondta és a kádhoz jött, leült a szélére.

-Most jó ez itt.. - Mosolyogtam rá halványan.

-Hope, mi a baj? - Kérdezte halkan. - Ugye nem akarsz velem szakítani? - Nézett rám, kissé szaporább lett légzése.

-Dehogy is, csak fáradt vagyok. - Sóhajtva fogtam meg a kezét.

-Biztos nem fogsz elhagyni? - Sóhajtott és a kézfejemet puszilgatta.

-Lando.. - Sóhajtottam. - Nem foglak elhagyni csak most szeretnék pihenni, nagyon megviselt az elmúlt időszak főleg Luisinha ahogy ott ült melletted...

-Már megint itt tartunk? - Vonta fel szemöldökét. - Azt hittem ezen már túl vagyunk..

-Nem egyszerű megemészteni ahogy ott kuncogtál vele.. - Húztam el tőle a kezemet.

-Már ezerszer elmondtam, hogy.. - Nevetett. - Mindegy, le is szarom.. - Állt fel a kád széléről. - Nem vagyok papagáj. - Mondta és kiment.

-Én meg hülye nem vagyok.. - Kiabáltam utána. Kiszálltam a kádból és megtörölköztem. A szobába mentem és felöltöztem sietősen, szinte forrt a vérem. Lementem a lépcsőn, Lando evett a nappaliban a tévét nézve, mellette feküdt Princess. - Elmentem kutyát sétáltatni. - Mondtam és megfogtam a kutya pórázát.

-Jó. - Mondta Lando semlegesen.

-Gyere, Princess! - Szóltam neki de nem jött, Lando mellett maradt. - Gyere, séta! - Mondtam de nem jött. - Szuper.. - Nevetve dobtam a pórázt a fotelba. - Bezzeg, ha Luisinha hívna egyből mennél...

-Hope.. - Mondta Lando felvont szemöldökkel.

-Már a kutya is utál. - Vettem fel a cipőmet.

-Nagyon nincs kedvem ehhez.. - Nézett rám Lando.

-Bocs, tényleg.. - Nevetve néztem rá. - El is húzok és, ha gondolod hívd át a kis exedet mert vele úgy is jobban érzed magad... És a kutya is.

Vettem fel a kabátomat is, kimentem az ajtón becsapva azt mielőtt Lando mondhatott volna bármit is. Csodás. Elindultam sóhajtva valamerre, kezd szét csúszni az életem. Nem vagyok benne biztos, hogy Lando boldog velem. Összeszorul a gyomrom a gondolattól is, hogy elhagy engem. Pedig most nagyon rossz előérzetem van. Pislogva néztem fel az égre, nem akarok sírni.

***

Vagy két órán keresztül bolyongtam a környéken, semmilyen értesítésem nem volt. Talán nem is hiányzom Landonak. Egy játszótéren ültem a hintán és a lábaimmal ringatóztam csak, talán nekem kéne véget vetni a kapcsolatunknak. Így is fájna de nem annyira mintha Lando hagyna el. Felsóhajtottam amikor megkordult a hasam, a hinta láncának döntöttem a fejem és lehunytam szemeim. Egy hideg szellőt éreztem hirtelen, kirázott tőle a hideg. Nem volt időm megkapaszkodni és hátra estem, az eget láttam ahogy kinyitottam szemeim.

-Hé, jól van? - Jött oda egy idősebb nő és egy kis fiú. Felsegítettek egy padhoz.

-Azt hiszem igen.. - Fogtam a fejem.

-Hívok mentőt.. - Mondta egyből.

-Ne, nem kell.. - Vettem ki a zsebemből a telefont, harminchét nem fogadott hívásom volt Landotól. Mi a szar?

-Hívok inkább.. - Mondta ismét, megnéztem a telefonomon az időt. 16:46, vagy két órát feküdhettem a földön de nem tűnt annyinak.

-Nem kell.. - Álltam fel a padról.

-Már úton van szóval kérem maradjon itt.. - Mondta sóhajtva.

-Jó, csak felkell hívnom a barátomat.. - Mondtam halkan és kissé félve felhívtam Landot.

* Lando szemszöge *

-Végre! - Vettem fel egyből. - Hope, hülyére aggódom magam.. - Mondtam egyből. - Hol a francban vagy?!

-Pár saroknyira egy játszótéren. - Mondta halkan. - E..Elájultam.. - Szinte suttogta. Majdnem én is elájultam.

-Oda megyek, maradj ott.. - Nyomtam ki és felpattantam a kanapéról, megfogtam a kutyát és kimentem a kocsihoz. Betettem az anyósülésre Princesst és a játszótér felé mentem. - Picsába.. - Sóhajtottam ahogy ott állt egy mentő is. - Maradj itt, legyél jó kis lány! - Néztem a kutyára és kiszálltam.

-Lando.. - Sóhajtott Hope mikor oda értem a mentőhöz, épp a vérnyomását mérték.

-Mi a franc történt, édesem? - Sóhajtottam. - Annyira aggódtam, hívtalak vagy negyvenszer..

-Nem tudom.. - Nevetett halkan. - Fogalmam sincs, pár percnek tűnt amit feküdtem de ezek szerint nem annyi volt.. - Sóhajtott.

-Kicsit magas a vérnyomás.. - Mondta a mentős. - De más baj nincs szerencsére. - Nézett rám majd vissza Hopera. - Miket evett a napokban és mennyit? Folyadék bevitel? - Kérdezte mire Hope lesütötte szemeit. Állkapcsom kissé megfeszült.

-Én, nem nagyon ettem.. - Sóhajtott. - És nem is ittam.. - Mondta halkan.

-Ahj, Hope.. - Sóhajtottam és átöleltem ahogy mellém állt. - Haza megyünk és eszünk! - Pusziltam meg a feje búbját.

-Ne haragudj.. - Sóhajtott halkan.

-Akkor rendben lesznek? - Csukta be a mentős a kocsi ajtaját.

-Igen, köszönjük. - Mondtam és átkarolva a derekát kísértem a kocsihoz. - A frászt hoztad rám.. - Nyitottam ki neki az ajtót, Princess örült neki.

-Pedig azt hittem nem vagy rám kíváncsi.. - Nevetett halkan.

-Azt nem rád értettem, hanem a veszekedésre.. - Néztem rá, becsatoltam őt ahogy beült. Princess szét nyalogatta őt. - Imádlak én is és a kutya is. - Néztem rá. - És most elmegyünk vacsorázni és eszel rendesen! - Néztem a szemébe. - Oké? - Sóhajtottam.

-Oké! - Mondta halkan.

-Csókolj meg! - Néztem ajkaira, elmosolyodott és megcsókolt. Jó kis lány.

Ha tetszett nyomj a vote-ra és ne felejtsd el olvasólistára tenni és akkor mindig fogsz kapni értesítéseket az új részekről ❤️‍🔥

Instagram: demona.white.wattpadiro

Facebook: Demona Wattpadíró White