Váratlan megmentő ||Lando Norris FF.|| Befejezett

VIII. Fejezet - Ez a valóság..

Besétáltunk Landoval kézen fogva a kórházba, mindenki megbámult minket. A nővér pult felé sétáltam maga biztosan. Katy fel állt mikor meglátott minket, felvonta kissé szemöldökét és próbálta feldolgozni amit lát. 

-Helló. - Mosolyogtam. - Sophie? - Néztem rá.

-Jó napot. - Mondta Lando nekik majd a derekamat ölelte.

-Helló.. - Mondta Katy, megköszörülte kissé a torkát. - Miért keresed?

-Ahhoz neked semmi közöd. - Néztem rá. - Bent van vagy sem?

-De nagy lett az arcod.. - Nevetett. - 

-Mivel nincs itt így én vagyok a főnök szóval mondjad, mit akarsz.. - Mondta.

-Egy kicsit kedvesebben. - Mondta neki Lando.

-Nem is értem mit eszel ezen a... - Akadt el a szava ahogy Lando megfogta az arcomat és egy nyelves csókot adott majd rá mosolygott.

-Szóval bent van a főnök vagy sem mert nincs időnk szarakodni.. - Mondta neki. Katy teljesen lefagyott.

-Felmondanék amúgy, ha már ennyire bele akarod ütni az orrodat a dolgaimba. - Mosolyogva támaszkodtam a pultra.

-Felmondasz? - Sóhajtva jött Aria a pulthoz, ő aranyos. Vele elszoktam lenni.

-Csak meg ne bánd. - Mondta Katy és visszaült puffogva a géphez.

-Nem fogja. - Mondta Lando nevetve és felvette a telefonját amikor hívták, egy kicsit arrébb sétált.

-Még mindig azt hiszed, hogy érdekled őt? - Mondta a monitor mögül Katy.

-Nyomtatod közben a papírokat? - Kérdeztem és Landot néztem. Mintha veszekedett volna valakivel.

-Hidd el, én csak neked akarok jót. - Ment a nyomtatóhoz. - Kis bolha vagy hozzá képest.. - Nevetett halkan és a nyomtató előtt állt, nem mondtam semmit. - Könyörögheted majd vissza magad. - Mondta és elém tette a papírokat. Megforgattam szemeim és kitöltögettem meg aláírtam őket.

-Kivel beszéltél? - Kérdeztem Landotól mikor visszamentünk a kocsihoz, kinyitotta nekem az ajtót és én beültem. Becsatoltam magam.

-Az egyik menedzseremmel. - Mondta mikor beült ő is.

-Úgy tűnt veszekedtek. - Mondtam ahogy becsatolta ő is magát. - Minden rendben?

-Persze csak azt akarta, hogy már ma este Magyarországra utazzak a hétvégi futam miatt de még korainak tartom. - Nézett rám mosolyogva. - Csak ennyi, nem kell aggódnod.

-És miért nem akarsz még oda utazni? - Néztem az utat ahogy elindultunk haza.

-Mert először elakarlak vinni valahova. - Mosolygott rám. - Ami innen közelebb van mint onnan. - Figyelte az utat.

-Hova? - Kérdeztem kíváncsian.

-Az meglepetés! - Nevetett. - De tetszeni fog!

-Oké! - Mosolyogtam izgatottan. 

-Majd onnan megyünk Magyarországra mert úgy meg útba esik úgy is! - Mondta és kezét a combomra tette.

***

-Most már levehetem a szememről ezt? - Sóhajtva kérdeztem, egész úton egy sál volt a szememre követve. - Lando, most már nagyon unom!

-Még egy kicsit várj, oda érünk és kiszállunk aztán leveheted! - Nevetve simogatta  combomat. - Bírd még ki egy kicsit!