Váratlan megmentő ||Lando Norris FF.|| Befejezett

X. Fejezet - Féltékenység

-Szervusztok! - Mosolygott az anyukája. - Cisca vagyok! - Nyújtotta a kezét.

-Anya, ő a barátnőm Hope! - Mosolygott Lando a derekamat ölelve.

-Jó napot, Hope Moreno! - Fogtam vele kezet.

-Lando már sokat mesélt rólad! - Mosolyogva adott két puszit.

-Remélem csak jót! - Nevettem és Landora néztem.

-Örülök, hogy végre megismerhetlek! - Mosolygott rám anyukája. - Apád nem tudott jönni mert Olivernek segít valamit.. - Legyintett. Olvier, Flo és Cisca a testvére Landonak.

-Jól van, bár azt sem mondtad, hogy te jössz szóval.. - Nevetett halkan Lando. - Megleptél!

-Nagyon kíváncsi voltam már a lányra akivel már két nap után hivatalosan jársz. - Mosolygott az anyukája furán. Nem tudtam hova tenni ezt a mondatot.

-Hát lesz időtök most beszélgetni mert mennem kell, pályakör lesz! - Intett Zac Brown Landonak, a vezérigazgató. Rá néztem nagy szemekkel. - Imádlak! - Hajolt oda hozzám és megcsókolt majd mosolyogva elsétált. Az anyukájára mosolyogtam halványan.

-Gyere, üljünk le! - Mondta és a székek felé mutatott.

-Rendben! - Mellettem mellette majd leültünk.

-Tegezz csak nyugodtan! - Mosolygott rám kedvesen Cisca. Talán nem kéne aggódnom, hogy nem kedvel.

-Köszönöm! - Mosolyogtam.

-Lando mesélte, hogy ápolóként dolgozol! - Mondta miközben a pályát nézte.

-Csak dolgoztam.. - Mondtam halkan.

-Akkor most mit dolgozol? - Nézett rám. Kezdett nagyon melegem lenni.

-Hát.. - Nyeltem nagyot, ő rám nézett. Fogalmam sem volt mit mondjak.

-Bár semmi közöm hozzá! - Nevetett halkan. - Nem akarlak faggatni vagy, hogy azt gondold magyarázkodnod kelljen! - Nézett a szemembe. - Szeresd a fiamat és nekem ennyi elég! - Mosolygott.

-Azt beszéltük Landoval, hogy valami olyan munkát keresünk amit tudok laptopon vagy telefonon csinálni. - Mosolyogva tűrtem el a hajamat. - És nagyon szeretem őt! - Néztem a pályát ahogy elindultak a próbakörre.

-Ez egy nagyon jó ötlet! - Mondta mosolyogva. - Örülök, hogy Lando is végre boldog!

-Igen, én is! - Mosolyogtam majd a telefonom után kutatva túrtam fel a táskámat. - Bocsánat! - Mondtam és felvettem.

-Szia, anya! - Mondtam neki. - Ne haragudj, hogy nem hívtalak csak..

-Szia, kincsem! - Mondta anya. - Nagyon aggódtam, csak az internetről tudom merre jársz.. - Sóhajtott.

-Sajnálom, eléggé esemény dús az életem a napokban..

-Azért szólhattál volna merre jársz.. - Vágott a szavamba. - Biztos nagyon jó ez a fényűzés Landoval de azért óvatos legyél.. - Mondta. Felvontam a szemöldökömet.

-Jól vagyok, most viszont leteszem. - Sóhajtottam. - Szia, anya. - Nyomtam ki mielőtt folytathatta volna a fejmosást.

-Anyukád aggódik? - Kérdezte Cisca.

-Egy kicsit. - Mosolyogtam halványan.

-Nincs miért aggódnia, jó kezekben vagy! - Mosolyogva intett le Landonak a pályára ahogy felénk integetett. Mosolyogva integettem én is.

***

Az erkélyen voltunk és a város fényeit néztük miközben pezsgőztünk, Lando az egyik fotelben ült. Én pedig az ölében.