Váratlan megmentő ||Lando Norris FF.|| Befejezett

VII. Fejezet - Remélem nem bánom meg

Elég jól sikerült az este, buliztunk meg ittunk is és végül mind a yachton aludtunk. Le is feküdtünk Landoval újra. Többször feküdtem már le vele mint ahány napja együtt vagyunk, ez olyan vicces de közben meg imádom is. Kissé pislogva nyitottam ki a szemeim és néztem körbe, Lando nem volt mellettem úgyhogy fel ültem az ágyban majd a takarót magammal húzva a táskámhoz mentem amiből kivettem a telefonomat. Teljesen lefagytam, a műszakomnak mindjárt vége és vagy 25 nem fogadott hívásom volt a főnökömtől és még a kórház igazgatója is keresett vagy 3x. Basszameg. Na most ebből másszak ki, sóhajtva leültem az ágy végébe és felhívtam a főnökömet lehunyt szemekkel.

-Hope?! Mi a franc van, hol vagy?? - Kérdezte egyből, inkább volt aggódás a hangjában mint düh.

-Szia, Sophie. - Mondtam kissé rekedtes hangon majd megköszörültem a torkom, nem hazudhatok. Hisz úgy is látják majd a neten, hogy hol vagyok. - Monacoban vagyok egy yachton.. - Nevettem halkan. - Ne haragudj, elaludtam és a táskámban volt a telefon de bemegyek helyetted esti műszakra! - Sóhajtottam.

-Monaco? Yacht? - Kérdezett vissza. - Megnyerted a lottót? - Nevetett.

-Hát, Lando Norris a barátom szóval.. - Mosolyogtam ahogy Lando éppen akkor jött be a kabinba.

-Na várj.. - Mondta. - Ez nem csak pletyka?

-Nem. - Mondtam, Lando közben bejött a kabinba és oda jött hozzám majd elvette tőlem a telefont.

-A mai napra szabadságot vesz ki Hope, szóval majd bemegy holnap. - Mondta és kinyomta.

-Hé! - Nevettem halkan, letette a telefonomat és ledöntött majd fölém mászott.

-Jó reggelt, édes! - Mosolygott és megcsókolt, viszonoztam csókját. Hümmögtem egyet ahogy a melleimről lehúzta a takarót és végig simította őket.

-Jobb reggelem nem is lehetne! - Mondtam csukott szemmel.

-Nem vagy éhes? - Csókolgatta a nyakamat.

-Rendes kajára vagy rád? - Nevettem és a tarkóját cirógattam.

-Nem volt elég tartalmas az éjszaka? - Nevetve haladt lejjebb csókjaival.

-Végül is de. - Mosolyogtam csukott szemmel továbbra is. - De nem bírok betelni veled! - Néztem rá ahogy mellém dőlt, a takarót visszahúztam a melleimre és hozzá bújtam. - Bár mennem kellett volna dolgozni és emiatt...

-Mondj fel inkább.. - Vágott a szavamba. Felkönyökölve néztem rá.

-Lando.. - Sóhajtottam.

-Igen? - Tűrte el a hajamat.

-Tudod, van egy életem nekem is.. - Néztem a szemébe.

-De hát már a barátnőm vagy. - Nézett ő is a szemembe.

-Lando! - Kiabált le fentről Charles.

-Igen? - Állt fel és az ajtóhoz ment, kiment rajta én pedig sóhajtva fel ültem. Azt hiszem meg lesz az első összeveszésünk.

* Lando szemszöge *

-Mi megyünk de itt a kulcs! - Mondta Charles, a kezembe adta. Már visszajöttünk a kikötőbe. - Maradjatok csak ameddig jól esik aztán majd megbeszéljük mikor adod vissza a kulcsot. - Mondta.

-Okés! - Mosolyogtam rá. Carlos és Rebecca már korábban leléptek. -Sziasztok! - Intettem nekik ahogy lementek a fedélzetről.

-Helló! - Mondták és elmentek, visszamentem a kabinba Hopehoz. Már fel volt öltözve.