Váratlan megmentő ||Lando Norris FF.|| Befejezett

XI. Fejezet - Felejtsük el..

* Hope szemszöge *

Rohadtul túl reagálta Lando az egészet, most meg ott van azzal a bögyös csajjal aki taperolja őt. Ő meg mosolyog rá. Mikor a csaj megcsókolta és Lando nem tolta el a gyomrom görcsbe rándult és a rózsaszín köd ami eddig körülöttem volt most koromfeketére változott. Fel álltam egyből, Landoval találkozott a tekintetünk de én csak megfordultam és lesiettem a teraszról.

-Hope! - Kiabált utánam, siettem nagyon de mivel sokkal magasabb nálam így utolért. Ahogy megfogta a karom pofon vágtam őt.

-Menj vissza ahhoz a nagy csöcsű ribanchoz és hagyj békén.. - Néztem rá csalódottan. Megremegett a hangom és könnyeim gyűltek bár igyekeztem nem sírni.

-Én csak.. - Nyelt nagyot és az arcát fogta. - Várj már.. - Fogta meg ismét a karomat, újra emeltem a kezem de most nem vágtam pofon. Leengedtem a kezem.

-Annyira igaza volt mindenkinek, hogy csak szórakozásra vagyok jó neked ameddig nem találsz valaki mást.. - Mondtam halkan, szipogtam egyet és megtöröltem a szemem.

-Nem, Hope ez nem igaz! - Túrt a hajába, kifújta magát. - Én csak azt akartam veled éreztetni, hogy milyen szar, ha mással nevetgélsz.. - Nézett rám kétségbeesetten.

-El sem toltad magadtól.. - Nevettem halkan.

-Mert sokkot kaptam nagyjából.. - Nézett rám nagy szemekkel.

-Minek kellett egyáltalán oda menned flörtölni? - Vontam fel a szemöldökömet. - Én csak nevettem egy vicces dolgon te meg műnőkkel smárolsz..

-Először is csak egy csók volt amit én rohadtul nem akartam.. - Nézett rám.

-Minden rendben? - Jött oda hozzánk George, Lando koktélja a kezében volt.

-Ja, hogy csak egy csók? - Nevettem fel majd Russelre néztem. Megfogtam a tarkóját és magamhoz húzva megcsókoltam őt majd megfogtam a koktélt és Lando arcába öntöttem. - Na, ez is csak egy csók volt. - Mondtam majd elsétáltam onnan elégedetten. Ennek tuti hamar híre lesz mert amúgy egy csomó ember minket bámult.

-Hope.. - Jött utánam Lando. - Nem számítottam rá, hogy lekap a csaj.. - Sóhajtott. - Utána egyből leléptem és jöttem hozzád.. - Fogta meg a karomat és megállított. Tiszta vodka szaga volt ahogy leöntöttem. - Ne haragudj, fasz voltam és nem kellett volna oda mennem egyáltalán más nőhöz csak én bekattanok, ha mással látlak.. - Nézett a szemembe. Bárcsak tudnék rá jobban haragudni de nem megy főleg, ha így néz rám de ezt ő nem tudhatja. - Sajnálom, tényleg..

-Lando.. - Mondtam halkan. - Túl léptél egy határt. - Néztem a szemébe. - Már elmondtam neked, hogy nekem csak Te vagy de nem szabhatod meg kivel beszélgetek.. - Sóhajtottam. - Úgy reagáltad le azt a kis kacajt mintha előtted dugott volna meg az asztalon George.. - Nevettem a fejemet fogva. - Egyrészt ne birtokolj mert nem vagyok a tulajdonod, másrészt meg a bizalom egy kapcsolat alapja és, ha ez nincs meg akkor... - Halkult el a hangom. Lando légzése szaporább lett.

-Nem leszek többet féltékeny, ígérem.. - Tűrte el a hajamat és a kezei közé fogta az arcomat. - Megígérem csak legyen szent a béke..

-Sajnos ezzel a lépéseddel messzire mentél és teljesen elrontottad az esténket szóval szeretnék visszamenni a hotelbe és lefeküdni aludni.. - Mondtam halkan.

-Rendben. - Mondta sóhajtva. - Rendezem a számlát és utána mehetünk. - Puszilta meg a homlokomat.

***

Lando a kanapén aludt én pedig a nagy francia ágyon, nem szóltunk nagyon egymáshoz se ide fele. Se egész este. Már számítottam rá, hogy az élet mikor rúg belém és ébreszt fel a mámorból amit kemény három napig élvezhettem nagyjából. A fal felé fordulva feküdtem az ágyon és az egyik díszpárnát ölelgettem, könnyeim a fejem alatt lévő párnát áztatták. Mikor kopogtak a háló ajtaján gyorsan letöröltem könnyeim és kifújtam magam, Lando be is nyitott.

-Szia.. - Mondta halkan. - Rendeltem fel reggelit, hamarosan megjön. - Mondta. - Nem eszel velem?

-Szia. - Mondtam én is halkan. - De, ha nem bánod.. - Másztam ki az ágyból, az ő pólója volt rajtam ami a combom közepéig ért. Végig mért engem.

-Figyelj.. - Állt az utamba, az ajtófélfának támaszkodott így elállta az utamat. - Alig aludtam az éjjel és szerintem te sem aludtál túl jól.. - Sóhajtott.

-Hozzám sem szóltál egész este.. - Mondtam halkan.

-Te nem szóltál hozzám.. - Nevetett halkan. - Tényleg sajnálom, ahogy alakultak a dolgok és hidd el, hogy nem így akartam csak... - Sóhajtva túrt a hajába. - Sajnálom, tényleg de nem akarom, hogy most vége legyen ennek vagy ilyesmi.. - Nyelt nagyot.

-Mi lenne, ha elfelejtenénk akkor ezeket a hülye csókokat? - Kérdeztem halkan.

-Kérlek, felejtsük el. - Nézett a szemembe, kezét az arcomra tette és hüvelykujjával simogatta a bőröm. - Téged szeretlek!

-Én pedig téged! - Öleltem át a nyakát. Hagytam, hogy megcsókoljon.

-Ez biztos a reggeli. - Nevetett halkan a csókba. - Átveszem utána folytatjuk ezt! - Mosolyogva puszilta meg az orrom hegyét, mosolyogva bólintottam.

-Jó. - Mondtam majd ahogy ő elment átvenni a reggelit én bekapcsoltam a tévét, hogy tudjunk nézni közben valamit. Azért örülök, hogy megtuduk beszélni de remélem nem lesz több ilyen incidens.

-Na itt is vagyok! - Tolta be a kocsit amin igazából rengeteg féle kaja volt, még olyan is amit még nem is ettem soha. - Remélem találasz rajta finomat!

-Biztos! - Kezdtem is összeállítani egy különleges szendvicset magamnak.

Ha tetszett nyomj a vote-ra és ne felejtsd el olvasólistára tenni és akkor mindig fogsz kapni értesítéseket az új részekről ❤️‍🔥

Instagram: demona.white.wattpadiro

Facebook: Demona Wattpadíró White