Váratlan megmentő || Lando Norris FF. || BEFEJEZETT

IV. Fejezet - Kivel vagy?!

* Lando szemszöge *

Sóhajtva visszavettem a napszemüvegem és leültem Princess mellé. Simogattam őt.

-Azt hiszem az lesz a legjobb, ha most hagyjuk egy kicsit anyát.. - Sóhajtottam. Princess is sóhajtott egy nagyot.

-Szia, anya! - Mondtam mikor felvettem a telefont mert hívott.

-Szia, fiam! - Mondta anya. - Mi ez a botrány körülöttetek?! Hope jól van?!

-Jól, szerencsére. - Mondtam. - Kézben tartom a dolgokat csak most elakar menni ennek a bolond lánynak a temetésére..

-Jaj, fiam. - Mondta anya. - Teljesen össze van zavarodva az a lány! - Sóhajtott.

-Tudom. - Sóhajtottam én is. - Rajta vagyok, hogy segítsek neki..

-Utazzatok el valahova pár napra, lepd meg egy úttal! - Mondta. - Ahol tök jó programok vannak!

-Mondjuk ez jó ötlet! - Mondtam halvány mosollyal. - Köszi anya! - Tettem le majd felpattantam és Princessel a kezemben lementem a kabinokhoz, Hope az egyikben feküdt az ágyon. Letettem Princesst aki oda szaladt hozzá. - Bébi! - Mondtam.

-Hmm? - Hümmögött majd megfordult. Engem nézett.

-Nincs kedved elutazni valahová? - Kérdeztem. - Valami szép helyre, kettesben.. Illetve hármasban! - Simogattam én is a kutyát.

-Ma? - Kérdezte. - De a temetés..

-Nem kéne elmenned.. - Néztem a szemébe. - Kérlek, óvd meg magad attól amit ott kapnál.. - Mondtam sóhajtva. - Menjünk el valami kevésbé ismert helyre és kapcsoljunk ki! - Feküdtem le vele szemben az ágyra.

-Jól van. - Egyezett bele halkan. Hála istennek. Megpusziltam a homlokát mosolyogva.

***

Dánia csücskébe jöttünk, egy halászfaluba. Skagen a neve. Csendes és középkori egy kicsit a hangulat, hisz ekkora emelkedett fel a falu. Heringhalászattal foglalkoztak. Utána a tengerpart és a látvány miatt a festők birodalma lett, ezeket olvastam a wikipédián. Ki is találtam, hogy Hope és én a tengerparton fogunk festegetni.

-Ez gyönyörű! - Mondta Hope ahogy leértünk a partra a kocsival.

-Igen! - Mosolyogva álltam meg a füvön. - Arra gondoltam, hogy festhetnénk! - Mosolyogtam rá.

-Tudsz festeni? - Mosolygott rám.

-Nem, de megpróbálok. - Nevettem halkan.

-Ez jó móka lesz! - Nevetve szállt ki, letette Princesst aki leült mellé. Annyira okos ez a kutya, hogy nem szalad el a vakvilágba.

-Na akkor! - Szálltam ki én is. - Nem hoztam túl nagy dolgokat! - Nyitottam fel a csomagtartót. - Csak egy csomó festéket! - Vettem ki a szatyrot és oda adtam Hopenak. - Meg két vásznat meg tálakat! - Fogtam meg azokat.

-Annyira szép, le kell fotóznom! - Mondta és elővette a telefonját. Lefotózta mosolyogva.

-Küld majd el! - Mondtam és a hátsó ülésről még kivettem egy nagy pokrócot és a homok felé mentünk. Princess boldogan szaladgált.