I Am The Luna

99.rész ~ SHE IS THE ALPHA ~

SEBASTIAN.

A zuhany folyásának hangja betölti a szobát, én pedig leülök az ágyra és már századszor végighúzom az ujjaimat a hajamon.

Hogyan csináljam ezt?

Nincs már több időm…

El kell hagynom őt…

Felállok, csendben kimegyek a szobából, és végigsétálok a folyosón a gyerekszobába. Látom, hogy James szobájában ég a villany és halk beszélgetést hallok.

Remélem, hogy a sérülése legalább egy kicsit segített Valerie-nek megbocsátani neki. A mai napig nem hiszem, hogy James észnél volt, amikor lefeküdt Ciarával.

Annyira kétségbeesett volt, hogy azt hiszem, azt sem tudta, ki van abban az ágyban és csak arról hablatyolt, hogy meg kell találnia Valerie-t.

Ügyelek, hogy ne adjak ki semmilyen hangot, miközben beosonok a gyerekszobába és ránézzek a két kis angyalra az ágyban. Egy pillanatig csak állok és bámulok, miközben a fájó igazság megüti az elmémet:

Már megint magukra hagyom őket...

Leülök az ágyra és lenézek Zionra, miközben végigsimítok sötét haján.

Vigyázz anyádra és erre a falkára, fiam. Légy az az Alfa, ami én soha nem tudnék lenni.

Miért kellett megszeretnie engem?
Miért pont egy olyan bolondot, mint én? Csak bántom, még akkor is, ha nem akarom...

Seah-a nézek, sápadt arca rózsaszínre pirul, légzése felületes.

Megmérgezte… az én kis hercegnőmet…

Félresimítok néhány tincsét az arcából. Annyira hasonlít Zarára… Fel fog nőni, és pont úgy fog kinézni, mint az anyja. Gondoskodom róla, hogy ez így legyen.

Egészséges és boldog életet fog élni. Megszerzem az ellenszert, akkor is, ha ez lesz az utolsó dolog, amit életemben teszek!

Túl fogja élni ezt és meg fog gyógyulni.

Összeszorul a szívem, a mellkasomban hasító fájdalom szinte bénító. Lehajolok, és gyengéden megpuszilom a homlokát, belélegzem az illatát.

Sajnálom, hogy nem láthatlak felnőni. Gyengéden megpuszilom a kezét is, Aztán ugyanezt teszem Zionnal is. Tudom, hogy erősre fog nőni. Kérlek, vigyázz a húgodra helyettem, fiam.

Lehunyom a szemem, próbálom lecsillapítani a bennem fortyogó vihart. Még egy utolsó pillantást vetek a gyerekekre, majd felállok. Nem akarom, hogy Zara rájöjjön, hogy eltűntem a hálószobából. Felállok, elfordulok, majd megállok.

Visszafordulok és még egyszer lenézek rájuk, miközben újra felmerül bennem a kérdés:

Milyen apa az, aki soha nincs ott?

Az arcukat nézem és tudom, hogy soha nem fogom elfelejteni ezt a pillanatot. Mindkettőtöket kibaszottul szeretlek, de nem érdemellek meg titeket.

Csíp a szemem, de veszek egy mély lélegzetet, utoljára elfordulok és az ajtó felé indulok. Ha visszanézek, nem tudom, hogy lesz-e elég erőm elsétálni.

Visszatérve a hálószobába, még mindig hallom a víz csobogását. A zuhany még mindig folyik, én pedig nesztelenül bezárom az ajtót.

Leveszem a felsőmet, bebújok az ágyba, a karjaimat a fejem mögé teszem és becsukom a szemem. Hallom, hogy kikapcsolja a zuhanyt, és pár pillanat múlva belép a hálószobába, az illata keveredik a tusfürdője illatával...