Set Up | fordítás

Zsarolás.

Másnap reggel a munka kezdetén minden normálisan ment. Pontosabban...

,,Reggelt, mormota.”-köszönt Vincent mikor Scott megérkezett-,,Elkéstél.”

Egy széken ült az Ebédlőben. A pizzéria még nem nyitott ki, de a személyzetnek egy órával a nyitás előtt bent kellett lenniük, hogy felkészüljenek.

,,A busz késett.”-válaszolt röviden Scott, miközben az iroda felé sétált. Egyik füléből kihúzta a fülhallgatót, hogy egyszerre hallja a zenét és Vincentet.

,,Mit hallgatsz ma?”-kérdezte Vincent.

,,Semmi közöd.”-rázta le egyszerűen Scott.

,,Gyerünk Scott!”-kérlelte Vincent egy kis játszadozós hangsúllyal-,,Mutasd.”

,,Nem”-felelte Scott-,,Menj dolgozni. Az animatronicokat kezeled ma vagy az ebédlőt és a konyhát készíted elő?”

Vincent felállt a székről és vetett egy ’figyellek’ pillantást a színpadon álló animatronicok felé. Az üveg szemek élettelenül verték vissza a fényt.

,,Először készítsük elő a konyhát és az ebédlőt, aztán az animatronicokat együtt is meg tudjuk csinálni.”

,,Oké.”-mondta Scott és elindult a konyha felé. Vincent követte.

Elmosogatták a megmaradt koszos edényeket, kipakolták a hatalmas mosogatógépeket és elrendezték az evőeszközöket.

Aztán kidobták a régi pizzákat és maradékokat, majd megnézték, hogy minden hozzávalóból van-e elég a hűtőkben.

,,Nem hiszem el, hogy a kölykök ezt a szemetet eszik.”-mondta Vincent, miközben felemelt és kidobott egy régi pepperónis pizza szeletet.

,,Én sem... ahhoz, hogy itt egyek, ennek kellene lennie az utolsó kajának a földön...”-mondta nyelvkiöltve Scott, aki éppen egy ráolvadt és száradt sajtot vakart le egy tányérról.

,,Megvan a lista a megrendelendő cuccokról?”

,,Ja, persze, megvan.”-válaszolt Vincent-,,Oké, szerintem itt végeztünk, mehetünk az elektronikához és a többihez.”

Az ebédlő elég egyszerű volt. Felseperni, letisztítani az asztalokat, új partysapkákat felrakni, betolni a székeket. Aztán fel kellett kapcsolni a főgenerátort meg a lámpákat. A legrosszabb rész az animatronicok körüli munka volt.

Scott, mielőtt bármit is csinált volna, felkapcsolta a színpad világítását is, aztán hátrament a hátsó szobába. Kinyitott egy fém szekrényt, majd beütött egy biztonsági kódot, hogy hozzáférhessen a robotok kezeléséhez. Beütötte a programot (’Kedd 7:00’) és beállította mind a négy robotra.

Mikor kész lett, egy pillanatra rápillantott a ’Szabad Mozgás’ gombra. Emlékezett, hogy egyszer egy régi őr ezt állította be, és emiatt a robotok mindenkit üldözni kezdtek. Végül az őrt kirúgták.

,,Működnek!”-hallatszott Vincent kiáltása az ebédlőből.

,,Köszönöm istenem...”-mondott hálát Scott, majd becsukta a fém szekrényt.

A vezérlő néha nem működött, és ilyenkor az embereknek kellett belebújni a robotokba, hogy előadják a műsort.

Visszament a nagy terembe és hátát a falnak támasztotta. Elővette a mobilját, hogy megnézze, hogy mennyi az idő. Öt perc volt nyitásig, amikor a maradék személyzet és a gyerekek megérkeztek.

Vincent egy hirtelen mozdulattal Scott előtt termett és villámgyorsan kikapta a kezéből a telefonját.

,,Hé!”-kiáltott Scott.

Vincent megnyitotta a zenéket. ,,Csak megnézem, hogy miket hallgatsz...”-elolvasta a legutóbb játszott szám címét, és lefagyott.

,,Scott... ez egy meleg szám.”

Scott elpirult. ,,Én... nekem... Nem tudom, h-hogy miért van meg nekem, csak-’’

,,Ez is.”-mondta Vincent mikor megnézte a lejátszási listáját-,,Meg ez is, meg ez is... Scott, ezek itt mind meleg számok.”-nézett fel Vincent-,,Még a Grace Kelly is.”

Scott arca még pirosabb lett. ,,É-és?! Én...uh... én n-nem tudtam, ho-hogy...”-összeszűkítette a szemeit és erősen mellkasba bökte Vincentet. ,,Ez semmit sem jelent!”

Vincent épp azt akarta mondani, hogy attól még, hogy hetero, tetszhet neki a meleg zene, de... volt valami abban, ahogy Scott reagált. Őszintén, még sosem gondolt úgy Scottra, de most... meglehet, hogy még mindíg utálta a stílust, ahogy kezelte a dolgokat, de hazugság lenne azt mondani, hogy Vincent nem találta megnyerőnek.  Lehet, hogy egy kicsit kihasználhatná ezt...

Megfogta Scott azon kezét, amivel az imént mellkasba bökte, majd közelebb tolta a falhoz.

,,Mmm... túl közel állsz hozzám, nem, Scott?~”

Scott arca sötétebb pirosra változott. Eltolta magától Vincentet és a telefonja után nyúlt.

,,Fogd be te idióta és add vissza a mobilom.’’

,,Csak ha elhívsz egy randira.”

Scott felvonta a szemöldökét és grimaszt vágott. ,,Ja, tényleg! Nem köszi. Most add vissza a telóm.”

,,El tudom képzelni, hogy mit fogok találni az elmentett képeid között...”-mondta Vincent elhalkított hangon.

Scott lefagyott egy pillanatra, majd visszatért a pókerarca. ,,Rendben. Csináld. Nem érdekel. De még mindíg nem foglak elhívni egy randira.”

,,Hmm...”-Vincent lejjebb görgetett és nem is lepődött meg nagyon, mikor látta, hogy rengeteg közülük gay fanfiction. Scott összeszűkítette a szemeit egy kicsit.

,,Add vissza a telefont.”

Vincent felnézett rá és vigyorgott. ,,Vigyél el egy randira.”

,,A-az mind kéretlen levél!”

,,Lássuk, mit találok a keresési előzményekben...~’’

Scott szemei elkerekedtek.

,,Ne.”

Vincent rákattintott a beállításokra és azon belül az Internet-re.

,,Nyolckor felveszlek!”

Vincent megállt és felpillantott Scottra.

,,Hogyan?”

,,Randi. Te. Én. Nyolckor. És mostmár add vissza a mobilom.”-Mondta Scott türelmetlenül.

Vincent mormogott egyet és visszaadta Scottnak a telefont, mielőtt hirtelen teljesen nekinyomta a falnak. Lehajolt, így teljesen szemtől szembe volt Scottal, akinek az arca már sötétvörös volt. ,,Alig várom~”

Scott egy pillanatra megremegett, de összeszedte magát.

,,Nézz csak magadra, így hogy mindebbe belekényszerítesz... Nagyon gyűlölsz, nincs igazam?”

Vincent félig becsukta a szemeit és dorombolva mondta: ,,Teljes szívemből~” És ekkor teljes testével Scotthoz simult és Scott tudta, hogy ez most megtörténik. Vincent mosolyogva a falhoz szorította Scott kezeit, így elég közel kerülve, hogy érezze Scott illatát.

Hirtelen kinyílt az ajtó és Mike és Jeremy lépett be rajta.

Scott hirtelen feleszmélt a transzszerű állapotból és hátrébb lökte Vincentet, de már késő volt. Mike mindent látott.

,,Hűha, Scott, én csak azt akartam, hogy barátok legyetek, de ez egy kicsit átugorja a limitet, nem?”-kérdezte Mike derékra tett kézzel.

,,E-ez nem a-az ami-aminek látszik...”-próbált védekezni Scott, de még a füle csúcsa is vörös volt.

,,Óh?”-vonta fel egyik szemöldökét Mike-,,Pedig nekem nagyon is annak látszott.”

Vincent köhintett egyet. ,,Ne aggódj, nem az ő hibája. Én voltam, én szorítottam a falhoz. Nem tudott semmit csinálni.”-egy pillanatig Scottra nézett és kacsintott egyet, de már nem tudott semelyikőlyük semmit mondani, mert ebben a pillanatban a Freddy Fazbear’s pizzéria hivatalosan is kinyitott és egy seregnyi kiabáló, sikítozó gyerek rohant be.