Set Up | fordítás

Mike segíteni próbál

A következő hét Scott számára egy monoton szenvedés volt. Úgy érezte magát, mint egy robot, ami minden nap ugyanazt a parancsot követi:

Munkába menni.

Segíteni az alkalmazottaknak és a gyerekeknek, bármilyen problémájuk is akadt.

Figyelmen kívül hagyni Vincentet.

Beszélgetés a kis Down-szindrómás lánnyal.

Hazamenni.

Lezuhanni a kanapéra és elaludni.

A legnehezebb ezek közül Vincent figyelmen kívül hagyása volt. Még mindíg voltak néha közös szolgálataik – a főnök elmagyarázta, ugyan nem túl lelkesen, hogy nem tudja örökre úgy szervezni a párokat, hogy sose legyen Vincenttel. És Vincent természetesen nem fejezte be a rá mosolygást, azzal a mosollyal, amitől a szíve elolvadt.

És éppen ezért az érzésért tette fel magának Scott (tudat alatt) a kérdést, hogy vajon tényleg túljutott rajta?

Ez volt a legnehezebb része.

Nem volt szerelmes belé, ebben biztos volt. Azt a lángot, amely kegyetlenül pusztította a szívét, pont az az ember oltotta ki, akiért az lobogott. Irónikus, nem?

De hiába volt minden elmondva és letisztázva, nem lehet csak úgy leállítani azt, ha valakihez vonzódik az ember.

Lehet, hogy nem akart többet semmilyen kapcsolatban lenni vele. Lehet, hogy nem maradt fent késő éjszakákba nyúlóan, hogy kettőjükről fantáziáljon. De amikor Vincent ránézett, realizálta, hogy egyedül vannak, és kettőjük közt teljesen üres a szoba. Ilyenkor Scott hasa görcsölni kezdett de egyszerre valami fel is rebbent benne.

Scott kinyitotta a háza bejárati ajtaját és morogva becsapta maga mögött. ,,Nagyon fáradt vagyoook...”

Az előtérben lerúgta magáról a cipőjét, majd leeresztette a vállait, hagyva, hogy a táskája leessen a földre. Álmosan pislogott néhányat, majd becsoszogott a nappaliba és ledőlt a kanapéra.

BANG BANG BANG!

Scott hirtelen ült fel, elvesztette az egyensúlyát és leesett a kanapéról egy ,,Whoah!”-felkiáltással.

,,Te Scott!”-szólt be Mike-,,Nem bánod, ha bejövök?”

Scott megforgatta a szemeit. ,,Most bezzeg kopog”-motyogta, mielőtt kikiabált: ,,Gyere be Mike, mi a helyzet?”

Scott fölállt a földről, először az ajtóra, majd az órára pillantva, és csak ezután vette észre, hogy odakint sötét van. Ha Mike nem ébreszti fel, simán alszik holnap reggelig.

Mike belépett, majd beljebb jött. Körbe forgatta a fejét, majd a falnak támaszkodott. ,,Csak ellenőrzöm, hogy nincs-e valami idegen férfi itt nálad.”

,,Ha ha ha.”-nevetett Scott, egyáltalán nem őszintén. Keresztbe fonta a karjait, majd felvonta a szemöldökét. ,,Szóval mihez kellek?”

,,Péntek este van.”-mondta Mike. ,,Én, Jer, és Fritz bemegyünk a városba. Azt gondoltuk, hogy szívesen velünk jönnél.”

,,Nem tudom.”-felelt Scott-,,Nem hiszem, hogy abban a hangulatban vagyok, hogy lerészegedjek...”

,,Nem kell innod. Úgy hiszem, hogy elég volt neked ez a hét. Hogy ez majd valami jó lesz végre ebben az időszakban.”

Scott mély levegőt vett és nagyot sóhajtott. ,,Tényleg nem tudom, Mike. Nem hiszem, hogy sok kedvem lenne elmenni valami laza sztriptíz-klubba. Azt hiszem az csak még rosszabbá tenné ezt az egészet.”