Set Up | fordítás

Egy egyéjszakás kaland pokla

[Végre folytatni tudom :3 - NSFW (szerűség) warning]
                                             ●   

Uuuuuurgh!

Scott kinyitotta a szemeit, de azonnal vissza is csukta. Á, de világos van.

Hörögve fogta a fejét, ahogy a fájdalom hullámai szétterjedtek a fejéből a nyakába, majd onnan az egész testébe. Egy szó jutott lassan az eszébe: másnaposság. Megpróbálta rávenni az elméjét, hogy valamit – bármit előhívjon az emlékezetéből, ami tegnap este történt, de csak összemosódott képekre emlékezett – tehát semmire. Az istenért, ez a fejfájás borzalmas volt. Tegnap este megverték, vagy mi a pokol...?

Újra kinyitotta a szemeit, sűrűn pislogva és sziszegve, próbálva megszokni a fényt.

„Jóreggelt. Hogy aludtál?”

Scott körbeforgatta a fejét, amit azonnal meg is bánt. Úgy érezte, valaki egy kalapáccsal kólintotta fejbe. ,,Mmmiii...?” Pislogott még párat, de ahogy meglátta, hogy ki szólt, egy jeges kéz markolt a szívébe. ,,V-vincent!?”

,,Ja. Remélem nem bánod. Csak biztosra akartam menni, hogy jól érzed magad az előző este után.”-mondta Vincent, mellette fekve az ágyon.

,,Előző este?”-nyögte Scott, miközben feltornászta magát könyöktámaszba.

Hirtelen ráeszmélt, hogy... hogy teljesen meztelen volt.

Az agya azonnal összetette a kettő és kettőt és Scott hitetlenkedve jött rá. Lehetetlen.

,,Aha.”-mondta Vincent-,,Tuti, hogy kényelmetlenül érzed magad. Bocs. Az én hibám.”

,,Kényelmetlenül...?”-kérdezte Scott hörögve, nem tudva, hogy Vincent az arcán lévő vágásra céloz, meg arra, hogy elájult.

,,Nos, fogalmam sincs, hogy mennyire fog fájni, de ettől még nagyon sajnálom.”-sóhajtotta Vincent. ,,Emlékszel egyáltalán valamire?”

,,Nem.”-válaszolt Scott. Valami mégis lassan visszatért, valami az első csókjáról, meg arról, ahogy az ajkai bizseregtek utána. Neeem. Ez nagyon rossz.

,,Komolyan?”-kérdezte Vincent, és felült az ágyon. ,,Semmire nem emlékszel? Basszus. Így esélyem sem lesz meggyőzni Mike-ot, hogy nem akartalak megerőszakolni.”

Scott érezte, hogy összeszorul a torka. ,,M-megerőszakolni?”

,,Nos, igen.”-kezdte Vincent-„Pont a legrosszabbkor sétált be, és rosszra gondolt. Én próbáltam elmagyarázni, hogy te voltál az, aki rám akarta erőszakolni magát, de egyszerűen meg se hallgat.”

Scott egyre idegesebb lett. Ó, ne. Nenenenenene, ez nagyon nagyon nagyon rossz! De még valami eszébe jutott. Egy kicsit szégyen volt, hogy nem emlékezett az első alkalmára.

„Hé”-szólalt meg újra Vincent. ,,Ne aggódj, nem a te hibád. Mindannyian csinálunk hülyeségeket, mikor lerészegedünk.”

Scott nehezen nyelt egyet, bosszúsan megrázva a fejét és grimaszt vágva a belenyilalló fájdalomtól. Az ajkába harapva, magában a másnaposságra fogva kiengedett egy kérdést. „M-milyen... milyen  volt?”

,,Milyen volt?”-vonta fel a szemöldökét Vincent. ,,Ja, hogy a tegnap este. Hát, ez az egész Mike-besétálás nem volt túl szép, de azelőtt...”-itt Vincent rámosolygott-,,Nos, egész jól éreztem magam veled. És asszem te is. Így visszagondolva jó volt. Ki tudja, hogy mikor lesz alkalmunk legközelebb valami ilyesmire...”

Scott felnyögött, próbálva leküzdeni a pánikot, amit belül érzett. ,,Ja... ki tudja...”

Vincent felállt. ,,Viszont ha Mike meglát engem itt, még egyszer kiakad. Biztos azt hinné, hogy egy második menetre vágyom. Asszem jobb, ha megyek és felébresztem.” Vincent megforgatta a szemeit és gondterhelten sóhajtott.

Scott bólogatott, még mindíg próbálva felfogni a dolgokat. Az agyában közben egy másik emlék kezdett kitisztulni. Egy falhoz közel, a csípőjét egy másik férfiéhoz szorítva. Egy hirtelen lélegzetvétel, ahogy valaki levegőért kap.

Úr isten. Gondolta Scott. Uramisten. Tegnap este elvesztettem a szüzességemet.

Mike lépett be a szobába, arcán aggódó kifejezéssel. ,,Scott, hála istennek. Nagyon nagyon sajnálom a tegnap estét. Nem gondoltam rá, hogy Vincent is ott lehet abban a bárban.”

„Uhm- Nem baj. Nincs gond.”-mondta Scott, téve egy próbálkozást, hogy egyenesebben felüljön.

Vincent lépett Mike mögé, nekitámaszkodva az ajtófélfának, furcsán vigyorogva a másik biztonságira. „Még hány alkalommal kell elmondanom Mike, hogy én nem-’’

,,Ezt majd a bírónak mondd.”-csattant fel Mike-„Láttam, hogy hogyan fogtad a derekát és hogy hogy morogtál rá, mint valami vadállat. Taszítasz engem.”

Scott szemei elkerekedtek. ,,M-morogva...?”

,,Nem magamhoz akartam húzni, pont hogy el akartam tolni!”-emelte fel a hangját Vincent. ,,Scott volt az, aki szabályosan megerőszakolt. Soha a büdös életben nem kértem, hogy nadrágon keresztül elégítsen ki, vagy de!?!? Nem én mondtam, hogy ’Oh Vincent, úgy felizgatsz~’"

Scottnak meg kellett kapaszkodnia a párnákban. ,,Én... én ezt mondtam?”

,,Meg se halld, amit mond.”-mondta Mike-,,Részeg voltál, ő pedig kihasználta ezt. Nyilvánvaló.”

,,Honnan tudod ilyen biztosan!?”-kiáltotta Vincent-„Nem voltál ott, csak az utolsó pillanatban! Honnan tudhatnád!?”

Mike hátraperdült, készen arra, hogy újra megverje. ,,Hmm, lássuk csak... talán onnan, hogy Scott soha de soha nem akarna semmit csinálni veled!”

,,Hé, hé! Srácok!”-szólt közbe hirtelen Scott.

Mike és Vincent azonnal befogta.

,,Nézzétek, én... én tisztában vagyok vele, hogy... hogy viselkedek, mikor túl sokat iszok, szóval asszem... megadom Vincentnek az esélyt, hogy tisztázza magát. É-én... nem emlékszek szinte semmire, a-ami tegnap történt, de... de asszem...”-Scott itt nyelt egyet-„Asszem... emlékszem, hogy... hogy bíztam b-benne.” Scott remegett, ahogy kimondta ezeket a szavakat. ,,De”-folytatta-„Megtesztek nekem egy szívességet?”

,,Bármit.”-mondta Vincent, arcán hálás félmosollyal.

,,Ígérjétek meg... ígérjétek meg, hogy senkinek... senkinek nem mondjátok el, hogy Vincent és én lefeküdtünk.”

A szobában csönd lett.

[Srácok, légyszi nézzétek meg a legújabb könyvemet! Megtaláljátok a profilomon, 'FNaF 365' cím alatt!]