( ͡° ͜ʖ ͡° )

304 21 8
                                    


Scott álmosan, félig kinyitotta a szemeit, hogy kipislogja belőlük az álmosságot. Úgy érezte, hogy nagyon jól aludt aznap este. Semmilyen álom, csak kényelmes sötétség. Sóhajtva újra lecsukta a szemeit és közelebb bújt a hozzá simuló emberhez.

,,Reggelt, Scotty.”

Scott szemei kipattantak- csak most realizálta, hogy kihez is bújik hozzá.

,,Vincent? Oh, szia. Úgy értem... jóreggelt. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy itt vagy.”

Scott érezte, ahogy Vincent mellkasa megrázkódik a kuncogástól. ,,Mért, hány másik lila srácot ismersz még?”

,,Nem sokat”-mondta Scott vigyorogva-,,Hogy aludtál?”

,,Jól, kösz.”-Vincent hangja még tompa és kicsit reszelős volt a fáradtságtól, és -jó, nem kicsit- csábító. ,,És te?”

,,Ja, ugyanúgy.”-válaszolt Scott-,,Sokkal jobban vagyok.”

,,Mmm, valamilyen álom, amiről tudnom kellene~?”-Vincent Scott hátára tette a kezeit, Scottot sóhajtásra bírva.

,,N-nem, nem is ál- hé! Vigyázz, hogy hova teszed a kezeidet!”-figyelmeztette Scott Vincentet, miközben az arca rózsaszín tónusra váltott.

Vincent megfordult és magával húzta Scottot, ráfeküdve az alacsonyabb férfira. Lehajolt és a fülébe suttogott. ,,Bocsi. Csak nem tudom kontrollálni magam, amikor olyan dologról van szó, amit akarok~”

Scott szemei teljesen kinyíltak. Vincent szavai zselévé változtatták a belsejét. Olyat sóhajtott, amiről nem is tudta, hogy bent tartotta. Lehunyta a szemét, mert nem bírta nézni, hogy Vincent ilyen... felettébb félreérthetetlen helyzetben simul hozzá.

Vincent végigsimította Scott mellkasát.

Scott felnyögött. ,,Ngh, V-vincent...”

Vincent kuncogva újra lehajolt, hogy Scott fülébe suttogjon. ,,Abbahagyjam~?”

Scott kinyitotta a szemeit, lassan végigmérve Vincentet. Nyelt egyet és megrázta a fejét. Még sosem érzett ilyet... és nem akarta, hogy Vincent abbahagyja.

Hirtelen Mike lépett be a szobába.

Scott félig felkiáltva, félig sikítva lelökte magáról Vincentet, mire ő legurult a földre és a hátán landolt.

Mike tágra nyitott szemekkel nézett Vincentről Scottra, Scottról Vincentre. A szenvedély lassan elhagyta a szobát, helyét a csönd és az óra kattogása vette át.

Vincent megköszörülte a torkát. ,,Khm, reggelt Mike.”

,,Azta.”-nyögte ki Mike.

Scott arca elpirosodott. ,,H-hadd magyarázzam meg!”

,,Azta.”-mondta újra Mike. ,,Ti ketten épp-’’

,,Ne! Nem! Mi nem!”-állította le Scott. Bár kinek akar hazudni? Kit tudna becsapni?

,,Mi nem?”-kérdezte Vincent, meglepetten nézve Scottra.

,,Vincent!”-kiáltott Scott Vincentre nézve, figyelmeztetve, hogy fogja be, aztán visszafordult Mike-hoz. ,,Ha bárkinek beszélsz erről, személyesen foglak levadászni és megölni.”

,,Nemtom”-kezdte Vincent-,,Azért eléggé... perverz lenne, ha rólunk beszélgetne valakivel.”

,,Nincs olyan, hogy ,,rólunk”! Nincs olyan, hogy ,,mi”!”

Mike pislantott. ,,Hó Scott, ne aggódj! A barátod vagyok! Nem fogom elmondani, megígérem! De ha... szükségetek lenne egy kis... privát szférára, akkor...”-kilépdelt a szobából. ,,Legyetek olyan hangosak, amilyenek csak akartok, nem fogok hallgatózni!”

Set Up | fordításWhere stories live. Discover now