Set Up | fordítás

A történet másik része

Másnap reggel Jeremy és Fritz volt beosztva a reggeli műszakra, úgyhogy Mike, Scott és Vincent megbeszélték, hogy találkoznak és együtt sétálnak el a munkába. Scott és Vincent csak pár utcányira lakott egymástól, Mike kicsit messzebb.

Mike becsukta és bezárta maga mögött az ajtót és leugrott a járdára. Az aznap felhős volt, a nap nem sütött és az eső illata a levegőben lengett.

Mike, miközben gyalogolt, felnézett az égre és reménykedett, hogy beérnek azelőtt, hogy eleredne az eső.

Ez egy jó környék volt. A járdák szélesek és tiszták voltak, az utak simák és viszonylag újak. A szomszédok közül nagyjából mindenki kedves volt, segítettek, ha volt valami. De persze itt is voltak szegényebb házak és családok. Ezeken a házakon eléggé meglátszott, hogy nem jut elég pénz rá, hogy felújítsák a tetőt, vagy a burkolatot. Ezek a családok nem voltak olyan viszonyban a többiekkel, mint az általában volt. Voltak még olyan házak is, amikben alkoholisták vagy drogosok laktak, de még sosem volt semmilyen balhé. Nem úgy, mint a város másik felében, a szegényebb részben, ahol szinte mindennaposak voltak a verekedések vagy tűzpárbajok de még a betörések is. Senki nem ment szívesen arra a környékre, de az emberek nem is nézték le ezt a negyedet. Szánták, de nem nagyon törődtek vele. Mike szerencsésnek tartotta magát, hogy ezen a környéken meg tudott venni egy csinos házat.

Mike felnézett és látta, hogy megérkezett arra a helyre, ahol találkoznia kell a munkatársaival. Még senki sem volt ott.

Mike ránézett az órájára. Ha nem sietnek, el fognak késni és Mike ezt nem akarta.

A következő percekben Mike egyre idegesebben nézett körül, hátha meglátja valamelyiküket, és lám, nemsokára mindketten futva közeledtek. Vincent is és Scott is úgy nézett ki, mintha már futnának egy ideje.

,,...Bocsi...”-lihegte Scott és a térdeire tette a kezeit, hogy támaszkodhasson-,,...Eh-elaludtam.”

,,Át kellett -huh- mennem... h-hogy felébresszem...”-kezdte Vincent, szintén zihálva-,,Úgy alszik... mint egy kő...”

,,Hosszú estém volt...”-magyarázkodott Scott és fölegyenesedett.

,,Rendben van, semmi gond.”-mondta Mike. ,,De remélem nem fáradtatok el nagyon, mert ha nem akarunk elkésni, akkor szednünk kell a lábunkat.”

,,Persze, rendben...”-mondta Scott. Mindketten gyorsan normalizálták a légzésük ütemét, és a trió elindult a Fazbear’s felé.

Egy ponton Scott elővette a mobilját és a fülhallgatóját. Megkeresett egy számot, és bedugta a fülhallgatót, de Mike nagy meglepetésére, az egyik felét odanyújtotta Vincentnek, a másikat meg megtartotta és a saját fülébe dugta. Tovább sétáltak, szorosan egymás mellett, és úgy tűnt hogy csak a fülhallgató hossza miatt vannak ilyen közel.

,,Mit hallgattok?”-kérdezte Mike.

Scott és Vincent szinte egyszerre válaszoltak, mindenféle gondolkodás nélkül, mintha megbeszélték volna a választ: ,,Grace Kelly”

Mike meglepetten szusszantott egyet és a két férfira nézett. Scott, alacsonyabb, tömzsibb de erősebb, sötét hajú és sötét szemű. Vincent, magasabb, vékony és izmos, világos (fehér...) szemű és halványlila hajú. Szöges ellentétei egymásnak, minden viszonylatban.

,,Azt hittem, hogy utáljátok egymást...”-mondta Mike.

,,Utáljuk is.”

Megint kórusban válaszoltak, mintha begyakorolták volna a választ.

De ugyanabban a tempóban is mentek, ugyanazt a dalt hallgatták és nem csak egy szimpla, általános töltés kezdett kialakulni kettőjük között.

Mike pislogott egyszer. ,,Ha ti mondjátok...”

Nem akart többet kérdezni vagy piszkálni őket, mert ő volt az, aki szerette volna, ha ők ketten összebarátkoznak, és úgy tűnt, lassan sikerrel is járt. A barátság egy duplázott verziója, de a barátság egy erős verziója.

Pár perc múlva elérték a pizzériát, ami már pár perce kinyitott. Ahogy beléptek az épületbe, a felhők nem bírták tovább és eleredt az eső.

,,Jó időzítés.”-mondta Mike és kinézett egy ablakon a vizesedő parkolóra.

,,Ja.”-mondta Scott, aki éppen elrakta a fülhallgatóját és a telefonját, hogy az ne zavarja majd a munkában-,,Nem szerettem volna, ha ez elkap minket odakint.”

,,Ó, Scott nem szeretné, ha vizes lenne a lába...”-mondta Vincent és Mike meglepődött, hogy ez a mondat barátságosabb volt bárminél.

,,Én nem szeretném, ha elázna a lábam?!”-kérdezte Scott. ,,De te vagy a gyáva macska.”

,,Oooh!”- mondta Mike vigyorogva-,,Ez szép volt, Scott.” Scott grimaszt vágott, majd elköszönt: ,,Na jobb lesz, ha megyek a posztomra. Ebédszünetben találkozunk!”

Vincent nézte, ahogy a barna hajú férfi elsétál, aztán ő is elindult az iroda felé, ahova aznapra be volt osztva.

Mike-nak a kapunál kellett lennie, szóval maradhatott az ablaknál és gondolkozhatott Scott és Vincent hirtelen megváltozott kapcsolatán.

Aznap este változott meg minden miután munkaidő után mentek el valahova. Próbálta elképzelni, hogy mi történhetett, amitől ilyen gyökeresen megváltozott az egymásról szóló nézetük. Lehet, hogy együtt ittak és részegedtek le? Mike jól tudta, hogy Scott milyen, ha ittas. Szuper kuncogós, teljesen hülye és mocskos fantáziájú. Teljesen más volt. Scott nem volt nagy ivó, tudta, hogy hogy viselkedett, mikor berúgott, de ha elég sokáig erősködsz, akkor túl is lő a célon és újra lerészegedik. Egy ponttól viszont Scott is tudta, hogy ha Mike-al elmennek valahova, akkor erős ellenállásra lesz szüksége.

Viszont volt egy alkalom, amikor Scott nem volt boldog, mikor berúgott. Egyszer, mikor Mike és ő elmentek szórakozni, Scott berúgott- jobban, mint valaha. Amolyan reggel-majd-jól-meg-fogod-bánni mértékben. Ezzel az alkalommal Scott nem volt kuncogós, nevetős és perverz kedvében, hanem szinte egész végig a pultnál ült, arcát a kezeibe temetve és sírt.

,,Scott?”-kérdezte Mike, túlságosan is felfelé húzó hangsúllyal. Az alkoholtól mindíg ilyen tompa lett. Scott ugyan hamarabb részeg lett, de Mike-nál tovább tartott a szesz hatása. Egy ideig csönd volt, majd Scott megszólalt: ,,Miiiiikeeee... A-azt hiszeeem... azt hiszem, h-hogy é-én szeretem őőőt...”
Most Mike-nak állandóan kételyei támadtak. Scott, amikor lányokról beszélgettek, mindíg szégyenlősen viselkedett. Mikor megkérdezték, hogy melyik lány tetszik neki, mindíg csak egy random lányra mutatott, de azt nem tudta megmondani, hogy mi tetszik bennük. De Scottnak ez volt a legnagyobb sokk, hogy így derült ki számára.

Mike sosem tudta meg, hogy ki az az ’ő’ és nem is kérdezett, mert Scott komolyan elkenődöttnek látszott. Egész este úgy maradt, a karjaiba sírva.

Mike megtett mindent, hogy rendbe hozza Scottot. Vigasztalta, azt mondta neki, hogy ez teljesen rendben van és azt tanácsolta, hogy igyon még egy kicsit, hogy elfelejtse. Scott ivott, egészen addig, amég teljesen kiütötte magát és reggel már csak arra emlékezett, hogy az este elég gyatra volt.

Mike elnézett az ebédlő irányába, ahol Scott éppen a Kalóz Öböl felé mutatta az irányt egy kislánynak.

Scott nem tudta, hogy Mike tudja, vagy legalábbis sejti, és Mike nem is kérdezte róla. Az is lehetséges volt, hogy Scott csak egy kicsit aggódott emiatt, vagy egyáltalán nem is volt olyan, csak az ital miatt volt ennyire elkeseredett, még ha nem is volt miért. De Mike még így sem mondta el senkinek. Végül is, ami ennek a srácnak a fejében zajlik, az csak rá tartozik, az az ő harca.