Set Up | fordítás

Vincentnek /igenis/ van szíve, és éppen darabokra törik

[E.V.: Figyelmeztetés: Csak saját felelősségre olvasd el, ugyanis nem csak Vincent szíve az egyetlen ami darabokra törhet. Csak annyit még, hogy Scott is egy nagy féreg tud lenni...]
□___________________________________________________________________________□

„Jóreggelt Mike!”

Szerda volt – a 4. nap azután, hogy Scott megkérte Mike-ot, hogy menjenek el valahova, és ez még mindíg undorító volt.

Vincent letette a táskáját a fal mellé, miközben Mike és Scott köszöntötték egymást, úgy, hogy szorosan egymás köré fonták a karjaikat. Ew.

Oké, Vincent elfogadta magában a tényt, hogy ha ő lenne az, akit minden reggel így köszönt Scott, azzal nem lenne baja.

De még így is.

Ew.

Scott nem is próbálta titkolni, hogy mindíg úgy próbálja ezeket a dolgokat csinálni, hogy Vincent a közelben legyen. Vincent bemegy az ebédlőbe hogy egyen, erre Scott hirtelen nagyon puszilgatós és ölelgetős kedvében lesz Mike mellett. Ezután úgy tesz, mintha Vincent baja lenne, hogy csak úgy rájuk nyitott - de Vincent átlátott az egészen. Ez valamiféle beteges megnyilvánulása volt a lázadásnak. Vincent előtt csinálni ezeket, és ráerőszakolni őt, hogy lássa.

És a legrosszabb az volt, hogy működött a dolog.

Scott elengedte Mike-ot és Vincent felé fordult, mosolyogva – és biztosra menve, hogy látta az egészet. ,,Reggelt, Vin.”

Vincent ránézett, szintén mosolyogva, miközben a szíve kis bukfenceket vetett a mellkasában.

Na igen, ez a dolog. Vincent reakciója Scott közelségére nem tűnt el. Sőt, egyre inkább úgy tűnt, hogy mindennapos része lesz az életének. Ja, szuper ötlet. Gondolta Vincent. Menjünk és essünk bele a pizzériában abba a srácba, aki a legelérhetetlenebb.

Scott újra elbúcsúzott Mike-tól, majd finoman megpöckölte az ajkait, mielőtt tényleg elment volna.

Vincent sóhajtva nézte, ahogy Scott egyre távolodik, és felegyenesedett.

Mike elmotyogott egy szégyenlős „Uh, jóreggelt Vincent”-et, majd ő is elment az aznapi posztját teljesíteni.

Vincent aznap a színpadnál volt szolgalatban, Scott az ebédlőben. Vincent nekitámasztotta a hátát egy falnak, és sóhajtva nézte, ahogy Scott játszik pár kisgyerekkel. Nagyon aranyos volt – és Vincent itt nem a kölykökre gondolt. Légy átkozott, emberi szív, amkért mindíg valaki olyan után vágyódsz, aki nem csak hogy gyűlöl, hanem még ráadásul szerelmes is valaki másba. Elég távol volt az a helyzet, hogy Scott egyszer csak odarohan hozzá, a nyakába veti magát és ezt mondja: „Ja igen, tudom, hogy én és Mike járunk, de hirtelen realizáltam, hogy ő csak egy marha, és én igazából téged és csakis téged szeretlek, Vincent.”

De ennek ellenére Vincent mit meg nem adott volna egy csókért! Csak hogy érezze Scott ajkait, ahogy az ő kisebb teste a sajátjához simul, hogy úgy nézzen rá, mint Mike-ra...

,,Oooooooooh!”-egy kiáltást követően valaki a nyakába ugrott és átölelte, majd elengedte. Egy alacsonyabb, festett lila hajú lány állt előtte. ,,Valaki beleesett az egyik munkatársábaaaa~”

Vincent lefagyott. ,,Szállj le rólam. Fogalmam sincs miről beszélsz.”

,,Ó, fogd már be!”-mondta a lány-,,Mindenki észrevette. Ahogy rá nézel, mikor azt hiszed, senki sem látja...”

Vincent megforgatta a szemeit és arrébb tolta a lányt. „Semmi közöd ehhez.”

,,Nem tagadod le~”-mondta a lány dallamosan.