Több a megengedettnél...

263 19 2
                                    


Kicsivel később Scott arrébb húzódott.

,,Köszönöm Vincent. Nem tudod, hogy mennyire szükségem volt most valakire.”

,,Örömmel.”-mondta Vincent. ,,Éhes vagy?”

,,Nem”-válaszolt Scott-,,Nem hiszem, hogy valaha is enni fogok még. És tiszta vér vagyok. Nagyon kényelmetlen.”

,,Én is. Van valamilyen ruhád, amit kölcsön vehetek?”

,,Uhmm... nem nagyon. Az én cuccaim közül szerintem mindegyik kicsi neked. Lehet, hogy van néhány terepgatyám. Egyébként, nem furcsa dolog megosztani egymással a ruháinkat?”-Scott fölállt és a szekrényéhez sétált. Kivett belőle egy semleges, szürke pólót és egy fekete nadrágot. ,,Nem bánod...? Egy pillanat...”

,,Aww, gyerünk már~”-mondta Vincent. ,,Scott, itt most csak mi, srácok vagyunk. Komolyan, simán átöltözhetsz a legjobb barátod előtt. Úgysem tudsz olyat mutatni, amit ne láttam volna már.”

Scott pislogás nélkül nézte Vincentet, érdeklődés nélkül.

,,Hé, megért egy próbát. Van valami kajád? Én azzal hoznám rendbe magam.”-kérdezte Vincent.

,,Várj egy pillanatot.”-szólt utána Scott-,,Mikor is adtam neked engedélyt, hogy megedd az ennivalómat?”

Az utolsó részt már kiabálnia kellett, mert Vincent már valahol a konyhában járt.

Sóhajtva gyorsan levetkőzött, és a véres ruháit egyenesen a kukába dobta. Nem kellettek neki. Felvette a ruháit, majd odament a szekrényhez, hátha talál valamit, ami jó lesz Vincentnek. Kis kutakodás után megtalálta a kedvenc, fekete farmerét. Kicsit bánta a dolgot, de most oda tudja adni Vincentnek. Gyorsan készített egy fejbéli emlékeztetőt, hogy majd olyan gyorsan mossa ki, ahogy csak tudja.

Scott kiment a konyhába. Vincent éppen a rámenét ette. Vincent vetett rá egy pillantást, majd lenyelte, ami a szájában volt. ,,El kell mondanod, hogy honnan szerzed ezt. Ez lehetetlen, hogy egy rámen ilyen finom legyen.”

Scott grimaszt vágva sóhajtott. ,,A koreai szupermarketből szerzem, és ez volt az utolsó csomag, ezután egy hónapig nem kapnak. Szóval köszi.”

Vincent pislogott és a tálra nézett. ,,Na basszus. Kérsz?”-kérdezte Vincent és Scott felé nyújtotta a tálat, aki egy ideig csak nézett rá, majd megrázta a fejét. Úgy tűnik  hogy Vincentnek és Scottnak teljesen más elképzeléseik voltak arról, hogy mit lehet a másik házában és mit nem.

,,Gondold át.”-mondta Vincent. ,,Hé, az a nadrág nekem?”

Scott egy pillanatra nem tudta, hogy miről beszél, aztán eszébe jutott, hogy még mindíg a kezében van a farmer. ,,Oh, ja. Igen, készülj, dobom.”-mondta Scott és odadobta Vincentnek a nadrágot. Vincent elkapta azzal a kezével, amiben Scott legjobb fém evőpálcikáit tartotta. ,,Nem feltételezem, hogy van akárhány pólód, ami jó lenne rám, ugye?”

Scott megrázta a fejét. ,,Nem, bocsi. Használhatod a fürdőszobát, ha akarod.”

,,Nem kell.”-mondta Vincent, letette a tálat és a pálcikákat és elkezdte levenni a nadrágját, pont Scott konyhájának a közepén.

Scott hirtelen nagyon érdeklődni kezdett a konyhapult egy bizonyos pontja felé. Alaposan megfigyelte a színek változását, a pigmentek csillámlását, a...

,,Oké, mostmár nézhetsz.”

Scott visszafordult Vincenthez és a szemei elkerekedtek.

Vincent ugyan átvette a nadrágját, de az ingét is levette, szóval most félmeztelenül állt a konyhában. A nadrág is kicsi volt neki, a medencecsontjai enyhén kilógtak, pont annyira, hogy Scottnak kiszáradt a torka.

Set Up | fordításOù les histoires vivent. Découvrez maintenant