Set Up | fordítás

Megtört szívvel

Az étteremigazgató, a főnök – William – az egész jelenetet látta.

Az irodája ajtajában állt, az ebédlőt nézve, mikor az eset történt.

Mindíg is volt valami Vincent és Scott között, de messze nem olyan dolgok, mint a randizás! Ők utálták egymást! Még sosem látott két embert, akik annyira gyűlölték volna egymást, mint Scott és Vincent. Attól a perctől kezdve volt mindez, amikor Vincentet felvette.

Scott olyan volt neki, mintha a fia lett volna. Ő és Scott apja együtt mentek egyetemre, egy hasonló kapcsolatban, mint Remus Lupin és James Potter.

Scott apja lett volna James.

Scott apja volt az első, aki látta azokat a fémdarabokat, amikből aztán az animatronicok készültek, nem mintha érdekelte volna őt a dolog. Túl elfoglalt volt a bulizással – és Scott anyjának teherbe ejtésével – minthogy a tanulmányaira koncentráljon. Nem úgy, mint Will, aki minden szabadidejét azzal töltötte, hogy csavarokat és különböző alkatrészeket illesztett össze, lassan megalkotva a robotokat, amik megfordultak az asztalán.

Scott apja és Will tartották a kapcsolatot. Mikor Scott megszületett, Will volt az, aki először beért a kórházba, hiába volt hajnali 3 óra. Will amolyan pótapává vált Scott számára, ha hiszed, ha nem. ,,Egy jó emberi befolyás...”-mondta Scott apja, a régi jó egyetemi évekre utalva.

Kisgyerekként Scott egyszer ráfirkált egy kampót és egy szemfedőt Will egyik tervrajzára. Will ekkor jött rá, hogy használhatná a kisfiú girbegurba vonalait a robotokhoz. Így épült meg Foxy, a kalóz róka. Foxy mindíg is Scott különleges animatronic-ja volt.

De ez most egy olyan dolog volt, amire egyáltalán nem készült fel. Vagy Vincent hazudott, vagy Scott... ó Scott...

Will elindult az ebédlőben, a pihenőszoba felé, ahol Mike, Jeremy és egy csoport lány állt, mind Vincentet bámulva, aki még mindíg a terem közepén állt, egy furcsa érzelem-keverékkel az arcán, amelynek az egyik fele úgy nézett ki, mintha büszke lenne magára. Ki tudja mi volt a másik fele.

,,Michael!”-hívta Mike-ot a főnök-,,Gyere ide. Most.”

Mike kivált a csoportból és odasietett Will-hez. ,,Igen, főnök?”

,,Ez igaz?”-kérdezte Will, lehalkítva a hangját, hogy csak Mike hallja.

,,Uh”-bólogatott Mike-,,Igen. Igen, azt hiszem.”

Will is bólintott, majd hosszan sóhajtott egyet.

Scott, az anyja, és az apja segítették őt keresztül az 5 eltűnt gyerek esetén. Ha ők akkor nem hívják el magukhoz, akkor őt már komoly szuicit hajlamok kísértenék...

...és most ez volt a visszatérítés ideje.

Ellépett Mike-tól, a folyosó felé véve az irányt, ami felé Scott elrohant. Menet közben hallgatózott, hátha hall valami hangot Scott-tól, de nem hallott semmit. Folytatta az útját az iroda felé, arra számítva, hogy Scott oda menekült, de az iroda üres volt. Abban biztos volt, hogy erre jött, tehát itt kell lennie valahol. Bár bármikor el is hagyhatta volna az épületet, de Will érezte, hogy Scott sosem tenne ilyet. Nem, nem, Will már pontosan tudta, hogy hol találja Scottot.

Will elindult visszafele a folyosón, de körülbelül félúton megállt. Átkozta magát, amiért ő sosem találta meg a rejtett ajtó bejáratát, ami nem volt több, csak egy picuri bemélyedés a falban. Csak egyetlen személyzeti tag volt, akinek mindíg sikerült megtalálni a bejáratot, kudarc nélkül, de ő pont a fal másik oldalán volt.