Set Up | fordítás

Őrangyal... vagy lehet, hogy démon.

Vincent megkerülte Scottot, és belelépett a tócsába. Cipője tocsogva haladt a vérben.

David még mindíg élt. De már alig. Szaggatott lélegzetvételek hallatszódtak. Nem tudott beszélni, és nem volt ereje sikítani.

Az arca néhány része látszott a Spring Bonnie maszkon keresztül. Biztos magára tette, de nem volt elég óvatos. Nem biztosította a rugózárakat. A fiú szemei kezdtek elfehéredni, az élet utolsó szikrái kezdték elhagyni. Vincent leguggolt mellé, és kezeit a maszkra téve készült levenni a fiú fejéről.

,,Ne.”

Vincent hátra nézett Scottra. Úgy nézett ki, mint aki küzd a hányinger ellen.

,,Scott, a rugózárak még mindíg be vannak csapódva. Egyszerűbb most leszedni, mint-’’

,,Ne.”-mondta Scott újra. ,,Kérlek. Kérlek ne. É-én nem tudom... nem akarom látni. Nem bírom látni...”

Vincent tudta, hogy miért mondja. David teste még mindíg ép volt, mintha még mindíg élne, de a maszk alatt teli volt lyukakkal, vágásokkal és fémrudakkal, amik áthatoltak a bőrön, a húson és a csonton. Egy fémből és emberi húsból álló massza.

Vincent felemelte a kezeit. Beteges fantáziálgatással nézte, ahogy a vér lecsorog a karján. Hallotta, hogy Scott mögötte eldől, hátrafele landolva a padlón. Tényleg nem volt a vér rajongója.

,,Nem tart sokáig, még valaki megtalál minket itt.”-mondta halkan Vincent-,,Tudod hívni a mentőket?”

Scott kinyitotta a száját, de csak nyögni tudott. Felült és kivette a zsebéből a mobilját. Ahogy Scott hívta a mentőt és elmagyarázta a helyzetüket, hullámzó és meg-megakadó hangon, Vincent még mindíg a tócsában guggolt és az ujjait húzogatva a vérben engedte, hogy az végig csorogjon rajta.

Ahogy Scott befejezte a hívást és felállt, egy kellemetlen érzés telepedett a szobára. A maszk alól egy bugyborékoló hörgést lehetett hallani, majd minden elcsendesedett, és a helyiségben eluralkodott valami hideg és nehéz. Vincent és Scott egyszerre érezték, és nem kellett semmit mondaniuk; mindketten tudták, hogy ez mi ez. A halál szállt be közéjük.

Vincent visszanézett a fiúra, és egy pillanatra még látta is, ahogy egy fekete, vékony csontváz végig húzza az ujjait a fiún, egészen a fejéig. Nem olyan volt, mint azt mindenhol látni lehetett, hogy egy fekete, köpönyeges alak egy kaszával, csak egy alig észrevehető, fekete köd-teremtmény. Egy figura, meghatározhatatlan vonásokkal és rothadással, félelemmel körülvéve, de mégis volt benne valami gyönyörű, valami méltóság, ahogy elrabolta a fiú lelkét.

,,Gyerünk.”-mondta Scottnak-,,Menjünk innen, mielőtt megérkeznek a mentősök. Nem akarom, hogy itt elkapjanak.”

Scott nyögött egyet. Vincent, mivel látta, hogy Scott lábai még mindíg instabilak, közelebb húzta és a jobb kezét átfűzte a vállai alatt úgy segítve őt a mozgásban, mint valami bábot.

Így indultak el a bejárat felé, egymásba kapaszkodva és csöndes gondolkodásba merülve.

Mike a bejáratnál állt, minthogy oda volt beosztva egész napra. Először nem tulajdonított semmilyen szerepet a véritatta ruháiknak, mert azt hitte, hogy festék vagy olaj vagy valami más. Elvette a kezeit az ablakpárkányról és a lábaira helyezte a súlyát. Grimaszolva nevetett.

,,Óóó, nézzenek oda! Vincent hogy összehangolódott az ő kis barátjával! Mi történt Scott, valaki megdobált pizzával?”

Vincent valami újat érzett, valami új érzelmet, ami egyre csak nőtt benne. Acsarkodva esett Mike-nak. ,,Én épp gondját viselem, Mike. Ez nem jelenti azt, hogy együtt vagyunk! Ha nem vetted volna észre, ez vér a ruháinkon. Menj, nézz be a hátsó szobába.”-mondta.

Igaz, hogy eddig nem ez volt az első alkalom, hogy arra gondolt, hogy Scott teljesen hozzábújik, minden súlyával rá nehezkedve és olyan szorosan magához ölelve, amilyen szorosan csak tud, de most ez nem számított. Ez nem egy barátságos ’bújás’ volt.

Scott keresett valakit, aki megvédi, és gondját viseli, vagy Vincentet, vagy Mike-ot, vagy akárkit ebben a pizzériában, de ez ebben az esetben mindegy volt. Vincent egy csöndes támogató volt, aki mostantól kezdve mindíg ő lesz.

Mike lassan felfogta, és rémülten nézett Vincentre és Scottra. ,,Ne újra. Ó kérlek istenem, ne történjen meg újra!”

Kicsivel később Vincent (még mindíg segítve Scottot) kilépett az étterem főbejáratán. Félig cipelve segítette a háza irányába.

Félúton Scott úgy érezte, hogy már tud rendesen járni, ezért Vincent elengedte, de azért még átkarolták egymást, hogy Scott nehogy elessen.

Elérték Scott házát. Scott bement, Vincent pedig egy kis ideig az ajtónak támaszkodva állt, mielőtt követte. Scottot a hálószobájában találta. Az ágyon ült és az ablakon bámult kifele, szemeiben fehér ürességgel.

,,Jól vagy...?”-kérdezte Vincent, és leült az ágy végébe. Scott megrázta a fejét, és úgy, mintha csak most vette volna észre, hogy ott van, Vincentre nézett.

,,Persze, persze hogy nem vagy jól...”-mondta Vincent-,,Bocsi.”

,,Az én hibám.”-mondta Scott-,,Azelőtt bent voltam a szobában. Nyitva hagytam az ajtót. Biztosan észrevette, és meg akarta szerezni a maszkot... Az én hibám!”

Vincent nehezen sóhajtott egyet, aztán Scott mellé ült és közelebb húzta magához.

,,Nem a te hibád.”-vigasztalta Vincent. ,,Az én hibám. Én ültettem el a gondolatot a fejében, és én adtam oda neki a tabletet. De játszani a ki-a-hibás játékot nem fog semmin sem segíteni.”

Scott Vincenthez bújt, és Vincent megint érezte azt az érzést- meg kellett védenie Scottot. Ez most nem a fizikai kapcsolatról szólt, hanem valami egészen másról, valami sokkal mélyebbre futóról. Vincent Scott közé fonta a karjait, szorosan magához ölelve őt.

,,Köszönöm, hogy kiálltál értem Mike előtt.”-mondta Scott, miután eldöntötte, hogy ejti a David halálával kapcsolatos témát.

,,Semmiség, Scott.”-mondta Vincent. ,,És egyébként még mindíg tartom a szavam ahhoz, amit mondtam. Nem... nem kell aggódnod, hogy beszélj velem... beszélj velem bármiről. Nem fogok... Tekints így ránk. Mint egy munkatárs, aki segít a másikon. Ez minden, amik vagyunk, amég nem mondasz mást.”

,,Köszönöm.”-suttogta Scott és még jobban Vincent testéhez simult.

Vincent mosolygott egy kicsit. Volt valami teljesen kényelmes ebben az egészben. Tudta, hogy egy kicsit önző dolog tőle, hogy kiélvezi, hogy Scott ilyen közel van hozzá azok után, ami történt. Tudta, hogy Scott most nem gondol arra, hogy milyen közel is van Vincenthez. Tudta, hogy ez most teljesen arról szól, hogy Scottnak kell valaki, akire támaszkodhat, de mégsem tudta megállni, hogy ne fusson végig a testén egy kis bizsergés, ahogy Scott még közelebb bújt.