Set Up | fordítás

Mike, a szerelemközvetítő

Vincent teljes sebességgel rohant az irodához, cipőtalpán végigcsúszva az utolsó pár, csúszós csempén.  Mike aludt, pont úgy, ahogy Vincent elképzelte – lábak az asztalon, sapka a szemébe csúszva, és úgy horkolva, hogy szinte remegtek a falak.

Vincent megragadta a szék háttámláját és kirántotta Mike alól.

„H-hé!”-kiáltott fel Mike, ahogy a szék hirtelen eltűnt alóla, hátraborult, ő meg a földre zuhant. „Áú!”

„Mike.”-szólalt meg Vincent-„El kell mondanod valamit.”

Mike morgott, ahogy felvakarta magát a földről, hogy az arca ne érintkezzen a nem egészen... tiszta padlóval. Egyik kezével az arcát fogta, miközben mormogva reagált. „Beszéljünk az udvariatlan felébresztési módokról.”

„Scott komolyan mondja?”-kérdezte Vincent, ügyet se vetve Mike szenvedésére.

„Mi van? Scott...?”-Mike megmasszírozta a halántékát. „Berontasz az irodába, kirántod alólam a széket, felébresztesz, csak hogy megkérdezz valamit a szerelmedről?”

„Pontosan.”-válaszolt Vincent hidegen.

Mike elvette a kezét a fejétől, majd összefonta a karjait a mellkasa előtt. „Rendben. Kérdezz.”

„Meg akar viccelni? Azt mondta, hogy nincs túl rajtam. Ez is egy újabb beteg viccetek, vagy mi?”-Vincent keményen Mike szemeibe nézett,
hátha azok elárulnak valamit.

„Oh.”-bólintott Mike-„Szóval erről van szó! Nem, nem viccel. Tegnap este szakítottunk.”

„Szakítottatok!? Scott elérhető!?”-Vincent szemei elkerekedtek. „Nem viccel? Nem viccel!?”-Vincent fel-alá kezdett járkálni a két ajtó között. „Kezdeményeznem kellene? Pontosabban... miért ne kezdeményezhetnék! Gondolod, hogy eljönne velem egy randira, ha megkérdezném?”

„Hé, hé, lassíts, cowboy!”-tette Mike a kezeit maga elé, gesztikulálva. „Elég érthetővé tette nekem, hogy nem akar veled egy kapcsolatot.”

Vincent megakadt két pislogás között. „Nem akar- de miért?”

„Mert attól fél, hogy megint bántani fogod.”-válaszolt Mike csendesen.

Vincent még mindíg mereven nézte Mike-ot, majd, mint egy rongybaba, hagyta leesni a kezeit maga mellé. „Oh.”

Mike együttérzően nézett rá, majd játékosan beleboxolt a karjába. „Hé, ha ez nem is sok, de... Scott eléggé romantikus alkat. Ez az előnyödre válhat. Csak gyere el a karácsonyi bulinkra, és bizonyítsd be neki, hogy nem fogod újra megtenni. Ugye eljössz?”

„Mikor is lesz pontosan?”-kérdezte Vincent érdeklődve.

„Következő szombaton.”-felelte Mike. „Találkozunk ott, ugye?”

„Ohohó!”-vigyorgott Vincent-„Az tuti, hogy ott leszek.”

„Ez az a bosszantó, elviselhetetlen Vincent, akit ismerek!”-vigyorodott el Mike is. „De legközelebb egyszerűen rázz meg, ha fel akarsz kelteni.”

„Nem ígérek semmit.”-Vincent vigyora még szélesebb lett, ahogy elhagyta a kis szobát.

A folyosón végigmenve meglátta Scottot a szoba közepén, keresve valakit – nagy valószínűséggel pont őt.

Vincent mögé osont, majd egyik kezét átfűzte Scott válla felett, átkarolva. Állát a vállára tette, és mézesmázos hangon megszólalt: „Keresel valakit?~”

Scott meglepettségében hátraperdült, majd rá se hederítve a teremben örömükben sikítozó lányokra, leszedte magáról Vincent kezét. „Vincent. Pontosan erről akartam veled beszélni.”

Vincent érdeklődve megdöntötte a fejét. „Hogy érted?”

„Nos, én... tudom... vagyis, ha igaz az, amit ezek a tinik állítanak, akkor tudom, hogy... mit érzel irántam...”-Scott felpillantott Vincentre, mintegy megerősítés kéréseként, majd folytatta-„De... nem állok most készen egy kapcsolatra...”

„Nem akarsz randizni velem.”-javította ki Vincent-„Tudom.”

Scott megvakarta a tarkóját és egy félmosollyal nézett Vincentre. „Szóval... le tudnál állni a folyamatos flörtölésről? Csak egy kicsit.”

Vincent könyörögve nézett Scottra. „Csak egy kicsi flört?”

Scott megforgatta a szemeit, de mosolygott. „Rendben, kicsi flört. De csak ha muszály.”

„Nekem teljesen oké, szépfiú.”-vigyorgott Vincent. „Ne aggódj, teljesen tiszteletben tartom, hogy most egy kicsit... félsz miattam. De megígérem, hogy le fogom dönteni ezt az érzést benned, Scott. Ahogy csak tudok, igyekezni fogok.”

Scott mosolya fülig ért, ráadásul el is pirult egy kicsit. Egy percig úgy nézett ki, mint aki megöleli Vincentet, de aztán...

„Uhh... n-nekem most mennem kell valahova...”-mondta Scott sietve.

Vincent alig pislogott párat, értetlenkedve, de Scott máris elment.

---

Később aznap, Mike-nak akadt még egy látogatója.

„Mike, beszélnünk kell.”

Mike sóhajtott, lehunyva a szemeit. És azt mondják, a lányok bonyolultak. „Igen, Scott, miről?”

Scott becsukta maga után az iroda ajtaját, majd olyan közel ment Mike-hoz, hogy hallja, amit suttog – mintha félt volna, hogy valaki meghallja.

,,Azt mondtad, ez segíteni fog. Újra közel kerülök hozzá, jobban megismerem. Azt mondtad, hogy ez segít. Szóval mit tettem? Figyelmen kívül hagytam minden gátlásomat, és elmondtam neki mindent. De ettől csak rosszabbodott!”

„Mi lett rosszabb?”-kérdezte Mike.

Scott bosszúsan nézett rá. „Minden alkalommal, mikor meglátom, arról álmodozok, hogy felvesz és elvisz valahova, ahol örökké együtt élhetünk.”

„Oh.”-tűnődött Mike. „Szóval ez a helyzet.”

Scott felmordult, kezeivel a hajába markolt. „Ez olyan nehéééééz...”

Mike kuncogott. Egy olyan mosoly áradt szét az arcán, ami nagyon nem tetszett Scottnak. „Tudom, Scott. De azt hiszem, az lenne mégis a legjobb – legalábbis abból következtetve, amiket elmondtál – ha... nos... ha adnál neki még egy esélyt.”

Scott szarkazmussal teli hangon nevetett. „Ja, hogyne. Az első éjszaka után, amit együtt töltöttünk, egy cetlivel az ágyamon fogok felébredni, rajta ezzel: ’Jó volt, több szerencsét a következő alkalommal’. De tényleg. Azon a napon, amikor Vincent azért fog szeretni, aki vagyok, ott helyben és abban a pillanatban hozzá megyek.”

„Én nem tennék ilyen ígéretet a helyedben.”-vigyorgott Mike.

Scott fújtatott egyet. „Tökmindegy.”

Mike a fejét rázva nevetett.

„Most mi van?”-kérdezte Scott.

„Csak... érdekes. A mai nap te is és Vincent is megkerestetek... nagyon hasonló ügyben. Lassan úgy érzem magam, mint egy szerelemközvetítő.”

Scott szemei elkerekedtek. „Vincent? Megkeresett téged? Hogy rólam kérdezzen? Pontosan miről!?”

Mike csak vigyorgott, mutatóujját a szájához téve. „Bocs. Titoktartás.”

Scott sóhajtott egyet. „Ajj! Gyerünk már, az exed vagyok! Légysziiiii?~”

Mike felvonta az egyik szemöldökét. „Jó, de ha így teszek, igazságosnak kell lennem. Neki is el kell mondanom, amit te mondtál... mit is? ’Arról álmodozok, hogy felvesz, és elvisz valahova, ahol örökké együtt élhetünk’?”

Scott levegő után kapott. „Ó, ó, ó, ó. Ki se kellett volna nyitni a szám.”

Mike újra kuncogni kezdett. „Valószínűleg nem.”