Set Up | fordítás

Féltékennyé teszem a pasim.

Vincent nem bírta tovább bent tartani a nevetést. „Oh istenem!” Egy hatalmas mosoly terült szét az arcán, és hagyta, hogy a nevetés egész testében rázza. ,,Scott, egészen pontosan és teljesen őszintén mennyire emlékszel a tegnap estéből?”

,,Öh... n-nem sokra...”-válaszolt Scott, miközben szemei a röhögő Vincent és a teljesen megzavarodott Mike között.

,,Ó, kedvesem, hát erre céloztál, mikor azt kérdezted, hogy ’Milyen volt’...”-Vincent mosolya megint a füléig ért. ,,Ooooh Scotty...~”

,,Mi van?”-kérdezte Scott, aki abban a percben realizálta, hogy egy jó nagy darab hiányzik a puzzle-ből.

,,Valószínűleg nem feküdtetek le.”-mondta Mike-„Pont előtte szakítottalak félbe titeket.”

,,Elég közel voltunk hozzá.”-mondta Vincent, félig beismerően, félig bosszúsan megforgatta a szemét. „Ahogy rám akaszkodtál, már azon gondolkodtam, hogy leszarom az egészet és ott helyben megteszem~”

Scott feszülten nézett és érezte, ahogy elpirul Vincent kommentjének hála.

Mike szúrósan nézett Vincentre, majd egy sóhajjal Scott felé fordult. ,,Úgy tűnik, valaki megosztja azokat a fantáziálgatásokat, amiket nem kellene. Tehát az ő álláspontja szerint te megpróbáltad megcsókolni és elkezdtél bízni benne. Én akkor avatkoztam közbe, mikor ő pont el akart tolni téged. Nekem nem úgy tűnt. Verekedésbe keveredtünk. Ő előhúzott egy cseszett kést és megpróbálta elvágni a torkom, de helyette te lettél megvágva. Megláttad a vért és elájultál. Ki lettünk dobva a bárból verekedésért. Te is. Mikor magadhoz tértél, megláttad az arcodon és a kezeiden csöpögő vért és feladtad – úgyértem újra elájultál. Mikor ideértünk, le kellett vetkőztetni, mert a ruhád tiszta mocsok volt.”

,,És mielőtt bármit is kérdezel”-mondta Vincent-„Nem, nem én voltam, aki levette a ruháidat. Mike volt, holott megjegyeztem, akkor is, hogy én egy teljesen megértő és tiszteletteljes ember vagyok, nem csinálnék semmi ártót. A nézésben nincs semmi ártó...”

Mike megint megforgatta a szemeit. ,,Bárhogy is, én még mindíg rajta fogom tartani a szemem Vincenten. Te meg, Scott, öltözz föl és találkozunk a konyhában.”

,,Uhh... rendben.”-válaszolt Scott, majd felemelte az egyik kezét, végigsimítva a sebhelyen, amelyik a bal arcán húzódott. Hmm, elveszíthettem volna az egyik szemem.

Most, hogy egyedül volt a helyiségben, levette magáról a takarót és felállt. Kicsit kínosan érezte magát, hogy Mike vetkőztette le. A szekrény elé állva gyorsan felhúzott egy alsónadrágot, egy pólót meg egy nadrágot. Nem nagyon nézte, hogy mit vesz fel. A gondolatai még mindíg lassúak voltak, és leginkább a klasszikus, ír filmekbeli bulikra emlékeztettek, amelyben mindenki holtrészeg, mindenki táncol  és az emberek együtt verik szét a berendezést.

Halkan mormogva és eltűrve egy kósza tincset a szeméből kinyitotta az ajtót és elindult a konyha felé, talpaival halk dübbenéseket keltve a padlón.

Vincent és Mike az asztalnál ültek. Vincent még mindíg a fejét fogta, mint egy mániákus. ,,Szép alsónadrág, tigris.”-mondta kuncogva.

Scott lenézett magára, majd egy halk kiáltás kíséretében felhúzta a nadrágját, ami eléggé lecsúszott a csípőjén.

,,Hogy van a másnaposságod?”-kérdezte Mike. ,,Szereztem pár Panadolt, ha kellene.”-mutatott az asztalra, ahol pár szem tabletta pihent.

Scott köszönetképp bólintott, majd elvette a tablettákat és a szájába tette. Felkapta a legközelebbi folyadékot, ami a keze közelébe
került – Vincent teáját  - és ledöntötte a torkán.

„Ew”-mondta Vincent-„Guszta.”

Scott letette az italt és rávigyorgott. ,,Ja, mintha téged annyira zavarna, hogy benne van a nyálam abban az izében.”

Mike elnevette magát. „Szép volt.”

,,Asszem”-kezdte Scott, és leült a legközelebbi székre, fejét az asztalon és a kezein pihentetve-„egy hétig tudnék aludni egyfolytában.”

„Ne tedd”-mondta Vincent-„Nekem kell majd helyetted is bent lenni.”

Scott átnézett az asztalon Vincent felé, majd rámosolygott. ,,Tudod, ha nem is emlékszem sokra a tegnap estéből, biztos vagyok benne, hogy jól éreztem magam.”

Vincent is mosolygott. ,,Hát, én meg biztos vagyok benne, hogy sokkal jobban érezted volna magad, ha hagytam volna...”

Scott halkan kuncogott, majd sóhajtott egyet és összefonta a tekintetét vele. Vincent elkapta a tekintetét, és azonnal érezni kezdte a már ismerős, sötét, frusztráló érzést, ami a gyomrából tört felfele.

Mike szemei Scott és Vincent között jártak, oda és vissza. Úgy döntött, nem zavarja meg a pillanatot.

Vincent is letette a kezeit az asztalra és rátette a fejét, így egy szemmagasságba került Scottal. ,,Ez azt jelenti, hogy újra minden rendben köztünk?”

Scott mosolya eltűnt. Egy percre el is felejtette azt a sok fájdalmat, amit Vincent okozott neki. ,,Én... nem tudom... Nem hiszem, hogy készen állok rá, hogy újra b-bízzak benned.”

Vincent csalódottnak látszott, de nem meglepettnek. ,,Ok.”

Scott lehajtotta a fejét és becsukta a szemeit, a fejfájásáról mormogva valamit. Őszintén szólva, most nem is a másnapossága volt az, ami fejfájást okozott neki. Be kellene fejeznie a gondolkozást azon a módon, ahogy azt eddig tette. Túl volt Vincenten. Nem kedvelte már úgy, ahogy azelőtt, és soha többé nem fogja. Egy aranyos, feltételek nélküli szerelem volt – amég tartott. De már nincs. Már nem volt beleesve többet!

„Tudod”-kezdte Vincent, mintha a gondolataiban olvasott volna. „Ahogy viselkedtél velem... az... gondolod, hogy... van még annak esélye... hogy... te és én... újra ’mi’ legyünk?”-a végén nagy levegőt vett.

„Nincs olyan, hogy ’mi’.”-mondta Scott és felemelte a fejét. „Soha nem is volt, és soha nem is lesz.”

Vincent az alsó ajkába harapott, és szinte hallani lehetett, ahogy gondolkozik. ,,És mi lenne ha barátok lennénk extrákkal? Tudod, egyszer egy életben...”

Scott nevetett. ,,Nem. Nem fog megtörténni.”

,,Értem.”-mondta Vincent, halkabb hangon. ,,Akkor csak álmodoztam. Végül is, azt lehet.”

,,Jah...”-mondta Scott. Belül hatalmas veszteséget érzett és hirtelen küzdenie kellett, hogy ne sírjon. Lehetett volna olyan, hogy ’mi’.

A hangulat kezdett súlyosbodni. Mike észrevette, és azonnal megszólalt. „Nos, szerintem nekem és Vincentnek el kellene indulnunk...”

,,Ó igen”-mondta Scott és felállt a székről, miközben a gondolatai egész máshol jártak. Túl vagyok rajta, túl vagyok rajta, túl vagyok rajta,
túl vagyok rajta! „Kikísérlek benneteket.”

Mindannyian az ajtó felé tartottak. Vincent ment ki először, leugorva a harmadik lépcsőfokról. „Köszönöm, hogy itt maradhattam éjszakára, és... bocsánatot kérek mindenért, Scott.”

Nem vagyok túl rajta! Nem vagyok túl rajta! „Nincs mit, Vince.”

,,Én is köszönöm.”-mondta Mike-,,És bocs az egész melegbár-incidens miatt.”

Túl vagyok rajta és be is tudom bizonyítani! „Semmi baj, Mike. Minden a legnagyobb rendben. És én meg köszönök... mindent.”

És még mielőtt bármit is végiggondolt volna, előrehajolt és szájon csókolta Mike-ot.

[E.V.: :3 :3 :3]