Set Up | fordítás

Mike lelkiismerete

[E.V.: Azt hiszem, ez volt a legesleghosszabb fejezet... egész délelőtt ezzel foglalkoztam, de végre kééész!!!]
                                                                     !!! NSFW warning!!!

--○--

Scott mosolyogva nézte Mike-ot. „Szóval, szeretnél elmenni még egy randira?”

„Persze!”-vágta rá Mike-„Élveztem az előzőt.”

Nem mintha az előző randijuk olyan lett volna, mint az álomrandi...

„Szóval”-kezdte Scott, miközben Mike mellett sétált, lazán összekulcsolva az ujjaikat-„Hova akarsz menni?”

Mike csendesen felkuncogott. „Fogalmam sincs. Mondjuk valami egyszerű helyre. Burger King?”

Scott nevetett. „Burger King? Nem egy tipikus, romantikus, randizós hely.”

„Lehet, hogy nem”-válaszolt Mike-„De jó lesz.”

„Ööh...”-Scott pislogott párat. „Komolyan? Végül is... ok. Menjünk a Burger Kingbe.”

Mike a kajáldás részleghez vezette Scottot a bevásárlóközpontban. Péntek volt. Két nap telt el azóta, hogy Scott elfogadta Mike ajánlatát, hogy legyen a fiúja.

Scott hümmögött, megszorítva Mike kezét. „Boldog vagyok, hogy itt lehetek veled~”

Mike visszamosolygott rá. „Én is örülök, hogy itt vagyok.”

Gyorsan bementek az üzletbe, megbeszélve, hogy Mike rendel Scottnak is, majd a pulthoz álltak.

„Jónapot, üdv a Burger Kingnél, mit hozhatok?”-kérdezte a pult mögött álló hölgy, alaposan végigmérve őket kék szemeivel és a jó vastag sminken keresztül.

„Öh...”-Mike is végigmérte a kasszást. A szemei megakadtak egy bizonyos ponton – pontosabban két, elég nagy bizonyos ponton. Na igen, ez már sokkal inkább az esete volt. „Két hamburgert és pepsit kérek.” Heh, és lehet, hogy egy kis pipi-menüt is, ha érted, mire gondolok...

„A rendelési száma a 127-es. Kérem, uram, fejezze be a bámulást, vagy kénytelen leszek hívni a biztonsági szolgálatot.”

Mike idiótán vigyorgott. „Khmm, nagyon sajnálom, elnézést. 127-es. Értem, köszönöm.” Azzal megfordult és leült egy asztalhoz, Scottal szemben.

Scott még mindíg vidáman nézett rá. „Szóval, miről akarunk beszélgetni? Úgyértem, már eleve nagyon sokat tudunk egymásról...”

„Uhmm...”-Mike ásított egyet-„Láttad tegnap este a meccset?”

Scott mosolya hullámzott, majd megköszörülte a torkát. „Nem... nem nagyon nézek sportot...”

Mike tudta, hogy mire céloz. Scott egy reménytelenül reménytelen romantikus alkat volt. Az ő típusa a kedves flörtölés, a hosszú, mély beszélgetések és az elegáns éttermek voltak. Tehát, Scott sokkal inkább jobban érezné magát Vincent mellett. Ha már Vincentre került a szó... Mike tudta, hogy ez nem egy komoly kapcsolat. Mike csak Scott ’pótfiúja’ volt. Ezért is gondolta, hogy ha megkéri, hogy legyen a barátja, akkor elijeszti, de Scott simán belement egy mosolyt követően – és most itt vannak, a második randijukon.

„Ezzel az alkalommal”-kezdte Scott, nyilvánvalóan ő is a múltkori Burger Kinges esetből kiindulva-„Mi lenne, ha egyszerűen csak hazamennénk és pihennénk nálam?”