Set Up | fordítás

Terhelő bizonyíték

Vincent sóhajtott egyet, ahogy beért az étterembe. Ledobta a táskáját és már ment is a posztjára. Semmi kedve nem volt megint végignézni Scott és Mike nyáladzását. A múlt héten ez a dolog egyre rosszabb és rosszabb lett, és Vincent hiába próbálta meg figyelmen kívül hagyni őket.
Scottot az elmúlt 4 vagy 5 napban kerülte – főleg a pihenőszobában történt incidens után. Nem akarta, hogy Scott leordítsa a fejét, vagy valami még rosszabb, de ami a fő ok: Vincent nem akarta, hogy Scott emlékeztesse, milyen is volt az a pár perc, amég semmi baja nem volt az érintéssel.

Vincent mentálisan felpofozta magát. Úgy viselkedsz, mint valami szerelmes tinilány! Fogd a segged és lépj túl rajta végre!

Megpróbálta elterelni a gondolatait a munkatársáról, és inkább a munkájára koncentrálni.

Hallotta, ahogy kinyílik az ajtó. Scott lépett be rajta, letette a táskáját Vincent táskája mellé, majd körülnézett.

Vincent elfordult pár kölyök irányába, akik sajtos pizzával dobálóztak a terem két végéből, nevetve és visítozva. Miért kellett a Freddy Fazbears’-nak mindent megengedni?

---

A falnak dőlve nézte a gyerekeket, megbizonyosodva, hogy minden biztonságos. Aznap Mike volt a kameráknál. Vincent el tudta képzelni, ahogy asztalra feltett lábakkal, arcba húzott sapkával húzza a lóbőrt. A hangosbemondókban hirtelen egy halk csengőszó hangzott fel, jelezve az alkalmazottaknak, hogy ebédszünet van. Fritz vette át a helyét, még Vincent szinte futólépesben indult el a pihenőszoba – vagy másnéven az alkalmazottak ebédlője felé. Vincent kinyitotta a szoba ajtaját, és azonnal befeszült. Scott ült a teremben, az ebédjét piszkálgatva.

„Oh, szia Vin.”-köszönt Scott, felnézve a szendvicséből.

„Sz-szia.”-nézett körül Vincent-„Van valaki más is itt, vagy...”

„Nincs.”-válaszolt Scott. „Úgy látszik, csak te és én vagyunk... megint.”

„Oh.”-Vincent a konyhapulthoz ment és kinyitotta a hűtőt, kiemelve belőle egy tál pirított rizst. „Őszintén, ki hozott pirított rizst munkába?”

Scott némán kuncogott. „Nem tudom. Én szeretem a pirított rizst.”

„Ja, nehogy félreérts”-mondta Vincent, betéve a tálat a mikróba-„A pirított rizs fantasztikus, csak... nem épp az a kaja, amit a hűtőben találsz itt.”

Scott bólogatott, majd visszatért a szendvicséhez, amég Vincent arra várt, hogy végezzen a mikró. Kivéve a meleg tálat a fehér masinából, Vincent elvett egy kanalat, majd leült az egyik fémvázas székre, Scott mellett. „Szóval... hallottál valami jó számot mostanában?”

Scott pislogott. „Igazából... nem. Mióta én és Mike járunk, nem nagyon volt időm magamra.”

Vincent a nyelvére tette a kanalat, majd lenyomta, öklendező hangot hallatva. „Szerencsés seggfej.”

„Hogy mi?”-vonta fel a szemöldökét Scott.

„Semmi, semmi.”-vigyorodott el Vincent, majd hátradőlt a székében, ám hirtelen megakadt a szeme valamin. „Jézus. Isten.”

„Mi van?”-kérdezte Scott ártatlanul, megdöntve a fejét és kedvesen nézve.

Vincent hideg szemekkel előre dőlt, megragadta Scott gallérját és eltűrte az inget a nyakáról. „Ezt hol szerezted?”

„Mit?”-tette a kezét a nyakához Scott-„Ja, hogy ezt a zúzódást.”

„Kijavítanálak: ezt a kiszívásnyomot.”-Vincent tudta, hogy nem kellene felhúznia magát emiatt. Scott és Mike együtt voltak. Számítani lehetett rá, hogy előbb-utóbb megtörténik, de... „Hol szerezted?”

„Uhh...”-Scott elpirult-„Mike... megtanított nekem egy leckét.”

Vincent szemei elkerekedtek. „Egy mit?” Az agyában hirtelen ezernyi lehetőség vetődött fel, különböző... jelenetekről. „Mégis milyen leckét!?”

„N-nem fontos...”-Scott hirtelen nagyon ideges lett valami miatt. Udvariasan eltolta Vincent kezét a nyakától.

Vincent leállt, gondolkozott. Scottot nagyon zavarta valami. Vincent agya most más úton indult el. Mike biztosan nem bántotta sehogy....?

„Scott... el kell mondanod. Mi történt?”

„Ez- Én- Semmi közöd hozzá!”-állt fel hirtelen Scott, agresszíven védekezve.

„Scott...”-Vincent is felállt, Scott felé magasodva. „Milyen leckét tanított meg neked Mike?”

Scott elhátrált tőle, falnak vetett háttal végezve. „N-nem mondhatom e-el...”-mondta egy lélegzetvétellel. Szemében riadtság tükröződött.

Vincent megrendülve nézett végig Scotton, majd elé lépett, elállva az útját, két kezét a két oldalára téve. „Scott. Mike... biztosan... nem csinált semmit?”

„M-mi? Nem... már mondtam... cs-csak megtanított egy leckét...”-Scott csak pillanatokra állta Vincent tekintetét.

„Milyen leckét!?”-kérdezte ellentmondást nem tűrően. Megfogta Scott két vállát. „Nézz rám, Scott. Mit tanított meg neked Mike!?”

Scott gyorsan vette a levegőt. Tekintete találkozott Vincentével. „M-megtanította, h-hogy... hogy...”-Scott orrán egy sötét rózsaszín folt jelent meg, amely az arcára is átterjedt, ahogy vett egy mély levegőt. „...Hogy nem vagyok túl rajtad.”

Vincent úgy lefagyott, mintha hirtelen szoborrá változtatták volna, ahogy a szavak lassan leestek neki. „N-nem vagy... túl... rajtam?”

Scott elkapta a tekintetét, a cipőjére nézve inkább.

Vincent elengedte Scottot és tett pár remegő lépést hátra. A fülében hallotta a szívverését. Egy fantasztikus érzés áradt szét a testében. Volt egy esélye. De még valamit érzett, amit nem tudott pontosan beazonosítani. Szégyenlősség? Várakozás? Félelem?

„Muszály lesz beszélnem Mike-al...”-mondta Vincent, majd sietve megfordult és kiment.