Set Up | fordítás

Kulcsok

A szavak úgy álltak Vincent szívébe, mintha jégből készült tőrök lettek volna.

,,Te szerelmes vagy Vincentbe, hát nincs igazam?”

Oh ne. Oh ne, oh ne. Ez nagyon rossz. Vincent tudta, hogy Scott vonzódott hozzá. Az, ahogy az érintésére reagált aznap reggel, az, ahogy beleegyezett, hogy megcsókolja azzal a pár alkalommal. Igen, vonzódott hozzá, de hogy szerelmes legyen belé?

A képzeletében megrúgta magát. Tudhatta volna! Sosem figyelt eléggé, de hogy így visszagondolt, mennyi kulcs volt! Nagyon sok...

,,,,Ó, nehogy! Te most éppen egy üdítőt akarsz hozni neki?”-kérdezte Mike-,,Vigyázz, az emberek azt fogják hinni, hogy flörtölsz vele.” Scott megforgatta a szemeit és visszaült a székére.”

,, Scott a férfi felé fordította a fejét és egy pillanatra lefagyott. Aztán, még ő maga sem tudta miért válaszolt. ,,Nem, rendben van. Bocs. Csak elég szar reggelem volt.””

,,,,Hé!”-kiáltott fel Scott és kihúzta a kezét Vincent markából-,,Nem kell körbevezetned, nem vagyok gyerek.” Vincent felvonta a szemöldökét látva a Scott arcán szétterülő, rózsaszín foltot.”

,,,,Vincent meglepetten pislogott Scott hirtelen megváltozott viszonyán iránta. Először a nassolni valók, aztán ez. Felfeküdt Scott mellé a pokrócra, oldalát a másik ember oldalának nyomva. ,,Tényleg m-muszály ilyen kö-közel lenni?”-kérdezte Scott kissé remegő hangon.”

,,,,Ja, de... mi van ha... mondjuk ha... tegyük fel, hogy... mindíg, ha ránéztél... egy másik srácra... akkor úgy érezted, mintha pillangók lennének a gyomrodban...? É-és ha... ha a közelében vagy, akkor a belsőd zselévé válik? Meg mondjuk... minden alkalommal, mikor a nevedet mondja, akkor valami felmelegít belülről...””

,,,,Úgy értem...”-sóhajtott fel Vincent-,,Láttál valakit, és... egyszerűen csak szeretted volna az ajkait a tieiden érezni? Úgy csókolni, ahogy csak tudod... miközben az ujjaidat végig húzod a haján?” A következő tíz másodpercben Scott torka kiszáradt. ,,Ja, értem... A-asszem tudom, hogy miről beszélsz...””

Vincent szíve majdnem megállt, mikor eszébe jutott a legutóbbi és egyben legzavaróbb kulcs, amit egészen hat perccel ezelőtt kiáltott szét az ebédlőben.

,,,,Tudod, hogy milyen borzalmas szeretni valakit, mikor tudod, hogy nem lesz semmi köztetek!? Hogy nem helyes, hogy szereted!? Pedig tudod, hogy nem kéne!?” Minden szava egyre agresszívebb lett, még végül az utolsó szót már gyakorlatilag ordította. ,,Tudod, hogy milyen nehéz, amikor azt tettetik, hogy ők is szeretnek téged!?””

Ó istenem!

Scott egyáltalán nem a lányokról beszélt. Scott saját magára célzott, de Vincent nem csak nem vette észre a célzást, hanem még össze is törte a szívét azzal, hogy megszegte az ígéretét és hatalmas veszteséget okozott neki. Eljátszotta a bizalmát.

Vincent hátrébb lépett a faltól. Rossz ötlet volt eljönni, ránézni Scottra. Egészen eddig biztos volt benne, hogy Scott megérdemelte a fájdalmat, amit ő okozott neki. De most érzelmek törtek fel benne, akaratlanul. Kétségbe vonás. Vincent nagyon ritkán érezte ezt, de most kétségbe vonta magát. Kétségbe vonta a cselekedetét. Kétségbe vonta a döntését.

Vincent megrázta a fejét, hogy kitisztítsa a gondolatait. Mégis miről beszél!? Az indok, amiért ezt tette, az az volt, hogy lássa ahogy Scott megsebződik. Az indok amiért eljött ide, az az volt, hogy lássa, ahogy Scott szenved. Miért nem élvezte, ahogy összetörte Scott szívét? Miért nem élvezte szadista módon, ahogy egy felnőtt miatta sír úgy, mint egy gyerek?