Set Up | fordítás

Egyszerre egy üveg sampont

Scott halkan ásított, és megdörzsölte a szemét, ahogy belépett a ebédlőbe. „Reggelt, Jer.”

„J-jóreggelt, S-scott.”-köszönt vissza Jeremy. „M-már megcsináltam m-majdnem az ö-összes e-előkészületet, d-de...”-itt Jeremy a színpadon álló animatronicok felé biccentett-„A hátsó sz-színpadi i-irányítópult m-megint elromlott. M-meg tudnád...?”

„Hát persze.”-mondta Scott, odalépdelve az animatronicok elé. Feltornászta magát a színpadra. Átfurakodva Chica és Freddy között, szembe fordult a robotokkal. Hogy is kell csinálni?

Arra emlékezett, hogy Foxy-val hogy kell, de Foxy teljesen más rendszerrel működött, mivel ő volt a legelső animatronic.

„Valaki nemes egyszerűséggel kitépte a hátsó modulukat és kettétörte.”-mormogta Scott, majd a színpad oldalához sétálva kinyitott egy kis szekrényt, ami teli volt kábelekkel és amolyan tappancs-szerűségekkel. Az animatronicoknak nem volt egy 'usb tárhelyük', ahova egyszerűen újra rá lehetett tölteni az adatokat és a mozdulatokat,  hanem mindegyik robothoz volt egy szerkezet, amibe egyesével be lehetett táplálni a mozdulatokat, amiket ez a masina aztán átküldött az animatronicoknak – amolyan Bluetooth módszerrel.

Scott először Bonnie-ét vette kézbe, majd törökülésben leült a színpadra, és elkezdte lemásolni a rettenetesen unalmas mozdulatokat. Volt egy kis útmutató füzet előtte, szóval nem kellett emlékezetből csinálnia. Egyedül az nehezítette meg (nem kicsit) a dolgát, hogy – mivel a mozdulatok egymástól teljesen függetlenek voltak – ezért egyesével kellett minden kis fordulást, emelést, satöbbit beütni. Nem lehetett csak egyszerűen kiválasztani egy mozdulatot vagy mozdulatsort, hogy azt csinálja meg.

És a ráadás. Minden alkalommal, mikor Bonnie ujjai lefogtak egy akkordot a gitárján, három különböző ujjat is meg kellett csinálni. Ötöt, ha az egész kart mozdítani kellett.

Na ez az, amiért utálok itt dolgozni. Gondolta Scott, körültekintően betáplálva a programot.

Addigra, mire Bonnie-val teljesen végzett, és majdnem befejezte Chica-t is, az étterem kinyitott. Mike, Fritz és Vincent lépett be, nyomukban az első, izgalomtól buzgó gyerekekkel.

Jeremy, a kis maximalista, épp befejezte az összes partysapka kiegyenesítését, és az összes szék betologatását.

Heh.

Ahogy a gyerekek elkezdték romba dönteni Jeremy fáradalmas munkáját – lelapítani a sapkákat, feldönteni a székeket és mindent, ami felemelhető, labdának használni; Scott hallotta, ahogy valaki megköszörüli a torkát. Felpillantva Fritzet látta meg a színpad mellett. „Khm, jóreggelt Fritz.”

„Jóreggelt, Scott. Uhm...”-kezdte Fritz a szokásos, félénk hangján-„Úgy látom, megint elromlott a hátsó panel... K-kell egy segítő kéz?”

Scott elmosolyodott, megveregetve a mellette lévő padlót. „Gyere, te kis kocka.”

Fritz hálásan vigyorgott, és felmászott a színpadra – ami nem volt egy könnyű küldetés, a plusz súly miatt. Amint feljutott, megragadta Freddy masináját és bekapcsolta.

„Kell az útmutató?”-kérdezte Scott, letéve az ő kezében lévő szerkezetet, hogy megkeresse Freddy füzetét.

„Ne törőd vele.”-mondta Fritz-„Az összes animatronicét tudom fejből.”

„Hát persze.”-mosolygott Scott, ahogy beütötte Chica utolsó négy mozdulatát. „Nos, jó munkát. Ma a Kalóz Öbölben vagyok szolgálaton.”