No Pain No Gain [BEFEJEZETT]

No Pain No Gain~ 6.rész

  Hazudnék, ha azt mondanám nem vagyok olyan, mint a többi lány és nem készülődök minimum két órát.
Fél hét van és én még mindig egy szál köntösben, vízes hajjal és smink nélkül állok a nyitott szekrényem előtt várva a csodára, hogy valami szexy cucc kirepüljön egyenesen rám. Hát várhatok
- Ezt nem hiszem el- ordítottam, aminek az lett a következménye, hogy a nőmérem rontott be ijedten az ajtón.
- Mi történt? Miért ordítozol?
- Nem tudom mit kezdjek ezzel itt és mindjárt itt van Chen is- mutattam végig magamon majd idegesen dobbantottam egyet.
- Jól van te nagy gyerek. Segítek- nevetett majd behúzott a fürdőbe.

Cirka fél óra alatt egy elviselhető külsőt adott nekem.
Fekete koktélruha, fekete cipő, kivasalt haj és füstös smink. Tökéletes.
- Nem értem miért nem így jársz minden nap suliba. Akkor nem te lennék a béna okostojás- mondtam mögöttem Sam.
- Mert nem szeretném ha ribancnak hinnének
- De most akkor miért nem számít?- értetlenkedett.
- Mert sulin kívül nekem is van magán életem és aba nem érdejel milyen férgek szólnak bele- vontam meg a vállam.
- Wow- ennyi volt a reakciója.
- Biztos jól nézek ki?- fordultam felé elbizonytalanodva.
- Gyönyörű vagy- jött a válasz, de nem Samtől.
- Hát te meg mikor jöttél?- nézten döbbentem barátomra, aki mint mindig most is kitett magáért.
Fehér csőfarmert viselt bordő ingel és fehér zakóval. Ha, nem lenne a barátom még meg is próbálnám felszedni.
- Akkor indulhatunk?- kérdeztem és lerohantam a lépcsőn.

Beszáltunk Chen kocsijába és elindultunk a város nyűzsgő utcáin. Röpke öt perc alatt meg is érkeztünk Leo házához, ami mit ne mondjak hatalmas volt.
Három emelet, hatalmas terasz és a hátsó udvaron medence.
Kopogás nélkül nyitottunk be az ajtón. Az ismerős arcoknak köszöntünk és megtámadtuk a piás asztalt.

- Mit kérsz Hercegnő?- kérdezte a 'Hercegem'.
- Tönényet
Kiöntött kettő felest amit le is húztunk.
- Táncoljunk- húztam a nappali közepére ami most tánctérnek volt használva. A tömegben megáltunk és elkezdtunk táncolni.
Átkaroltam a nyakát ő pedig átkarolta a derekamat. Teljesen hozzásimultam és elkezdtunk először dülöngélni a zene ütenére.
Néhány feles után kicsit felbátorodtam és a hol előről, hogy háttak simultam hozzá.

- Olyan vagy mint egy szexi sztriptíz táncos- suttogta már kicsit spiccesen a bókot Chen. De, hát én sem voltam jobb állapotban.
- Baj?
- Igyunk még egyet és jöhet az este legjobb része.

Több se kellett. Megragadtam a kezét és elhúztam a piákhoz. Az egy felesből kettő lett, de utána felmentünk az emeletre és kerestünk egy szabad szobát. Nehezen találtunk egyet.
Már az ajtóban csókcsatában kezdtünk. Chen belökött az ajtón majd egyből az ágyra.
Éreztem, hogy eddigi legjobb együtt töltött esténkben lesz részem.
                          ***
Másnap reggel Chen karjaiban ébredtem és szerencsére fejfájás nélkül.
Az óra reggel öt órát mutatott és ma suli van.
Elkezdten felkelteni Chent.
- Na, mi az? Még egy menetet akarsz?- kérdezte pimasz mosollyal az arcán.
- Hát persze, de most el kell kezdenünk készülődni ha be akarunk érni

Így hát össze szedtük a tegnap szétdobált cuccainkat és indultunk haza. Az út csendben telt. Mind a ketten bele voltunk merülve a saját gondolatainkba. Nem hoztuk fel az este történteket. Jó volt és kész.

- Akkor a suliban- mondtam és kipattantam az autóból. Nem néztem utána míg ki nem fordul az utcából mert szorított az idő. Így is teljesen másnapos fejem volt és nem fogok beérni első órára.

Villám gyorsasággal lezuhanyoztam, felrángattam magamra az első ruhát ami a kezembe akadt, megmostam a fogam és már rohantam is a suliba.
8:15...
Hurrá negyed  órát késtem. Lehajtott fejjel mentem a teremhez. Imádkoztam, hogy valami engedéken, tanár legyen bent.
Az imám meghallgattatott mert a teremben éppen a rajz tanár ülz az asztalnál az osztály pedig valami romantikus filmet nézhetett.
- Elnézést tanár úr a késésért- derékszögben illedelmesen meghajoltam.
Csak egy intéssel a helyemre küldött. Még elkaptam YoonGi rosszaló tekintetét. Halványan rámosolyogtam, de nem viszonoztam. Tényleg teljesen más. Fáj? Nagyon, de nem mutatom, mert nekem nem tetszik YoonGi és soha nem is fog. Leültem a helyemre, de a fejemet a padra hajtottam. Muszáj, volt aludnom különben nagyon morcos tudok lenni.
Sikeresen átaludtam az órát, de a csengő úgy döntött kibasz velem és olyan hangosan kezd el csengetni, hogy én sikeresen leesek a székemről. Kurva jó.
- Jó reggelt Álomszuszék- állt meg felettem Chen és felsegített.
- Miért szól ilyen hangosan az a kibaszott csengő?- morgolódtam.
- Hogy az olyan emberek akik nem bírják az éjszakázást inkább kétszer is meggondolják milyen buliba mennek és kivel fekszik össze- a bölcsességeg Min YoonGi szájából lehetetz hallani.
Tátott szájjal néztem rá.
- Te..
- Mindenről tudok- mondta hűvösen és a távozását hangos aljtó csapódás követte.
- Jobb lenne ha, az a barom cukorka végre befogná örökre- átkozódott Chen.
- Ha még egyszer ezt mondod Chen és esküszöm kiheréllek- fenyegettem meg és még én is meglepődtem saját hevességemen.
- Csak nem elvette már a te eszedet is? Yun pedig bíztam benned
- Nem vette el az eszem mert nem szerettem bele. Már az is baj ha megvédek másokat?
- Nem, de ő nem csak egy 'más'. Ő Min YoonGi a suli idióta bájgúnár rossz fiúja- emlékeztetett.
Mérhetetlen düh áradt szét az egész testemben.
- Chen...- kezdtem halkan és lassan - Ha még egyszer azt mered feltételezni róla, hogy egy segg hülye bájgúnár akit csak a nők érdekelnek esküszöm letépem a tököd és a fejedre tűzöm- fenyegettem meg és valószínüleg hatásos volt mert az arcán félelem suhant át.

Minden további szó nélkül otthagytam és futottam az udvarra. Vagyis futottam volna, de valaki olyan vicces kedvében volt, hogy úgy döntott kigáncsol így sikeresen orra estem.
- Barom arc!- ordítottam.
A könnyek össze futottak a szememben. A bokámat nem bírtam mozdítani. Felnéztem ki az aki most meg akar halni, de meg sem lepődtem. Jimin megint.
- Vigyázz mit mondasz. Vagy szeretnél még egy olyat amilyet tegnap kaptál? Hiába takarod sminkkel látszik nem egy kicsit fájt- hangjából sugárzott a gúny minden mértékben.

Már éppen vissza akartam szólni, de valaki megellőzött.
- Te is akarsz egyet Jimin? Látom nem kis helye maradt- bökte meg YoonGi a seggfej szeme alatt ahol tényleg egy kékes zöld csík emlékeztetett mindenkit a tegnap történtekre.
Jimin nem szólt semmi többet inkább elment.
Nagy meglepetésemre YoonGi a kezét nyújtotta felém, higy helsegítsen. A szemeim tányér méretűre nőttek és úgy néztem rá értetlenül.
- Ne- Nem bírok rá álni- utaltam a lábamra. Mielőtt bármi mást is mondhattam volna felkapott az ölébe. Időm sem volt elenkezni mert már kettesével szelte a lépcső fokokat és fel is jutottunk az emeleten lévő orvosiba. Belökte az ajtót és leültetett a legközelebbi ülőalkalmatosságra, ami ebben az esetben egy vizsgáló ágy volt.
Néhány percre eltűnt és egy nővérrel tért vissza akinek valamit nagyon magyarázott.
- Értem. Akkor had nézzem- mosolygott kedvesen a nő.
Lehúzta a cipőmet és megnyomogatta a bokám. Amikor érzékeny területre ért halkan felszisszentem, de nem mutattam több jelét a fájdalomnak.
- Csak megzúzódhatott. Néhány nap múlva már teljesen jó lesz, de addig ne erőltetsd meg. További szép napot- mondta kedvesen a nővér. Valami nagyon sietős lehetett neki mert a következő pillanatban már el is tűnt a fehér ajtó mögött.

Megpróbáltam leugrani, de valaki nem engedte. És az a valaki YoonGi volt. Ismért az ölébe akart kapni, de nem engedtem neki.
- Miért csinálod ezt? Egyik percben egy bunkó köcsög vagy a másikban pedig már hercegnőként kezelsz. Miért vagy velem ennyire furcsa?- teljesen kiakadtam. Észre sem vettem, de már kiabáltam is.
Lehajtott fejjel hallgatta végig a lecseszését. Még közbe sem szólt.
Hát akkor folytatom.
- Te kérted, hogy ne szeressek beléd. Nem mondom, hogy megtörtént, de nagyon úgy tűnik te ezt akarod. Miért?- már annyi miért halmozódott fel bennem, hogy egy részétől meg kell válnom és itt a megfelelő alkalom rá.
- Szereted Chent?- a kérdés meglepett. Mi? Ezt miből szürte le? Talán...
- Miért kérdezed?
- Válaszolj! Tetszik az a nyálgéo vagy nem?- közelebb lépett hozzám viszont nekem esélyem sem volt szabadulni. A lábam fájt és ráadásul egy vizsgáló ágyon ültem. A kezeivek megtámaszkodott a két oldalamnál így mégjobban megnehezítve a dolgomat. Néhány centi választott el tőle. A fekete szemei választ követeltek, de sajnos nem volt a kérdésére válasz. Még én sem tudom mit érzek.
- Előbb válaszolj te- bögtem meg a vállát amire csak egy édes mosollyal válaszolt.
- Tudom, hogy lefeküdtetek tegnao Chennel. Sőt az egész suli tud róla- az előző mosolyának nyoma sem volt. Inkább szomorúság és csalódottság tükröződött hófehér arcán.
Most szomorú lenne azért mert lefeküdtem Chennel? De érzelem mentem. Legalábbis az én részemről és remélhetőleg az ő részéről is. 
- Nem jelent többet nekem Chen mint egy barát. És minden bulin ez van csak eddig senkinek nem szúrt szemet- vontam meg hanyagul a vállam.
- Biztos vagy benne Aranyom?
- Már kezdek megbarátkozni a becenevemmel- sóhajtottam.
- Muszáj leszel
Édes puszit nyomott az arcomra, ami már autómatikusan váltott át piros színre.
Segített kimenni az orvosiból és elcsoszogtunk a teremig.

Mindent a legnagyobb odafigyeléssek végzett, hogy még véletlenül se fájjon.
Megint rengeteg miért halmozódott fel bennem, de egyetlen egy nem hagy nyugodni.
Miért érzek a közelében másképpen? Miért ver hevesebben a szívem amikor rám néz? Miért éget már meg gyetlen érintésével? Miért repdesnek pillangó ezrei a gyomromban amikor megajándékoz a világ legaranyosabb mosolyával?
Rengeteg miért és mindegyikre egy és ugyan az a válasz, de az nem lehet. Az lehetetlen, hogy én belezúgtam volna Min YoonGiba. Képtelenség...