No Pain No Gain [BEFEJEZETT]

No Pain No Gain~ 25.rész

YoonGi karjaiba estem. Vagyis inkább rá estem mert nem állt elég stabilan én pedig meg sem tudtam állni és rajta végeztem.
- Félek- nyöszörögtem a mellkasába.
- Aranyom semmi baj- ölelt magához.
- Sötét...félek- potyogtam a könnyeim.
- Várj- ült fel és elakart engedni, de szorosan kapaszkodtam a pólójába.
- Ne hagyj itt kérlek- motyogtam a mellkasába.
- Csak gyertyát keresek- nyúlt fel az egyik polcra és valamit levett. Csak annyit láttam hogy szikra gyulladt és egy fehér gyertya kezdett égni gyér fénnyel bevilágítva a szertárt.
- Nyugodj meg itt vagyok- suttogta a fülembe.
- Ki akarok menni.
- De nem engednek ki ha nem beszéljük meg- rakta le a fényes gyertyát az földre.
- De nincs mit megbeszélnünk- ráztam meg a fejem.
- Te is tudod, hogy ez nem igaz- húzott mellkasára.
- De igen. Hallottam mikor elmentem, hogy nem jössz utánam.
- Azért nem menten mert nem tudtam a szemedbe nézni. Akkor tudtam meg, hogy terhes és nem akartam "játszani" a vígasztalós barátot.
- Ezért inkább hagytad, hogy egy olyan városba mászkáljak amit nem is ismerek és eltévedjek?- vontam fel a szemöldököm.
- Azt hittem van annyi eszed, hogy nem tévedsz el.
- Ismerhetnél annyira, hogy ha ideges vagyok nem foglalkozok azzal hogy hova megyek- morogtam kicsit bunkón.
- De Aranyom, én nem akarlak elveszíteni.
- De te míg dugtad az exed én szenvedtem egyedül a tengerparton- háborodtam fel.
- De én nem akartam. Részeg voltam. Kérlek értsd meg a helyzetem. Nem voltál mellettem- próbálta menteni amit még lehet. De ez már veszett ügy.
- Képzeld én mikor te nem vagy mellettem nem az exemhez megyek vissza vígasztalódni.
- De Yun én sajnálom- nézett rám könyörgően.
- Jó ezt a témát jegeljük. Mit fogsz kezdeni a gyerek témával?- néztem rá számon kérően.
- Nos...- köszörülte meg a torkát. - Nem akarok azoknak az apáknak a táborát erősíteni akik a gyerekét elhagyta. De ne vágj közbe- emelte fel a kezét mert látta, hogy közbe akartam szólni. - De mi arra gondoltunk, hogy hiába volt volt velem akkor neki van barátja akivel felnevelné a picit. De ha ez nem lenne akkor sem lennék újra SooMinnel mert téged szeretlek és tőled akarok gyereket.
A szavau hallatán teljesen eltöltött a mérhetetlen boldogság, de nem mutattam.
- Honnan tudjam, hogy nem hazudsz?- vontam fel az egyik szemöldököm.
Nem szólt semmit csak kiéhezve mart cseresznye piros ajkaimra és szinte tépte puha párnáimat. Nem voltam rest viszonozni szenvedélyes csókját. Nyelvével végig szántott alsó ajkamon bejutást követelve. Én leengedtem az állam és hagytam hagy vigye táncba forró ízlelő szervem. Szenvedélyes nyálcserénk hamar átváltozott vad csókká amit sajnos a takarító szakított meg.
- Gyerekek ezt ne a szertárban!- küldött ki minket. Nevetgélve és sűrű bocsánat kéréssel mentünk ki. 
- Aranyom lassan itt az év vége- sóhajtott gondterhelten YoonGi.
- Tudom és ezért lesz az, hogy mostantól minden délután vagy te jössz át vagy én megyek, de tanulnunk kell. Nincs kibúvó- tettem karba a karom ellentmondást nem tűrően.
- Jol van Aranyom- puszilt meg és elballagtunk az óráinkra. Mondani sem kell, hogy a fizika tanár nem nézte jó szemmel és felelnünk kellett. Nekem ment de szegyény YoonGit kínlasztotta. Én mint jó barátnő nevettem rajta.
V meglökte a vállam és Kookal egyetemben perverz mosolyt villantott rám. Jiminékre nézve kicsit elmosolyodtam látva a pillanatot mikor Chen a padon aludt ChimChim pedig a fejét puszilgatta. NamJoon elismerően bólintott felém. Hopi és Jin velem együtt szakadtam YoonGin. Így körbenézbe rájöttem többet jelentenek nekem mint szimpla barátok. Már az életem részei. A családom....

Szoasztoook! Megírtam a következő részt és hamarosan jövök a következővel. További jó napot nektek!!! A fenti képhez csak annyit hogy GRR :3