No Pain No Gain [BEFEJEZETT]

2.ÉVAD/7.RÉSZ

  - Sziasztok- rakott le a lábamira Baek és a kezembe adta a mankónat amire rátámaszkodtam.
- Sziasztok- köszönt V és... YoonGi. Zavartan álltam a párom mellett, aki derekamat átkarolva tartott.

- Miért vagytok itt?- kérdeztem kicsit bunkón, de odabotorkáltam hozzájuk és megöleltem Tae-t majd kis vonakodás után YoonGit is megöleltem. Az illata felidézte bennem azt az egy évet amit együtt voltunk. Nem akartam elengedni. Akaratosan bújtam hozzá, de eltolt. A szemében megvetést és undort láttam. Hátráltam kicsit mert azt hittem ott helyben nekem ugrik. Sosem nézett még így rám ezért egy kicsit megrémisztett. Mielőtt bármit is mondhattam volna Tae megszólalt.

- Jó látni Törpe- ölelt meg amit boldogan viszonoztam.
- Mit kerestek itt? Kirúghatnak titeket és lőttek az álmaitoknak. Menjetek el míg nem jönnek rá- idegesen gesztikuláltam a kezemmel miközben beszéltem.

- Azért menjünk, hogy ne bukjunk le vagy mert beakarjátok fejezni amit elkezdtetek- nézett rám és Baekre YoonGi. Mindezt olyan hangsúlyban mondta mintha a világ legnagyobb hibáját követtem volna el.
- Azért, hogy ne bukjatok le- válaszoltam határozottan. Jó kicsit hazudtam talán mert már kivoltam éhezve Baek gyengéd érintéseire.

- Nem érdekel a lebukás. Látni akartunk- simigatta meg a fejem Tae.
- TaeTae- öleltem át. - Annyira hiányoztok- bújtam hozzá.
- Te is nekünk. Már győzködjük a főnököt. Már Jimin is felajánlotta, hogy mivel az ő hibája ezért kilép és téged vegyenek vissza de a főnök még egyenlőre nem enyhül meg, de már rajta vagyunk az ügyön.

- Ne engedjétek, hogy Jimin kilépjen- ellenkeztem azonnal.
- Nem engedjük, de attól még az ő hibája.
- Nem az ő hibája. Véletlen volt. Idegesen csinál hülyeséget az ember- védtem továbbra is Jimint.
- De ekkorát nem- szólalt meg YoonGi hosszabb idő után.

- De nem az ő hibája pont. Bárki beléphetett volna. Lehetett volna az V is. De hála az égnek nem- öleltem meg a "bátyám".
- Olyan édes vagy Törpe- simogatta a hajam.
Rezegni kezdett a telefonjuk.
- Baszki- néztek egymásra.
- Ne- ijedtem meg.

- Mennünk kell- ölelt meg futtában V, de YoonGi csak elment mellettem egy rosszalló pillantást vetve rám. Nem hagytam elmenni.
- Haragszol?- kaptam el a karját.
- Mióta?- kérdezte hátra sem nézve.

- 2 hete...
- Már aznap?
- Igen...
- Hagyj békén- rántotta ki a kezét a szorításomból.
- YoonGi köztünk már nem lehet semmit. Próbálok tovább lépni.
- De már az nap? Nem gondolod, hogy kicsit szemétség?- fordult meg és szemrehányóan nézett bele csodálkozó szemeimbe.

- Egy pillanat alatt vesztettelek el titeket. Nem gondolod, hogy valakinek mellettem is kellene lennie?- lettem mérhetetlenül dühös.
- Mi harcolunk érted, de te mint látszik leváltottál minket. Őszintén, vissza fogsz jönni a céghez?

- Mint koreográfus? Nem hiszem. Mint idol? Nem vesznek fel. Az SM-hez megyek. Ott van esélyem mint idol és be is futnék a fiúj segítségével- mondtam el a terveim.
- Ribanc vagy- mondta ki mire hatalmasra tágultak a szemeim.
- Mi?- kérdeztem vissza hátha rosszul hallok.

- Ha az egyikért talán kicsit meg kellene eröltetned magad akkor mész a másikhoz.
- YoonGi nem vagyok ribanc! Én csak élem az életem!
- Persze- forgatta a szemét - Nem ilyennek ismertelek meg.
- Más vagyok. Így nem tetszem?- fontam kereszbe magam előtt a karom.
- Nem.

- Sose szerettél. Akkor elfogadnál- hátráltam. Nagyot csalódtam benne.
- Öröm volt ide jönni- fordult meg szemfortva.
- Gyűlöllek- álltam mögé és idegesen tagoltam a szót. Ledermedt egy pillanatra majd megfeszültek az izmai. Lassan felemelte a kezét es ledülteből megfordult, de sajnos a keze az arcomon csattant vörös foltot hagyva maga után. Kezeimet a fájó pontra kaptam. Könnyek szöktek a szemeimbe és remegve néztem fel rá. Megütöt... Tovább hátráltam.

- Yun én...nem- kezdte lassan de fejrázva mentem fel a szobámba és bezárkóztam. Utálom...

Sziasztook! Nos kicsit szomorú rész, de egy ideig ilyen is lesz 😢. De most boldog hírek...dobpergést...994 megtekintés. Jezusom még csak nyáron kezdtem és azt hittem senki sem fogja olvasni mert kb egy szar az egész. Én még most is úgy gondolom lehetne jobb is. De mikor meg láttam ezt a számot es lassan 1K és áh köszönöm szépen!! Ha nem lennének a ★-ok és a kedves kommenteket amik nagyon feltudják dobni a legrosszabb napomat is akkor már rég halott lenne ez az egész. Remélem továbra is ugyan úgy tetszeni fog amit írok.
Még egyszer köszönöm szépen és nem fosom tovább a szót.
Yehet!❤❤💞💞💖💖