No Pain No Gain [BEFEJEZETT]

No Pain No Gain~ 11.rész

   Lihegve álltam meg a parknál.
Villámgyorsan körbe tekintettem, de sajnos fekete íriszeim nem láttak semmit. Bárhogy néztem Chen nem volt sehol.
Már könnyesek voltak a szemeim, amikor valaki hátulról megkocogtatta a vállam.
 
   Éppen le akartan hordabini, hogy miért zavar meg az érzelmi összeomlásomban, de Chen csalódott és szomorú tekintetével találtam szemben magam.
   - Miért nem vagy suliban? A nővéred ki fog akadni-  suttogta rekedtes hangon.
   - Ha nekem suliban kellene lennem akkor neked hol?- mondtan egy Bitch Please pillantással jutalmazva.
   - A pokolba- fordult meg és el akart menni.

   Mivek visszatartani máshogy nem tudtan volna ezért nekifutottam és ráugrottam hátulról. Még szerencse, hogy nem olyan jók a reflexei és sikeresen eltanyáltunk. Ráültem a hátára így nem nagyon tudott szabadulni.

   - Miért mondod ezt? És nem számítok?- vékonyodott el a hangom a feltörekvő dühnek és könnyeknek köszönhetően.

   - Talán neked számítok? Kérlek. Csak szórakozásból feküdtél le velem semmi többért. És ezt már az egész suli is tudja.
   - Chen...én...- nem tudtam mit mondani. Amit csináltam arra nincs mentség.
   - Ne mondj semmit csak engedj el hagy menjek.

   Teljesítettem a kérését és elengedtem testileg. Viszont lelkileg az életem árán is magamhoz láncolom.

   - Kérlek Chen...ne tedd ezt velem- suttogtam és könnyes szemmel néztem fel rá, mert idő közben ő felállt.
   - Igaz milyen rossz mikor elhagynak? Hidd el neken ez sokkal nehezebb, de jobb nekünk külön. Neked ott van Suga én pedig majd kiheverem. De minden esetre köszönöm azokat a csodálatos estéket. Örökre emlékezni fogok rájuk- mondta nosztalgikus mosollyal és elsétált. Örökre kilépett az életemből engem teljesen egyedül hagyva .

   Az lehet a szívemben nem csak őt őriztem, de azt a helyet, ami most a távozása után az ürességtől tátong, azt a helyet senki nem fogja tudni betölteni. Örökre várni fogok rá, hogy vissza jöjjön. Mert tudom egy ideig nem fogom látni. Vigyázz magadra Chen...

      ╭（′▽‵）╭（′▽‵）╭（′▽‵）╯

   Egy parkbam zokogok. Szánalmas igaz? Az emberek megbámulnak, de tovább mennek. Van, akibe szorult egy kevés emberiség és megkérdezi mi a baj, de azt is kezdik feladni miután már az ötvenedik embert küldöm el azzal, hogy semmi bajom nincs.

   Már kettő hete járok ki ebbe a parkba. Chent azóta sem láttam. A suliból kiiratkozott, a szülei pedig nem mondják el hol van. Persze nem azért mert bunkók, hanem mert  Chen megkérte őket, hogy ne mondjanak senkinek semmit a kilétéről.

  Minden nap suli után vagy éppen korrepetálás után idejövök és még nem volt nap, hogy nem ejtettem volna könnyeket. Rettenetesen hiányzik és azt akarom jöjjön vissza.
   Minden nap reménnyel telve jövök ki, de ahogy telnek a percek egyre kevesebb esélyt látok arra, hogy újra látom.

   - Aranyom- szólított meg valaki kedves hangon. Tudtam ki az, hisz csak egyetlen ember szólít így.
Yoongival is egyre kevesebbett foglalkozok. Nem mutatja, de tudom, hogy bántja.
  Én próbálkozok, de egyszerre nekem sem megy minden. Én js csak egy átlagos ember vagyok.
   - Haza kell menned. Hideg van és sötét- állított fel a padról. Én nem ellenkeztem. Miért is tettem volna? Tudom, hogy jót akar nekem meg már édes mindegy mi van velem.
   - Menjünk hozzám mert az közelebb van- fogta meg a kezem és elindultunk.
  Csak meredtem magam elé. Nem beszélgettünk csak sétáltunk egymás mellett csendben.
   - Fáradj be- nyitotta ki az ajtót előttem.
   Szépen besétáltam. Az előszobába lehúztuk a cipőt és levettük a kabátot.
   - Szomjas vagy- inkább hangzott kijelentésnek, minthogy kérdésnek, de nem mondtam, hogy nem.

Kaptam egy pohár narancslevet.
- Mindet- mutatott a majd négydecis, teljesen megtöltött pohárra.
- Akkor mutasd meg a WC-t is mert ezután rohannom kellesz-  kuncogtam és beleittam. Hm..Finom.
- Na, ne csak kóstolgasd igyad is- kuncogott és az emeletre mutatott.
- Te mondtad- húztam le az egészet egyben. A poharat szinte levágtam és rohantam az emeletre.
   Próba szerencse alapon megpróbáltam az első ajtót és hihetetlen de sikerrel jártam.
Bevágtam az ajtót és elvégeztem a dolgom.
Valaki kopogott.
- Aranyom, ha végeztél akkor két szobával gyere jobbra- kuncogott.
- Ez a te hibád- néztem rá dühösen vagyis inkább az ajtóra.

   Nem kaptam választ így gyorsan kezet mostam.
Még megpróbáltam rendbeszedni a borzos hajam, de nem nagyon sikerült.
  Így, mint akin átment egy úthenger, úgy menten vissza.
- Na j... Jézus veled meg mi lett?- kérdezte ijedten, de lehetett hallani a hangján, hogy visszafolytja a nevetést.
- Nem tudok ezzel mit kezdeni- mutatok a lila, össze vissza álló szénakazalra a fejemen.
- Hát akkor kérj időpontot Min mester fodrásztól- tolt vissza a fürdőbe és egy székre lenyomott a tükörrel szemben.
- Mester fodrász?- kuncogtam
- Milyen hajat szeretnél Aranyom?
- Rövidet.
- Mennyire?
- Azt rád bízom- vontam vállat.
- Akkor dőlj hátra és élvezd- fordított a tükörnek háttal és neki esett a hajamnak. Bíztam benne. Szóval rossz már nem lehet... Jézusom mire válalkoztam...