No Pain No Gain [BEFEJEZETT]

2.ÉVAD/22.RÉSZ

Hyuna Pov:

- Hyuna kérlek várj meg- kérlelt már vagy ezredjére Tae, de sajnos én nem hallottam semmit mert a zokogástól nem csak a látásom lett fátyolos, hanem a fülem is bedugult. Futottam ahogy tudtam, de a lábaim eltűntek alólam és mintha megszűntem volna létezni...

De kezdjük az elején. Jungkookot sikerült össze szedni. Egy óra múlva csapzottan jöttek ki egy szertárból a ribikéjével. Ch már is van jobb. Szem forgatva ültem kocsiba. Mivel sokan voltunk ezért én Tae ölébe ültem Sunny meg Kookiéba és egész úton próbálta rávenni a pasiját hogy mosolyogjon de az hajthatatlan volt.
Lehet észrevehette hogy figyelem mert a tekintetét felém fordította. Nagyokat pislogott rám, de egy másodperc múlva megfeszültek izmai és egy fintorral elintézve elfordult. Most féltékeny lenne? Vagy csak szimplán utál? Segítségkérően néztem Taere aki csak egy mindent tudó mosollyal felelt a szemmel feltett kérdésemre. Szóval féltékeny... Hm.. Furcsa.

- Mindenki arra válaszol amit kérdeznek tőle. Nem egy el más témába mert a magán élet nem Interjú téma világos?- tartott felvilágosítást a főnök az épület előtt.

- Igen- felelték egyszerre fiúk majd bementünk.

Egy rádió állomás szerű helyre hívtak minket. Összesen három emeletes volt. Lent egy Hall-hoz hasonló bútorozású helység volt. bőr fotelek amik egyáltalán nem olyan kényelmesek mint amilyennek látszik. Nagy Információs pult mögötte egy hegyomláshoz hasonlító ember.
Elmentünk a liftekhez, mert lusták voltunk lépcsőzni. Közben a Négy ribanc lemaradt mert mivel nekik itt nincs olyan nagy szerepük elmentek inkább vásárolni. Ch én meg várjam végig.
Így maradtunk heten.

- Srácok itt azt írják egyszerre csak öten használhatják a liftet- olvasta el a táblát RapMon.

- Ki marad?- nézett végig a társaságon Jimin.

- Én nem- vágta rá egyszerre

- Maradjon a két legfiatalabb- nézett rám és Kookra Jin.

- Oké- felelték meg sem várva az ellenkezésünket már bent is voltak. Tae még kacsintott egyet mire autómatikusan pirultam. De nem a kacsintás miatt hanem tudom mi játszódott le a fejében. De nem. Kook utál és nem féltékeny. Tuti, hogy nem az. Igaz...??

- Gyere- szólt oda nekem mikor leérkezett újra a lift. Bementem után és meg akartam nyomni a gombot de ő is ugyan akkor nyúlt. Félúton mind kettőnk keze megállt. Tanácstalanul néztem rá, de Talán a szemkontaktus egy másodpercig tarthatott mert hamar elkapta a tekintetét és megnyomva a gombot a tőlem legtávolabbi sarokba állt lehajtott fejjel hogy még véletlenűl, se lássam az arcát.
Csendben néztem bele a lift falán lévő tükörbe. A szokásos mosolygós lány helyett egy ideges, zavart lány nézett vissza rám. Nem voltam ugyan az. Sosem leszek.

- Mióta?- hallottam meg a halk kérdést abból a bizonyos sarokból.

- Tessék?- emeltem rá félve a tekintetem.

- Mióta?- kérdezte ismét kissé eréjesebben.

- Rég- feleltem ennyit. Nem akartam potos időt mondani mert kitudja V is mit mond.

- Akkor ami...köztünk volt..au mind hazugság?- nézett megvetően a szemeimbe.

- Ezt én is kérdezhetném- vontam fel a szemöldököm.

- Sunny az más- hárított gyorsan.

- Dehogy más. Neked ott van Sunny nekem meg Tae. Ez így jó- tekintettem számomra lezártnak a témát.

- De igen más- lökte el magát a faltól és felém sétált. Kicsit megijedve léptem hátra.

- Te sem foglalkoztál egy cseppet sem az érzéseimmal. Akkor én miért tegyem?