No Pain No Gain [BEFEJEZETT]

No Pain No Gain~ 1.rész

( Gyors voltam igaz? •﹏• Meg is hoztam az első részt.
Jó olvasást >o<)

Egyszer minden véget ér. Nos ebből arra lehet következtetni, hogy valami nagyon szörnyű történik, de nyugalom, nem. Csak az ébresztőm olyan hangosan szólal meg mellettem, hogy sikeresen leesek az ágyről egyenesen a kemény padlóra így megszakítva a csodálatos álmom.
- Aucs- nyekkenek meg mikor az arcomat beleverem a járólapba.
- Kincsem, minden rendben?- rohan be a szobába édesanyám apámmal karöltve.
- Persze csak leestem, de jól vagyok- nyugtattam meg őket és már kezdtem volna vissza aludni a földön ha, az idegesítő nővérem nem jött volna be és nem kezdett volna el kurva hangosan röhögni.
- Szerencsétlen- neveti nekem meg már elegem lett a napból pedig még el sem kezdődött.
- Sam, hogy beszélsz a húgoddal?- hülledezett anyum hallva az "érett" testvérem megnyilvánulását.
- De, most mond, hogy nem tartod viccesnek- kacagott tovább.
  Anyu lemondóan sóhajtott miszerint Sam sosem nő fel. Hiába volt végzős, a viselkedése hasonlított néha ( elég sokszor) egy 5 éves gyerekéhez.
  Miután kettesben hagytak minket felpattantam, mert ezt az időt tartottam a legalkalmasabbnak a bosszúhoz. Sam éppen háttal állt nekem és menni készült, de arra nem számított, hogy rávetem magam. A lábamat a dereka köré kulcsoltam a kezemmel pedig megkapaszkodtam a nyakába. Sajnos ő sem a gyors reflexeiről volt híres, ezért hatalmasat tanyáltunk. Nekem nem fájt, mert rá estem, de neki talán igen.
- Hülye barom! Száltál le rólam!- kapálózott és kiabált, de minden hiába. Ráülta a hátára a kezeit pedig oldalra szorítottam.
- Hogy mondtad? "Sajnálom Yun, hogy kinevettelek. Te vagy a legjobb húgocska a világon"- utánoztam az ő hangját, ami nem volt nehéz, mert eléggé hasonló a hangunk.
- Na, azt várhatoooo...- kicsit jobban megszorítottam a karjait ezzel beléfolytva a nem elfogadott mondatot.
- Mit is mondtál? Nem hallottam- ördögi kacajt hallattam.
- Sajnálom Yun, hogy kinevettelek. Te vagy a legjobb húgocska a világon- hadarta el egyszuszra. Megkegyelmeztem neki és elengedtem. Lehet kicsit erőszakos vagyok, de ez van.
- Gonosz kis törpe vagy- utalt a magaságomra, ami épp meghaladta a 160 centimétert. Utáltam mikor a magaságommal viccelődnek, de most nem "bántottam" mert kapott már eleget.
   Gyorsan lefutottam a konyhába mert kicsit késésben voltam. Ittam egy kávét ( a nap legfontosabb dolga) és már rohantam is a fürdőbe. Megmostam a fogam, felöltöztem ami annyiból állt, hogy fel vettem egy fekete csőfarmert és egy piros csíkos pólót rá a kedvenc pulcsimat. Összefogtam a hajam és már a bejárati ajtón sétáltam ki.
  A tavaszi hideg szellő csípte az arcom így kicsit összébb kellett húznom magamon a kabátot. Nem volt hosszú az út a suliig. 15 perc gyalog.
- Mizu csajszi?- köszönt Min. Minnel már első osztálytól kezdve legjobb barátnő voltunk. Mindenben benne van és pont ezt szeretem benne.
- Helló hercegnő- lepacsiztunk majd ketten folytattuk tovább az utunkat a sulinak titulált börtönbe. Az egy dolog, hogy a jegyeim jók, de attól még utálok suliba járni.
Már a kapuban lehetett hallani, hogy valami nincs rendben. Hangos kiabálások és szurkolás szerű hangok hallatszódtak. Gyorsabbra vetük a tempót és már szinte futottunk, de ami ott fogadott arra nem voltunk felkészülve...

(Remélem tetszett. Hamarosan jelentkezem következő résszel.  ⊙﹏⊙)