No Pain No Gain [BEFEJEZETT]

2.ÉVAD/10.RÉSZ

   Duzzogva bár, de beálltam mosogatni. Bő másfél óra múlva fáradtan dőltem le a kanapéra. A lábam majd lesz szakadt. Ennyi időt még nem álltam fájó lábbal lábbal.
- Na végeztél?- lesett le a lépcsőn YoonGi immáron felöltözve.

- Jah- sóhajtottam. Rettenetesen fájt a combom.
- Na akkor vár rád a mosás és a fürdő is- mutatott az említett helyiségre.
- Nem nem nem- ellenkeztem azonnal.

- Yun mész!- küldött erőteljesebben a fürdőbe. Sajnos még mindig túlságosan hat rám a szava. Felálltam és bementem a fürdőbe. Elővettem a tisztító szereket és elkezdtem takarítani és beraktam egy gép ruhát. Lassabban végeztem mert többet leültem de két óra kemény munka után fáradtan mentem ki a kanapén fekvő YoonGihoz.

- Lassú vagy. Azt hittem beledultál a vízbe- nézett rám a telefonjából.
Vettem egy mély levegőt. Nem leszek ideges és nem fogom beverni a képét.
- YoonGi- kezdtem nyugodtan. - Felmosogattam, kitakarítottam a redvás fürdőt és mostam is rátok. Most már hagyjál békén.
- Ch na tudod mikor. Még a szobák rád várnak- küldött fel.

- YoonGi nem!- ellenkeztem erőteljesen.
- Aranyom mész és megcsinálod
- Nem! Majd leszakad a lábam!
- Ne nyafizz már! Folyton csak nyávogsz- forgatta a szemeit.
Teljesen meglepődve álltam előtte.
- Nyafizok? Valóban?- suttogtam majd erősebbeb szorítva a mankóimat nekivágtam a hatalmas lépcsőnek. Még egyenes talajon is ügyetlenül megyek vele nem hogy lépcsőn. Néhány lépcsőfokig magabiztosan ment majd véketlenül megcsúsztam, de még szerencsére nem estem le. Remegő lábakkal mentem tovább de végleg elcsúsztam és elestem. Beütöttem a térdem és fájdalmasan fevisítva estem hátra le a mélybe. Nem értem teljesen földet mert YoonGi úgy ahogy de elkapott.
Könnyek folytak végig az arcomon eláztatva az arcom. Nem csak a combom fájt hanem most már a térdem is.

- Ss ne sírj-vette gyengéden az ölébe és lefektetett a kanapéra.
- Hagyj. Semmi bajom- akartam felállni, de vissza nyomott.
- Nem mész te sehová. Hagy nézzem a combod- gombolta ki minden zavartatás nélkül a nadrágom mire elcsaptam a kezét.
- Most mér'?- nézett rám értetlenül
- Mert nekem barátom van azért!

- Pont leszarom- forgatta a szemét és lehúzta rólam a ruhadarabot.
- Uh- hagyta el egy eggyáltalán nem bíztató hang a száját.
- Mi az?- kérdezten oda sem nézve. Ha úgy néz ki mint aminek érzem akmor halott vagyot.

- Ez nem a legjobb állapotban van...- motyogta mire már oda néztem. Igaza volr. A varratok kijöttek, teljesen véres és gennyes volt az egész. Ijesztő látvány volt.
- Mi lesz vele?- néztem rémülten YoonGira.
- Orvos
- Be vagyunk zárva- emlékeztetem.

- Akkor kötést kapsz és msjd elviszleg orvoshoz. Meg ne próbálj ellenkezni
Sóhajtva hagytan ha nyúlkáljon a lábamhozn de attól, hogy most ilyen kedves nem fogok neki meg bocsátani. Az ő hibája hogy leestem és hogy a lábam szétment
- Fájni fog- szólt miután már egy fertőtlenítős vattát nyomott a sebre. Torkom szakadtából felordítottam.

-BAZD MEG! EZ KURVÁRA FÁJ!- könnyeztem és vergődtem.
- Nyugi Aranyom mindjárt jobb lesz- puszilta meg a homlokom. Nagy szemekkel néztem rá és a fájdalom is eltűnt. Hihetetlen...
- Kész vagy- húzta fel a nadrágom.
- Kö-Köszönöm- akartam felállni, de megint nem engedett.
- Kanapé perverzitásod van?- kuncogtam.

- Nem. Nekem Yun perverzitásom van- kacsintott mire elpirultam
- Na ne mondj ilyet...
- Pedig aranyos vagy mikor elpirulsz- simogatta meg a fejem és leült a földre
- Kapol mesét mielőtt elalszom?- néztem rá mint egy kisgyerek.
- Miről meséljek?
- Mindegy- vontam meg a vállam

- Volt egy nagyon aranyos és okos kislány. Mindenki okoskának hívta mert irigyek voltak rá.
Volt egy kisfiú aki viszont egy nagyon rosszcsont fiúcska volt. A kislánynak volt egy barátja akit az a kisfiú meg akart verni de a lány kiállt érte. Hatalmas veszekedés után össze lettek zárva 3 hónapra hogy a lány javítsa meg. Nagyon közel kerültek egymáshoz és a fiúnak nagyon fontos lett a lány. Nem akarta soha elveszíteni, de egy év múlva nem harcolt érte és elveszítette. Azóta bánja azt a napot mert a fiú...- a végét már nem hallottam mert elnyomott az álom. Éreztem, hogy takaró került rám és megpuszilt.
Én egy ilyen csodát dobtam el?...

Sziasztok 😢😢
Nagyon nagyon sajnálom, hogy tegnap nem volt rész de nem volt időm írni. Ma megpróbálom pótolni és 2. rész ma lesz természetesen. Mégegyszer ne haragudjatok. Sietek.
Sziasztok!