No Pain No Gain [BEFEJEZETT]

No Pain No Gain~ 24.rész

   Mikor kimondta az utolsó szót a tekintetemet átkaptam YoonGira és mint kiderült végig engem nézett. Ismét megpróbáltam hátrálni, de nem engedtek. Jimin és Chen megfogott, hogy mégegszer nem mehetek el ezért a második verzió mellett döntöttem.

- Akkor...AMIKOR MI LEMENTÜNK A PARTRA TE MEGRAKTAD??! HM?! ÉS AZT AKARTAD NEKEM BEADNI, HOGY TE NEM CSALTÁL MEG?! LEGALÁBB VÉDEKEZHETTETEK VOLNA TE BAROM!- ordítottam vele és már patakokban folytak a könnyeim.
- Yun én...- kezdte tanácstalanul de egy pofonnal elhalgattattam.

- Soha a rohadt életbe ne gyere a közelembe. Végeztün- mondtam halkan és lassan a végét.
- Yun kérlek- próbálkozott, se meg sem hallva mentem NamJoonhoz.
- Haza viszel?- kérdeztem könnyes szemmel mire bólintott.
Minden szó nélkül felöltöztünk és kocsiba szálltunk.

- Yun- jött utánunk Chen és Jimin.
- Igen?- néztem vissza rájuk.
- Veletek megyünk- mutattak a megrakott bőröndökre.
- Imádlak titeket- öleltem meg őket és beültünk. Szerencsére senki nem szólt hozzám. Bedugtam a fülhallgatót és szomorúbbnák szomorúbb dalok szóltak a fülembe. Miért csinálta ezt? Miért hazudott? De miért szeretem még mindig? Sóhajtva hajtottam a fejem Chen vállára.

- Hercegnő ne szomorkodj- puszilta meg a fejem búbját.
- Hazudott. Mindenben- csuklott el a hangom.
- Nem hazudott. Csak megvédett a csalódástól.
- És így jobb? Gyereke van és nem tőlem- akadtam ki.
- De meg sem hallgattad- vádolt engem.
- Mit hallgassak meg? Hogy eldob az exe és a gyereke miatt? Kössz nem- háborodtam fel.

- Yun nem úgy gondoltam. Csak adhattál volna egy esélyt neki hogy magyarázatot adjon.
- De így is szar...- motyogtam és hozzá bújtam. Ismét éreztem a már jól megszokott illatott. Annyira szeretem.
- Chen nagyon nagyon hiányoztál. Ígérd meg, hogy nem fogsz többet elmenni- néztem rá könyörgően.

- Nyugi nem hagylak el- puszilt orromra.
- Szeretlek- bújtam karjaiba.
- Én is téged- ölelt magához.
Mielőtt elnyomott volna az álom hallottam Jimin hangját.
- Leváltassz?- kérdezte sértődötten. Mindenkiből kitört a nevetés. Imádom őket. Soha nem akarok elveszíteni egyiket sem. Már ők a családom...

   ╭（′▽‵）╭（′▽‵）╭（′▽‵）╯ GO!

   Reggel az ébresztőm hangjára keltem. Úgy látszik haza hoztak és ágyba is fektettek. De cukik.
Kómás fejjel mentem a szekrényemhez és kivettem egy fekete cica nadrágot és egy fekete SAD feliratú pólót. Tökéletesen tükrözte a hangulatom. Lementem inni egy kávét.
- Szia Anya- pusziltam meg anyukámat.

- Szia Kicsim. Jól vagy?- kérdezte meg végig simítva a hajamon.
- Persze- eröltettem magamra egy mosolyt.
- Elmondod mi történt?

- Inkább nem- ráztam meg a fejem.
- De ha valakinek el szeretnéd mondani én itt vagyok tudod- ölelt meg anyu és elküldött suliba.
Útközben találkoztam a ChenMin párossal.

- Sziasztok- öleltem meg őket.
- Szia Hercegnő- borzolta össze a hajam Chennie.
- Csáó Cica- kuncogott Jimin.
- Sziasztok ChenMin- értetlen pillantásuk miatt kitört belőlem a nevetés.
- Ship név- világosítottam fel őlet.
- Jah- érették meg és velem együtt nevettek.

A suliba érve kicsit rossz érzés fogott el. Láttam YoonGiék csapatát de a lábam pont az ellenkező irányba akart menni.
- Yun bemennél nekem a suliszertárba?- kérdezte hirtelen Chen.
- Persze- vontam vállat és bementem a hatalmas szertárba ami tele volt mindennel. Főleg dobozokkal volt tele. Gondolkoztam miért is jöttem de eszembe jutott Chen nem is mondta hogy miért kell idejönnöm. Ki akartam menni, de YoonGit lökte be NamJoon az ajtón.

- Hm?- néztem rájuk.
- Míg meg nem beszélitek a problémát addig nem jösztök ki- csukta ránk az ajtót és teljes sötét ségbe borult a helyiség.
- Nam...engedj ki- nyöszörögtem. Utáltam a sötétséget. Kezdett a levegő folytogatóvá vállni. Foltokat láttam és a lábaim kezdték feladni a szolgálatot. Remegve tettem néhány lépést és...

Remélem tetszett és nem lett nagyon kaki 😅   Ha még is akkor Sorry és igyekszek 😣