No Pain No Gain [BEFEJEZETT]

No Pain No Gain~ 2.rész

Biztos mindenki szembesült már azzal a ténnyel (főleg az iskolában), hogy állatkertnek titulálják az egész sulit. Nos ez jutott eszembe, amikor beléptem az aulába.
  Az egész iskola (mind a 600 gyerek) egy kört alkotva ordítozott kivehetetlen szavakat.
- Ne kíméld!
- Állj fel!
A kör közepén kettő ember állt. Az egyik a legjobb fiú barátom Kim JongIn avagy Kai. Amikor megláttam az ellenfelét az egész testemet átjárta a düh. Min YoonGi megint te?
YoonGi a suli egyik legbalhésabb szépfiúja. Senkivel sem beszél kivéve a hat kis talpnyalójával, akik idő közben beszáltak a harcba.
Nam Joon és SeokJin lefogták JongInt. Hoseok és Taehyung éppen készültek felképelni szegény barátomat. De Suga megállította őket miszerin majd ő csinálja. Egy kicsit bepöccentem és úgy törtem magamnak utat, mintha az életem múlna rajta. Nem tudtam mi ennek az egésznek az előzménye, de egy biztos. Nem engedem, hogy ilyen pöcsfejek hozzá érjenek ahoz az emberhez, aki fontos nekem.
YoonGi már éppen készült volna behúzni Kainak de megfogtam a kezét.
- Mi a fasz van?- dühösen fordult hátra.
- Előbb velem, ha mersz- gúnyosan elmosolyodott.
- Mi van Kai? Egy lánynak kell megmentenie a kis buzi segged?- kacagott
- Ne a szád járjon hanem üss- tudtam mint csinálok.
- Oké kislány vége a gyerek napnak. Menj el mert nem érünk rá- egy haverja, talán Jungkook megfogta a karomat és elrángatott. Arra sajnos nem számított, hogy megcsavarom a karját és hátra szorítom.
- Ne érj hozzám- suttogtam tagolva a szavakat a fülébe. Elengedtem majd imét Sugahoz fordultam.
- YoonGi félsz?- tudtam, hogy ezzel feldühítem.
- Egy olyan taknyostól, mint te? Na ne röhögtess- ismét nekem szentelte minden figyelmét.
- Akkor miért nem ütsz meg?- már a saját hangomat sem hallottam annyira nagy volt a hangzavar körülöttünk.
- Lány vagy. Ennyire még én sem vagyok pöcsfej.
Mi? Ez talán udvarias lenne? Jajj, hogy oda ne rohanjak.
- Suga te nem, de én igen, ha nem megy el- Jimin hangja vetett véget az eszmecserénknek.
- Akkor had lásam. Vagy csak a szád nagy neked is- tudom, hogy a tűzzel jatszottam, de valahogy le kellett rendeznem őket. Kötelességemnek tartottam.
- Te akartad, ribanc- az ökle az arcomon csapödott. Behúzott nekem. Végre egy tökös ember. Kicsit megtántorodtam, de egy másodperc múlva neki estem volna, ha YoonGi nem ellőz meg. WTF!? Az a YoonGi, aki az előbb még a legjobb barátomat verte most behúzott eggyet a haverjának, mert megütött. Ebben mi a logika?
- Mi a fészkes fene folyik itt?!- az igazgató hangos kiabálására mindenki egy emberként kapta oda a fejét.
- Ti velem jösztök- mutatott YoonGira, NamJoonra, SeokJinre, Hoseokra, Taehyungra, Jungkookra Jiminre és rám- valaki lássa el JongIn sebeit, de miután végzett örömmel várjuk őt is az irodámban. A többiek pedig órára most!- határozottságától még én is megilyedtem. Lehajtott fejjel követtem. Fél szemmel láttam, hogy Min elviszi Kait. Remélem nem lett komoly baja, mert azt nem bocsátanám meg magamnak.
- Miss Yun és maga YoonGi maradnak a többiek bejönnek velem.
Szuper. Kettesben hagynak egy barommal. Ez a nap már rosszabb nem is lehetne. Akkor még nem tudtam, hogy életem legnagyobb hülyeségét feltételeztem.
Leültem egy székre. Éreztem valami nedves folyik végig az arcomon. Vér. Az a barom annyira megütött, hogy felszakadt az arcom. Zsepit kerestem, de nem találtam.
- Jó vagy?- egy túl ismerős hang és zsepit nyújtott felém. Eszem ágában sem volt elfogadni.
- Mintha érdekelne- köptem a szavakat dühömben.
Sóhajtott majd bedobta az ölembe a zsepit és távolabb sétált. Kikerekedett szemekkel nézten utána. Talán megbántottam? Ch, mintha lennének érzései. Jó vicc.  Lassan megfogtam a papírzsibkendőt és az arcomhoz raktam, hogy szívja fel a kiszivárgott vérem. Halk kuncogásg hallottam. YoonGi mosolyogva (!!!) nézte, amit éppen csinálok. Igaz gúnyos mosoly volt, de akkor is. Talán van szíve? Nem, biztos csak képzelődök.
Az iroda ajtaja kinyitódott és hat unott arcú srác lépett ki, majd beengedve minket.
Leültünk mind a ketten, de tisztes távolságra egymástól nehogy véletlenük egymásnak essünk.
- Nos- a diri fáradt sóhaja arra engedett következtetni, hogy már nem ideges annyira, de nagyon meggyötört -, nem fogom meghallgatni a ti szemszögetekből is a történéseket mert amennyi ember annyi történet. Ezért csak a büntetést szabom ki. Mivel Miss Yun kitűnő tanulmányi eredményét nem akarom rontani igazgatói megrovással ezért úgy fer, hogy ha senki nem kap. A többieket elengedtem egy figyelmeztetéssel, de nekem YoonGi nem ez az első eseted. Kijavítottam a matek dolgozatotokat és szokás szerint egyes mindenkinek, de Yuné az egyetlen ötös, ezért a büntetésetek elég hasznos lesz- hatás szünetet tartott én pedig lelkielkben felkészültem a legrosszabbra.

( Itt is lenne a következő rész. Nem lett szerintem valami jó, de próbálkoztam •﹏•)