No Pain No Gain [BEFEJEZETT]

EXTRA #5

            [ Befejező rész ]

Yun Pov:

- De jó lesz végre újra látni őket- mosolyogtam a szekrényem előtt.

- Szóltam Hoseoknak is. Hihetetlen hogy szuper modellekkel sütteti a hasát- rázta a fejét YoonGi hitetlenkedve.

- Talán én nem vagyok elég jó?- vontam fel a szemöldököm.

- De igen Aranyom ne értsd félre- ölelte át a derekam.

- Na azért- nevettem fel. - Melyik a jobb?

Odamutattam neki két ruhát.

- Am a kék. Megy a szemedhez- mutatott a jobb kezemben tartott ruhára.

- Köszi- mosolyogtam rá és gyorsan felöltöztem.

- Furcsa hogy mindenkinek van már gyereke de nekünk nincs- gondolkoztam már a kocsiban ülve.

- Nekünknis lesz ne aggódj- puszilt meg.

- Drágám az utat- kaptam el a kormányt.

- Na pedig szórakozni akartam- kuncogott édesen.

10 perc múlva odaértünk a parkba. Már Jin és NamJoon ott voltak. Kicsit feszült volt köztük a levegő. Ajajj...

- Anya! Apa!- futottam oda hozzájuk hatalmas mosollyal.

Felém kapták a tekintetéket és ragyogó mosollyal öleltek meg szorosan.

- Olyan jó látni téged- puszilt a hajamba Jin.

- Téged is nagyon nagyon- ölelgettem majd áttértem a párjához.

- Kicsi lány- mosolygott és magához húzva felemelt.

- Yaa Oppa- nevettem és lerakott. - Olyan jó újra látni.

- Ugyan ez- kacsintott.

Gyereknevetést hallottam a távolból. Ezek Jiminék lesznek.
Megfordultam és egy édes kislány szaladt felém. Leguggoltam ő pedig megölelt.

- Szia szépségem. Mi a neved?- vettem fel az ölembe.

- Bora- mosolygott ragyogóan.

- Nézzd Yun máris lenyúlta a Gyerekünk. Ti vagytok együtt a legrégebb óta és még nincs poronty- nevetett Chen mikor oda értek.

- Mert mi nem az egész napot az ágyba töltjük- vontam meg a vállam.

- Mi lett veked YoonGi? Öregszünk?- nevetett Jimin és megölelte régi bandatársát.

- Bekaphatod- nevetett párom.

- Az inkább Yunra hagyom- borzolta össze a hajam ChimChim.

- Olyan jó együtt- öleltem meg őket.

- Nagyon hiányoztál- puszilgatott Chen.

- Na a férjed féltékeny lesz- nevetett YoonGi.

- Yum a tiéd is- ölelt át ChimChim.

- Mi iiis- ugrott rám a hangból ítélve Hyuna.

- Unnie!- visítottam és szorosan megöleltem.

- Pici Dongseangem- ölelgetett.

- Kookiee!- mosolyogtam a férjére.

- Yunie!- kacsintott és ugyan olyan hangsúlyban mondta mint én ezzel többekből nevetést kicsalva.

- Azt a szent szar- bámult nagy szemekkel Hyuna a távolba.

Oda fordultam és megláttam másik unokatesómat ahogy kézenfogva jöttek közelebb a társaságunkhoz.
Elismerően tapsoltunk. Kim elpirul Tae pedig csak átölelte és puszit adott a szájára.

- Yun már nem ti vagytok az álompár- mondta féloldalas mosollyal Tae.

- Csak szeretnéd- öleltem meg őket.

- És Hoseok?- nézett körbe Jimin.

- Ne hiányolj, itt vagyok- hallottuk a távolból rég nem látott Reményünk hangját aki hihetetlen de egyedül igyekezett felénk.

- A csajok?- lepődött meg YoonGi

- Ennyire kell egy szuper modell a csajod mellé?- nevetett halkan.

- Már nem vagyok elég neki. Oh Hopi ismersz szuper modell pasikat is?- mosolyogtam huncutul.

- Neked bármikor- karolt át.

- Na álljatok le. Ő az enyém- húzott el YoonGi J-Hope karjaiból és szorosan átölelt.

Nevetve kezdtünk beszélhetni minden hülyeségről. Hihetetlen így végig nézve rajtuk... Hyuna és Tae boldogan beszélgetnek. J-Hope Kimmel társalog. RapMon próbálja megbékíteni a párját hisz még mindig valamiért durcizik Jin. Gondolkoztam hogy odamegyek picit segíteni, de RapMon mondott valamit lehajtott fejjel kicsit szégellősen ami mint látszik hatott mert Jin gondolkozás nélkül fordult meg és megcsókolta férjét.
Chen és Jimin kicsit távolabb álltak a kislányukkal együtt. Olyan édes család. Vajon nekem is lesz valaha ilyen tökéletes családom?

- Min gondolkozol?- jött a kérdés mellőlem.

- Hogy sulis, kamasz ős ellenségekből...hogy jutottunk ilyen csodálatos és össze tartó csapattá?

- Egy sulis balhé...sok mindent megváltoztat- ölelt át hátulról.

- Bizony. Nagyon sokat- néztem oldalra a fejére mert a vállamon támasztotta az álát.

- Sose feledd. Kemény munka nélkül nincs nyereség.

- No Pain No Gain...

Sziasztok!
Nos elérkeztünk ide is... Az utolsó rész. Köszönöm szépen azoknak akik eddig követtek avagy kísértek. Ez a legelső olyan FanFictionom ami be is fejeztem és talán még elégedett is vagyok magammal. Ez a pici szösszenet csak egyik napról a másikra ugrott ki a fejemből, de meg is változtatta a minden napjaimat.
Volt értelme szünetben a telefonomat nyomkodni közben írni akár csak egy szót is. Szenvedni néha hogy legyen meg a rész vagy újra és újra megnyitni a wattpadot csak a semmiért is. Legelőször féltem ettől az egésztől. Rengeteg kérdés felhalmozódott bennem. Mi lesz ha senkinek nem fog tetszeni? Mi lesz ha nem lesz ötletem? Mi lesz ha... És még rengetek negatív gondolat.
De most már tudom hogy nem közönségnek kell írni hanem magadnak. Mert ha a közönségben elveszíted önmagad az rosszabb mint bármi más.
Utoljára szeretném köszönni
TischnerTamara xbesztix!!
Rengeteget köszö hetek nektek! Imádlak titeket ahogy az olvasókat is.
Nyugalom hamarosan jövök a következővel ( Nem szabadultok meg tőlem ❤)
Addig is Sziasztok és köszönöm a támogatást! Imádlak titeket egytől egyig!! ❤❤