No Pain No Gain [BEFEJEZETT]

No Pain No Gain~19.rész

   Nagyot nyelve mentem elé és megálltam kb egy méter távolságra tőle.
- Szia- motyogtam és a kezdeti önbizalmamnak nyoma sem volt.
- Szia Aranyom. Hiányoztál- jött közelebb hatalmas és eddig őszintének hitt mosollyal és karjaiba zárt amibe két nappal ezelőtt még boldogan bújtam volna el, de most csak finoman eltoltam magamtól.

- YoonGi ne- álltam hátrébb.
- Mi az?- értetlenkedett.
- Ki az a csaj?- tértem egyből a lényegere.
- Milyen csaj?- adta az értetlent de nem nézett a szemebe hanem inkább a földel szemezett. Na, hazudni nem tud.

- Tudod te. Vagy mutassak képet, úgy beugrik melyik csajjal helyettesítettél a hétvégén? Mert úgy látszik van rajta kívül más is- mutattam neki a képet amitől fal fehér lett.
- M-Megmagyarázom- nézett rám félve.
- Ezen nincs mit magyarázni. Megcsaltál. Hagyj békén Yoongi- ejtettem néhány könnycseppet.

- Aranyom ne sírj- ölelt magához, de megint ellöktem.
- Soha többet ne gyere a közelembe Min YoonGi. Gyűlöllek- néztem rá vörös kisírt szemekkel amiből még mindig nem fogytak ki a könnyek.
- Kérlek Yun hagy magyarázzam meg- nézett rám könyörgően, de ez engem már rég nem hat meg.

- Nem akarok magyarázkodást hallani mert rosszabb lenne. Csak hagyd hagy sírjak és hagy lépjek tovább. Talán ha hamarabb oda adtam volna magam nem mást keresel.
- Ez nem igaz Yun. Én nem akartam még veled mert tudtam, hogy te sem akarod. És semmi kielégülést nem kerestem. Egy apró magyarázatot hagy adjak. Kérlek

- Menj haza és soha többé ne keress- beszéltem hozzá ridegen és elmenve mellette bementem a házba ahol már mindenki ott volt.
Nem néztem senkire csak mint egy agyhalott felmentem a szobámba.
Szomorúbbnál szomorúbb zenéket hallgattam.
Ez lenne az én sorsom? A szerelem megtalál majd olyen keményen padlóhoz vág, hogy félő nem állok fel...

(￣︶￣)> <(￣︶￣)/ (‵﹏′) ╮(‵▽′)╭

   A napjaim monoton tempóba teltek. Reggel felkelek, suliba megyek, ott kerülöm YoonGit, haza jövök és szakítós zenékre bőgök és elalszok. Tuti leadtam az elmúlthéten legalább 10 kilót. Na legalább attól nem félek hogy kövér vagyok. Min minden nap átjött délután és próbált vígasztalni. Viszont az egyetlen ember kinek a közelében a viselkedésem súrolta a normális kategóriát az Jimin.

Mindig mikor átjön megkérdezi mi van velem, hogy vagyok meg ilyenek és nagyon aranyos hiába a nővérem ki nem állhatja, hogy szinte a pasija velem többet foglalkozik. De ez van. Szeretem Jimin társaságát és sajnos magát Jimint is, viszont nem tudom megtenni, hogy esetleg rámozduljak.

Egyrészt azért sem mert a nővéremmel van márészt pedig én még mindig szeretem YoonGit és ez így marad valószínüleg örökre.
Most is a szobámban ülünk egy filmet nézve miközben a nővérem tanul az éretségire.
- Ez elcsépelt film volt- húzta a száját ChimChim.
- Hát én is láttam már jobbat- kuncogtam.
- Este nem megyünk sétálni? Sam amúgy is tanul- vetette fel az ötletet.
- Mehetünk, de hova?
- Csak úgy elmenni sétálni- vonta meg a vállát és az aranyos pofijának nem tudtam ellenállni így rábólintottam. Lementünk enni valamit majd felöltöztünk és kimentünk az esti szüuli levegőre.

- Merre?- néztem rá.
- Arra- mutatott el jobbra és engedelmesen követtem.
Kb 10 perc séta múlva odaértünk egy kilátó szüséghet.
- Feeel- csillantak fel a szemeim és rohantam mint az őrült fel a lépcsőn.
- Óvatosan- kuncogott lemaradt ChimChim-em és utánam eredt.
Nem sokára már tátott szájjal nézzem a kilátást a kivilágított városra.

- Tetszik?- suttogta mögöttem Jimin és átkarolta a derekam az állát pedig a vállamra rakta.
- Igen. Miért vagyunk itt?- fordultam meg elszakadva a gyönyörű kilátástól.
- Mert valamit el akarok mondani- köszörülte meg a torkát és belekezdett - Tudod Yun és már nagyon régóta figyellek távolról és már nagyon rég óra érzek irántad furcsa dolgokat amiket eddig még senki iránt nem éreztem. Próbáltalak elfelejteni ezért lányról lányra mentem de nem találtam egyikben sem téged hisz mindenkiben azt az egyediséget, aranyosságot és különlegességet kerestem amit benned felfedeztem, de senki nem volt olyan mint te. Azt hittem, hogy a nővéredben meg van ugyan az mint benned de nem. Nekem te kellessz Yun és senki más- mondta az egészet a
szemembe.

Azt akartam mondani, hogy nekem is ő kell, de egyszerűen nem tudtam kimondani. Csak egy fejrázasra jutotta és arra hogy elfussak. Elfussak az...érzelmeim elől? Nem ezek nem érzelmek hisz akkor ki tudtam volna mondani, hogy én is akarom őt. Inkabb elfutottam azelőtt, hogy baj csinálnék és hibát követnék el. Hisz igen tény hogy szeretem Jimint, de nekem YoonGira van szükségem minden mértékben.

Lehetőleg most is mert valószínűleg eltévedtem. Nem figyeltem merre megyek sak futottam és egy kihalt út ea értem ahol nem volt egy árva lélek sem. Jah de, aki éppen felém tart. Jézus mit csináljak? Pánikolva körülnéztem, de mikor már futni akartam akkor elkapta a csukl és behúzott egy sikátorba.

- Mit akar?- kérdeztem félénken.
- Téged- lihegett az arcomba. Bűzlött a pia szagtól az egesz ember.
- Engedjen el vagy ütök- próbáltam hatátozott lenni, de még én is kiröhögtem volna magam.
- Na ne pattogj és gyengéd leszek- lökött neli a falnak.
- HÉ PÖCS FEJ HAGYJA BÉKÉN- futott oda egy alak fekete ruhában kapucnival a fején és elrángatta tőlem a fasz kalapot. Arcon rúgta és gyomron térdelte amitől a támadóm földre rogyva szenvedett.

- Takarodj- sziszegte a megmentőm. A pedofil állat elbicegett így a hősömnek szentelhettem minden figyelmem
- K- Köszönöm- dadogtam.
- Semmiség...Aranyom- fordult felém és ledobva a fejéről a fekete kapucnir előbuklant immáron zöld kócos tincsei.
- Yoongi?....

Igen igen így estére itt a mai 4. (!!!) rész. Mai napra én teljesen kimerítettem a kreativításom szóval megyek regenerálódni. Szép estét és kpop-ban gazdag álmokat kívánok. 😴😴