No Pain No Gain [BEFEJEZETT]

2.ÉVAD/23.RÉSZ

- Mi a francnak kellett előtte? Tudod nagyon jól mit érez irántad! Ennyire leszarod az érzéseit?!- hallottam meg Tae kissé ideges és kiabáló hangját.

- Igen tudom, de te is nagyon jól tudod hogy egyáltalán semmit nem érzek Sunny iránt. Csupán kíváncsi voltam hogy reagál- a hangból ítélve ez JungKook volt.

Sajnos a szavak fontossága nem jutott el hozzám így csak álmosan pislogva próbáltam elküldeni őket a halál fa szárára amiért mellettem kell kiabállni.

- És kurva jó lett a vég eredmény. Konkrétan majdnem meghalt te nagyon idióta. És e mondod azt hogy szereted? Jobbat érdemel- vágta Kook fejéhez a bántó szavakat Tae.

- Persze. Téged igaz? Mert te aztán kurva jó ember vagy mondhatom. Hány lánnyal feküdtél össze csak ezen a héten? Hm? Ha olyan tisztességesnek tartod magad nem csinálnál ilyet!- folytatta a veszekedést JungKook.

- Hagyjátok már abba!- kiálltottam el magam mire mindketten felém kapták a tekintetüket.

- Jézusom Hyuna jól vagy?- jött mellém aggódva Tae.

- Igen csak fáj picit a fejem. Hol vagyok?- néztem körbe.

- A szobámban butus- kuncogott és a fejemet simogatta.

- Mi történt?- kérdeztem kissé rekedtesen.

- Elrohantál és leestél a lépcsőn. Az orvosok azt mondták nincs semmi bajod csak picit fájni fog a fejed ha felébredsz, de erre adtak gyógyszert- magyarázta én pedig figyelmesen hallgattam.

Bólintottam. Beugrott minden ami történt. A lány kérés gondolatára ismételten elszorult a torkom. A szemeim ismét megteltek könnyel. Végleg elvesztettem azt akit szerettem a kezdetektől fogva.

- V magunkra hagynál?- nézett Kook Taere aki csak bólintott és kiment.

Szemeimmel végig követtem ahogy becsukódik az ajtó, de még azután sem vettem el onnét a tekintetem miután már egy jó ideje csak ketten voltunk a szobában.

- Hyuna én...- kezdte Kook de közbe vágtam.

- Jungkook ne. Felfogtam. Számodra nem jelentek semmit. Sunnyban találtad meg a lelki társad nem bennem. Fáj de el kell fogadnom hogy mi nem tartozunk össze. Igaz is mit gondoltam. Neked csak egy egyszerű lány vagyok aki nem is szép és nem is tehetséges. Sunny a megtestesül angyal. Mellette a helyed- mondtam ki azokat a szavakat amik már rég megfogalmazódtak a fejemben csak sosem volt alkalmam kimondani. De most megtettem aminek a következtében patakokban folytak a könnyeim, de az arcomon szomorúságnak és bánatnak semmi jele nem volt. Csak a kegyetlen valóság pofonjának a helye volt meg.
- Menj el kérlek.

- Hyuna hallgass meg. Amiket mondtál az mind hazugság. Nekem Sunny nem jelent semmit csak egy lányt akiben meg akartam találni az igazit. De rá kell jöjjek számomra a kiválasztott pár benned van. Nem érdekel semmi és senki. Egyedül az hogy velem legyél. Higgy nekem kérlek- ölelt magához. Valami nedveset éreztem a nyakamnál. Könnyek...

- Kook..ne sírj- öleltem át és a haját simogattam.

- Nem akarlak elveszíteni kérlek maradj velem örökre- térdelt az ágy mellé és egy teljesen már dobozt vett elő.

- Hyuna boldoggá tennél azzal hogy velem éled le az életed hátra lévő részét egészségben betegségben, jóban rosszban, gazdagságban szegénységben addig míg a halál el nem választ?- nézett fátyolos szemeimben.

- Igen...Ezerszer is igen- öleltem át a nyakát szipogva. Hirtelen felállt és derelamat megfogva pörgetett meg szorosan ölelve.

- Szeretlek- suttogta ajkaimra

- Én is téged Jungkooo mindennél jobban- csókoltam meg a vőlegényem...

Sziasztok!! Itt a második évad utolsó előtti része egyben utolsó Hyuna Szemszöges rész is.
Ma még megírom az utolsó fejezetet. Addig is további szép napot. 😉😏😏