No Pain No Gain [BEFEJEZETT]

No Pain No Gain~ 17.rész

   Kisebb nagyobb sikerekkel haza jutottam. Elbicegtem a fürdőig és megpróbáltam leápolni a térdem. Ha azt mondom, hogy fájt akkor még enyhén fogalmaztam. Szinte már a fertőtlenítő álltali kellemetlen érzés miatt sírtam nem pedig a lelkemben, pontosabban a szívemben érzett fájdalomtól.

   Kiléptem a fürdőből immár egy rövig farmer nadrágban és egy I'M UNICORN feliratú pólóban és indultam fel a szobámba. Nos lépkedés helyett mászás lett mert kurvára fájt az egész lábam.
Az ágyra ledőlve egyből elnyomott az álom. Arra kelltem fel hogy a fejem mellett csörög a telefonom full hangerőn.
Yoongi.

   Kinyomva újra visszadőltem az ágyra, de nem hagyott. Újra és újra próbálkozott míg fel nem vettem.
- Végre. Már azt hittem baj van- hallottam a hangján a megkönnyebbülést. Majdnem mondtam hogy nincs semmi baj szerelmem, de nem mondhattam hisz igen is van baj. Nem is kicsit.

- Nincs semmi- motyogtam
- Ez nem túl meggyőző Aranyom. Történt valami?- hangjában aggódást véltem felfedezni. Most ennyire bántani akar?
- Nem történt semmi... Vagyis de csak az nem telefont téma. De mennem kell. Szia- hadartam el és leraktam.
 
Mély levegőt véve lementem a földszintre ahol csak Jimin és apa nevetgéltek valamin, de mind ketten elhallgattak mikor megláttak. Csak egy kósza pillantást vetettem Jiminre majd apát megöleltem.

- Minden rendben kicsi lány?- nézett fel rám apám a kanapéról.
- Igen persze- bólintottam halvány mosolyt eröltettem magamra. Elmentem a konyhába ahol anya és Sam főztek valamit.

- Szi... NEKED MEG MI LETT A LÁBADDAL?- kerekedett ki anya szeme a térdem láttán ami be volt ragasztva.
- Semmi semmi csak elestem- legyintettem. - Mit főztök?- néztem át a válluk felett a tűzhelyre.
- Sushi és Kimchi- mondta a nővérem.

- Hm azt szeretem. Anya lemehetek a városba körülnézni?
- Ha valaki megy veled. Jimin biztos szívesen elkísérne.
- Igen szívesen- termett mellettem Jimin és mosolyogva átkarolta a vállam.
- Anya egyedül nem mehetek?- nyafiztam.
- Nem. Ketten mentek és kész- anyám hazátozottsága végleg elvette az utolsó szál reményemet is.
- Gyere akkor- mondtam bunkón és elmentem a kocsihoz.
- Na kocsikázzunk- nyitotta ki nekem az anyós ülés felőli ajtót.

Szemforgazva beültem és bekapcsolva a rádiót ő is bepattant mellém majd elindultunk a városba. Már kezdett lemenni a nap és az ég narancssárga színűre festette a hatalmas épületeket. A rádióból szóla zene szövegét telitorokból odrítottam újdonsült sofőrömmel együtt aki már könnyezett a nevetéstől.

- Ennyire rossz a hangom?- nevettem és már fájt a hasam.
- Őszinte legyek vagy kedves?- nézett rám cuki mosollyal ami akaratlanul is megdobogtatta a szívem. Mi a szar...biztos csak a sok nevetés...
- Őszinte de azért kevesen tálald.

- Nos akkor... Szép a hangod, de nem nagyon akarom hallgatni- nevette el magát.
- Ezt megjegyeztem Jimin- néztem rá szúrós szemekkel.
- Nyugi cicám- kuncogott és leparkolt. Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a kihalt utcán a városfelé. Ahogy haladtunk úgy lett egyre nagyobb a tömeg körülöttünk.

- Gyere ide- kulcsolta össze ujjainkat Jimin és közelebb húzott magához. Nem ellenkeztem mert elveszni csak nem akarok. Csendben haladtunk és minden boltba bementünk. Az egyik ruha boltba megláttam egy gyönyörű piros ruhát. Addig tartott a varázs míg megláttam az árát. Nem szeretek sok pénzt költeni ruhára de azért 20.000 wont nem adok még egy ilyen gyönyörűségért sem. Lehervadt mosollyal mentem vissza Jiminhez.

- Mehetünk?
- Persze- bólintottam.
- Héj cicám nem mennél vissza a kocsiba? Ott hagytam a telefonom- nézett rám aranyosan amitől megint hevesen kezdett dobogni a szívem. Neeeem!
- Persze megnézem- mentem vissza de nem találtam semmit.
- Jimin ott nincs- mentem vissza értetlenül.
- Oh itt van a zsebembe. De hülye vagyok. Mindegy menjünk tovább- húzott maha után.

Megnéztünk mindent és ettünk minden félét.
- Menjünk le a partra- ugtálltam mint egy 5 éves
- Jó de vigyázz és ne fuss- ment vissza a kocsihoz egy plédért és hihetetlen, de kézenfogva mentünk le a tengerhez.

Leterítette a plédet és onnét néztük a sötéten csillogó tengert.
- Gyönyörű- suttogtam enyhén elnyílt ajkakkal.
- Akár csak te- jött a válasz Jimintől.
Mosolyogtam rajta és a fejem a vállára hajtottam. Az egész déluzán csodálatos volt vele és rájöttem valamire. Vesztettem. A csatát az agyam és a szívem közt, a szívem nyerte. Beleszerettem ...
Jiminbe

Sikerült mai nap két részt írnom és olyan szintem van ihletem, hogy lehet ma jövök egy harmadikkal is 😏😏😂😂